Képtelenség
2008. augusztus 21.
– Sorstalanság? Megvan?
– Ja.
– Olvastad?
– Láttam.
Szóval valami ilyesmi párbeszéd elhangzásától félek a talán nem is olyan távoli jövőben, ami lehet, hogy már a jelen. Hogy ez a regény is szaporítani fogja majd a kötelező, így soha el nem olvasott olvasmányok listáját. Hogy az ember tényleg úgy fogja érezni, ha látta, ugyanúgy ismeri, mintha olvasta volna, sőt; és ebben az érzésben tökéletes rokona lesz Kertész regénye is az Egri csillagoknak, Az aranyembernek, vagy akármelyik Shakespeare-drámának.
Persze nagyon jó, hogy a film megszületett, ám lelki szemeim előtt szinte már látom, ahogy kivonulnak a gimnáziumi osztályok lefutni a kötelező kört a Nobel-díjas magyar előtt, akit hatvan éve a meghatározhatatlan közvélemény még nem tartott ennyire magyarnak. És talán pár éven belül a tévé is lejátssza majd, mint a máshogy szintén történelmi tanmeseként felfogott Hídembert, aztán már a moziba se kell elmenni, elég egy VHS-szalagon bevinni a filmet az osztályterembe. És hiába pufogok, tudom, mindez még a jobbik eset lesz. A Nobel-díjátadás idejének lázában hirtelen megvásárolt Kertész-könyvek ugyanúgy olvasatlanul fognak továbbporosodni a polcon, mint ahogy felcsapták oda őket, és talán a filmnek sem lesz annyi nézője, mint gondolnánk.
Jóslásom szerint akárhogy is, a Sorstalanságnak több nézője lesz, mint olvasója. Ez se nem jó, se nem rossz, tényleg. Igaz közhely, hogy a ma embere inkább a képet érzi természetes közegének, mint a szót, a betűt – komolyan nem tudom, ez rossz-e vagy jó… A Sorstalanságból mindenesetre nem született rossz film.
Csak hát olyan jó se lett, mint a könyv, és ezt igazán nem róhatjuk fel neki hibának. A legtöbb adaptációnak számolnia kell azzal, hogy csak fantomképe lehet az eredetinek, ha hűen akar hozzá igazodni. Koltai hű Kertész regényéhez, de nem is tehetne másképpen, hiszen a forgatókönyvet maga az író írta. A legnagyobb különbség a regény hangja és a film képe között az, amit már a különböző kritikák egybecsengően hangoztattak: ez pedig az érzelmesség. Vagy ahogy mások fogalmaznak: az érzelgősség.
Sokszor, sokak által hangoztatott tézis az elbeszélhetetlen holokauszt és elbeszélési kényszerének paradoxona. Ebből a groteszk paradoxonból születetett Benini Az élet szép komédiája is, meg a pont a napokban a magyar könyvesboltok polcára kerülő, botrány és rajongás övezte Maus képregény. Mivel a téma elbeszélhetetlen, elbeszélésének csak alternatívái lehetnek: és nem értem, miért ne lehetne ilyen alternatíva az érzelmesség maga. Koltai filmje érthetetlenül-lírai képeivel ezt az utat választja, ezt az utat erősíti a talán nem biztos, hogy szerencsés, a talán túl romantikus zene. Ez is egy út, és nem tehetünk róla, hogy míg korunk ezt nem viseli könnyen, az emberek többsége igen. Ez is egy út, amit szépen végigvezettek: ez is egy út - ám nem Kertész Imre Sorstalanságának útja.
Ezért nem pótolhatja hiánytalanul soha a film a szöveget, melyből táplálkozik; igaz, mivel belőle táplálkozik: elfedni se képes teljesen azt.
– Ja.
– Olvastad?
– Láttam.
Szóval valami ilyesmi párbeszéd elhangzásától félek a talán nem is olyan távoli jövőben, ami lehet, hogy már a jelen. Hogy ez a regény is szaporítani fogja majd a kötelező, így soha el nem olvasott olvasmányok listáját. Hogy az ember tényleg úgy fogja érezni, ha látta, ugyanúgy ismeri, mintha olvasta volna, sőt; és ebben az érzésben tökéletes rokona lesz Kertész regénye is az Egri csillagoknak, Az aranyembernek, vagy akármelyik Shakespeare-drámának.
