A ma embere sokszor meggondolatlanul megy előre szembe a természettel, a Föld egyensúlyával mit sem törődve, olyan mértékű környezetszennyezést hagyva maga után és hatalmas mennyiségű üvegházhatású gázt juttatva az atmoszférába, amiért előbb vagy utóbb hatalmas árat kell fizetnünk. A gond az, hogy nem nekünk, akik kihasználjuk a magunknak és embertársainknak is otthont és életet adó Föld bolygót. Az éghajlat tartós és nagymértékű változása, gyermekeink és unokáink jövőjét alapjában rengeti meg, az ő jövőjüket tesszük kockára nap, mint nap.

„Alkonybanyúló, fekete szántás,
Őstelevény Te, szomorú barázdás,
Ki rejted, őrzöd a jövő életet:
Szenteltessék meg Föld, a Te neved.”

Szenteltessék meg a Te neved, Föld,
Akiben minden új alakot ölt.
Nyugalomba fordul a szív, az árva,
Kalászba a mag, a halott virágba.” – kezdi Föld című versét Reményik Sándor.

Ismeretes az a tény, hogy azok az éghajlati folyamatok, amely az emberi káros hatások nélkül talán évezredek alatt mennének végbe, az elmúlt 150 évben jelentősen felgyorsították a Föld természetes felmelegedésének folyamatát. A jelenlegi interglaciális időszakban azonban olyan mértékű léptékkel haladunk előre, amelyet ki tudja, mennyire tudunk majd mérsékelni, hisz megállítani egész biztosan nem.

A klímakutatók szerint, ha elérjük szén-dioxid tekintetében a 450 ppm értéket, az emberi életminőséget jelentősen befolyásoló katasztrófára számíthatunk. Miért? Ugyanis a globális felmelegedés egy öngerjesztő folyamat által oly mértékben fog felgyorsulni, hogy az emberiség a jelenlegi társadalmi és gazdasági fejlettségi szintet fenntartva képtelen lesz alkalmazkodni a megváltozott éghajlati viszonyokhoz.

100 éve még 280 ppm volt az az érték, amely jelenleg 405 ppm. Sokszor azt hisszük, el sem jön az a pont, amikor már valóban szembe kell néznünk az elkerülhetetlennel, azonban a klímaváltozás hatásai összeköthetőek számos korábbi civilizáció bukásával is, ezt régészeti leletek és geológiai adatok, mérések is alátámasztják. Az esélyeink szinte a nullával egyenlők és gyermekeink jövője is kilátástalannak tűnhet, azonban vannak kutatók, akik egész életüket folyton változó, ezerarcú Földünk megismerésének, feltérképezésének és lehetőségeink, jövőbeni kilátásaink megalapozásának szentelik.

„Ki felszívod az esőt, harmatot,
S ajándékul a tengernek adod,
Ki kebled sziklabordái alatt
Fakasztasz zúgó, szent folyamokat.
Kinek szívébe vágyón ereget
Az óriásfa örök gyökeret,
Az emberfecskék fészkét aki tartod,
S tűröd, hogy megtiporják tisztes arcod.” – folytatódik a vers.

Geológusok - Korunk meghatározó szereplői

A Szegedi Tudományegyetemen, a TTIK Földtani és Őslénytani Tanszéken a huszadik század utolsó órájától, 2000-től tanszékvezető Dr. Sümegi Pál professzor.

