Molnár Imre 1934. szeptember 22-én született Tataházán. 1960-ban szerezte meg a jogászdiplomáját, majd 11 éven keresztül gyakorló jogászként dolgozott. 1968-tól kezdve tanársegédként tevékenykedett a szegedi egyetemen, és kiváló szakértelmének köszönhetően gyorsan ívelt felfele a karrierje: többek közt a Római Jogi Tanszék vezetőjének és az ÁJTK dékánjának is megválasztották. Római jog területén végzett munkássága mind a mai napig meghatározó kül- és belföldön egyaránt, oktatóként pedig komoly szerepet vállalt a felnövekvő jogászgeneráció képzésében.

Nem várt hivatás

„Középiskolás koromban a humán tantárgyakból voltam felkészült. Ezzel az érdeklődéssel a bölcsészkar magyar-történelem szakja és a jogi pálya közül választhattam” – emlékezett vissza a kezdetekre Molnár Imre. „Végül az utóbbi mellett döntöttem, mert akkor még nem akartam tanár lenni” – tette hozzá mosolyogva a professzor, hiszen a sors úgy hozta, hogy végül oktató lett. Első éves joghallgatóként a fiatal Molnár Imre a Római Jogi Diákkörbe járt, melyet Pólay Elemér professzor vezetett. „Már akkor éreztem, hogy megéri a római joggal foglalkozni” – jegyezte meg.

A diplomaszerzés után mégis gyakorló jogász lett, lévén nem volt szabad tanári állás a tanszéken. „Egy darabig fogalmazóként dolgoztam egy ügyészségen, majd pedig a Szegedi Vendéglátó Vállalathoz kerültem ellenőrnek, később pedig jogtanácsosnak neveztek ki” – mesélte a professzor. Molnár Imrét a szíve azonban mégis visszahúzta az egyetemre. Rendszeresen visszajárt a Római Jogi Diákkörbe, mígnem egyszer Pólay Elemér felajánlott neki egy megüresedett tanársegédi pozíciót. Ezzel a lehetőséggel csak kompromisszumok árán tudott élni: ugyan megtartotta az eredeti állását, de félállásban tanársegédnek állt. Ám hamarosan eljött a választás ideje. Molnár Imre pedig egy jól fizető igazgatóhelyettesi állás helyett inkább az oktatói pályát választotta.

Szakmai sikerek

„Az egyetemen mindent elölről kellett kezdenem, ugyanis a kutatói munka nem egészen csengett egybe a gyakorlati munkával” – tért át az oktatói éveire Molnár Imre, akit rövid időn belül adjunktusnak, majd pedig docensnek nevezték ki, és a doktori fokozatát is megszerezte. Pályafutása alatt több tisztséget is betöltött a jogi karon. 1991 és 1998 dékán volt, és közel húsz évig képviselte a kart az Egyetemi Tanácsban. „Munkám során mindig az egyetem érdekében tevékenykedtem, és igyekeztem megszilárdítani a jogi kar tekintélyét” – jelentette ki a professzor, aki a viták ellenére számtalan baráti kapcsolatot alakított ki más karok képviselőivel. Molnár Imre emellett közel 400 publikációval büszkélkedhet, melyeknek nagy része külföldön jelent meg. Mivel a római jog egy nemzetközi szintű tudomány, rengeteg szakmai ismeretségre tett szert. Partnerei közül kiemelendő Andreas Wacke, a Kölni Egyetem jogi professzora, aki még a születésnapi köszöntőn is díszelőadást tartott.

Ép testben ép lélek

A kimagasló szakmai munka mellett Molnár Imre fiatalkorában sportolt is. Országos Ügyességi Csapatbajnokságon aranyérmet szerzett társaival kalapácsvetésben. „Fiatalkorom óta szerettem sportolni. A gimnazista tanáraim megszerettették velünk az atlétikát. Ezt a hagyományt az egyetemen is megőriztem” – emlékezett vissza a professzor, akinek az alapelve az, hogy tanulást a sporttal igenis össze lehet egyeztetni, csak nem világbajnoki szinten. „Nem szenteltem annyi időt a sportnak, hogy magasabb szintre jussak” – jegyezte meg, és szerényen hozzátette, hogy egyéni bajnokságon csak a főiskolán tudta elérni a harmadik helyet. Ennek ellenére igen büszke rá, hogy akkoriban a teljesítménye nem maradt el túl sokkal több neves sportolóétól.

Őszi Tamás