Persze nagyon jó, hogy a film megszületett, ám lelki szemeim előtt szinte már látom, ahogy kivonulnak a gimnáziumi osztályok lefutni a kötelező kört a Nobel-díjas magyar előtt, akit hatvan éve a meghatározhatatlan közvélemény még nem tartott ennyire magyarnak. És talán pár éven belül a tévé is lejátssza majd, mint a máshogy szintén történelmi tanmeseként felfogott Hídembert, aztán már a moziba se kell elmenni, elég egy VHS-szalagon bevinni a filmet az osztályterembe. És hiába pufogok, tudom, mindez még a jobbik eset lesz. A Nobel-díjátadás idejének lázában hirtelen megvásárolt Kertész-könyvek ugyanúgy olvasatlanul fognak továbbporosodni a polcon, mint ahogy felcsapták oda őket, és talán a filmnek sem lesz annyi nézője, mint gondolnánk.
Jóslásom szerint akárhogy is, a Sorstalanságnak több nézője lesz, mint olvasója. Ez se nem jó, se nem rossz, tényleg. Igaz közhely, hogy a ma embere inkább a képet érzi természetes közegének, mint a szót, a betűt – komolyan nem tudom, ez rossz-e vagy jó… A Sorstalanságból mindenesetre nem született rossz film.
Csak hát olyan jó se lett, mint a könyv, és ezt igazán nem róhatjuk fel neki hibának. A legtöbb adaptációnak számolnia kell azzal, hogy csak fantomképe lehet az eredetinek, ha hűen akar hozzá igazodni. Koltai hű Kertész regényéhez, de nem is tehetne másképpen, hiszen a forgatókönyvet maga az író írta. A legnagyobb különbség a regény hangja és a film képe között az, amit már a különböző kritikák egybecsengően hangoztattak: ez pedig az érzelmesség. Vagy ahogy mások fogalmaznak: az érzelgősség.
Sokszor, sokak által hangoztatott tézis az elbeszélhetetlen holokauszt és elbeszélési kényszerének paradoxona. Ebből a groteszk paradoxonból születetett Benini Az élet szép komédiája is, meg a pont a napokban a magyar könyvesboltok polcára kerülő, botrány és rajongás övezte Maus képregény. Mivel a téma elbeszélhetetlen, elbeszélésének csak alternatívái lehetnek: és nem értem, miért ne lehetne ilyen alternatíva az érzelmesség maga. Koltai filmje érthetetlenül-lírai képeivel ezt az utat választja, ezt az utat erősíti a talán nem biztos, hogy szerencsés, a talán túl romantikus zene. Ez is egy út, és nem tehetünk róla, hogy míg korunk ezt nem viseli könnyen, az emberek többsége igen. Ez is egy út, amit szépen végigvezettek: ez is egy út - ám nem Kertész Imre Sorstalanságának útja.
Ezért nem pótolhatja hiánytalanul soha a film a szöveget, melyből táplálkozik; igaz, mivel belőle táplálkozik: elfedni se képes teljesen azt.
Turi Tímea
Karok
- Állam- és Jogtudományi Kar - ÁJTK,
- Bartók Béla Művészeti Kar - BBMK,
- Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar - BTK,
- Egészségtudományi és Szociális Képzési Kar - ETSZK,
- Fogorvostudományi Kar - FOK,
- Gazdaságtudományi Kar - GTK,
- Gyógyszerésztudományi Kar - GYTK,
- Juhász Gyula Pedagógusképző Kar - JGYPK,
- Mérnöki Kar - MK,
- Mezőgazdasági Kar - MGK,
- Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar - SZAOK,
- Természettudományi és Informatikai Kar - TTIK,
- SZTE Tanárképző Központ.
Felvételi
- Felvételi információk,
- Pályaorientáció,
- Képzések,
- Miért az SZTE?,
- Nyílt napok,
- Hírek,
- Pontkalkulátor.
Az egyetemről
- Rektori köszöntő,
- Szegedi Tudományegyetemért Alapítvány,
- Bemutatkozás,
- Szervezeti felépítés,
- Közérdekű adatok,
- E-ügyintézés,
- Alapítványok,
- Professzori kar,
- Akadémikusaink,
- Díszdoktoraink,
- Olimpikonjaink,
- Családbarát Egyetem,
- ELI-ALPS, a szegedi lézeres kutatóközpont,
- Minőségügy,
- Szabályzatok,
- Egyetemtörténet,
- Centenárium,
- Egyetemi Értesítő,
- Belső visszaélés-bejelentési rendszer.
Fejlesztési projektek
Betegellátás
Hasznos linkek
Kövess minket
