Több mint húsz évnyi tervezést és építést, valamint több mint tíz évnyi halasztást követően végül 2021. december 25-én, közép-európai idő szerint 13:20-kor elindult a világűrbe a Földön valaha épített legkifinomultabb csillagászati űreszköz, a James Webb-űrtávcső (JWST). A JWST körülbelül egy hónap alatt éri el a végső pozíciójának számító, a Földtől mintegy másfél millió kilométerre lévő Nap-Föld L2 Lagrange-pontot, közben pedig sorra hajtódnak végre a távcső kibontódásának és üzembe állásának kritikus lépései. Ha minden rendben megy, néhány hónapnyi tesztidőszakot követően a Webb-teleszkóp 2022. júniusában kezdheti meg tudományos programját.

Már az első körben, még a távcső indulása előtt több mint ezer pályázat érkezett a JWST távcsőidejére, és csak a negyedük, kevesebb mint háromszáz fér majd bele az első év mérési programjába. Ebből a szempontból is kiemelten elismerésre méltó, hogy magyar csillagászok is bekerültek az első körben távcsőidőt elnyerő kutatók elitjébe - köztük Szalai Tamás (SZTE TTIK Fizikai Intézet, Asztrofizikai Kutatócsoport), aki társ-témavezetőként egy, közreműködőként pedig további három nyertes pályázat révén használhatja majd a Webb-űrtávcső adatait. A szegedi kutató és munkatársai többek között arra a kérdésre keresik majd a választ, vajon „kozmikus porgyárak”-e a nagy tömegű csillagok életét lezáró, gigantikus energiakibocsátással járó szupernóva-robbanások, vagy sem. A csillagközi térben lévő porszemcsék galaxisunkban a teljes csillagközi anyag körülbelül 1 százalékát teszik ki. Számos asztrofizikai folyamatban, többek között a molekulaképződésben és a bolygókeletkezésben is nagyon fontos tényezőnek számítanak; eredetük azonban nem teljesen világos.

Szintén nyertes pályázatok társtémavezetőjeként, illetve közreműködőjeként találkozhatunk két, ugyancsak Szegeden végzett kutató, Gáspár András és Apai Dániel nevével (ők jelenleg mindketten az Arizonai Egyetem munkatársai; Gáspár András a JWST műszereinek fejlesztési munkálataiban is részt vett).

SZTEinfo