– A tanszék teljes alapító küldetéstudata a harmadidőszak végi, negyedidőszaki, közte a jelenkori (holocén) képződmények, így például régészeti lelőhelyek vizsgálatához kötődik. Ezt a küldetéstudatot erősítettem meg 2000-ben, amikor tanszékvezetésre kértek fel, és terjesztettem ki a kutatásokat és oktatást a régészettel határos régészeti geológiával, az agárterületekkel határos agrogeológiával és a biológiával határos jelenkori paleoökológiai és paleobiológiai területekre. Miért volt fontos ez a fő, lassan 100 éves kutatási irányon belüli folytatással együtt járó finom korrekció? Mivel egyértelmű volt már az 1990-es évektől, hogy az emberiség ipari civilizációs társadalma egy új földtani kort, az anthropocén időszakát alakította ki. Az első, aki ennek a változásnak a súlyos következményeire felfigyelt, egy amerikai tengerbiológus, ökológus és írónő, Rachel Louise Carson volt. A Néma tavasz (Silent spring) című könyvében szinte felsikoltott 1962-ben, hogy figyelmeztesse az embereket és az emberiséget a (bármiféle) kemizálás bioszférában tett maradandó hatásaira – sajnos kevés sikerrel. Majd a szuper elit team, a Római Klub mutatta be a Növekedés határai (Limits of growth) jelentésében 1972-ben, hogy az emberiség környezeti katasztrófát alakít ki az életvitelével és működésével. Hát még ezt sem vették túl komolyan – fogalmazott a professzor.

– Valójában, hogy még itt ülhetünk és bölcselkedhetünk erről a kérdéskörről a tömegek által egyáltalán nem ismert Norman Borlaug Nobel-díjas amerikai agrárszakember munkájának és kutatócsoportjának köszönhetjük. Ugyanis Norman Borlaugh gabonáknál és rizsnél új extenzíven is termeszthető fajták kialakításával elindította a Zöld Forradalmat 1960-1962 között. Hogy nincsenek éhségháborúk Hátsó-Indiában, Elő-Indiában, Latin-Amerikában és ezek nem váltak globális pusztító háborúkká neki, egy agrárszakembernek köszönhető. Nélküle már régen totális háborúk alakultak volna ki, mivel Földünk élelmiszereltartó-képessége megközelítőleg 5 milliárd főnél tetőzne. Jelenleg 12 milliárd főnél tetőzik majd. Nem véletlen, hogy béke-Nobel-díjat kapott – tette hozzá Sümegi Pál.

Középkori és ókori technikák jelenthetik a megoldást

Az SZTE TTIK Földtani és Őslénytani Tanszék vezetője arról is beszélt, hogy miként kutatják a múlt és jelenkor földtörténeti eseményeit. – Mivel a változások sebessége rendkívül gyors, nem lehet modellezni ezeket a változásokat, csak a legfiatalabb geológiai kor, a jelenkor eseményeinek a lehető legfinomabb időléptékű feltárásával, így például az évgyűrűk, jéglaminák, laminált tavi- tengeri üledékek vizsgálatával. A tanszékünk ezekhez a kutatásokhoz csatlakozott 2000-től. A változások sebességét, az ember és a környezet viszonyát modellezzük és nemcsak az ember hatását vizsgáljuk, hanem a környezet hatását is az emberre. A fajok kialakulását, térbeli és időbeli terjedését, kipusztulását vizsgáljuk és modellezzük különös tekintettel napjaink változásaira. Emellett Kárpát-medencebeli negyedidőszaki, közte jelenkori biomok (erdők, erdősztyeppek, lápok) és környezetük átalakulását tanulmányozzuk a környezeti változások, kiemelten a klímaváltozások hatásai nyomán – mondta el hírportálunknak Dr. Sümegi Pál professzor.

– Kutatásaink során eljutottunk a legjelentősebb nemzetközi tudományos szintre is, vezető, legerősebb földtani és őslénytani, régészeti lapokban publikálhatunk már. Ugyanakkor a szerteágazó, a legkülönbözőbb szakembereket tömörítő nemzetközi team munkánk eredményeként már körvonalazódnak olyan középkori és ókori agrártechnikai megoldásokat is felhasználó új technikák, illetve olyan környezetvédelmi és természetvédelmi módszerek, amelyekkel az emberiség is fennmaradhat és a bioszféra regenerációja is megindulhat. Lassan-lassan a társadalom irányítóitól függ majd, hogy ezek bevezetésre kerülnek-e – hangsúlyozta a szakember.

Megismerve a tanszék munkáját talán átértékelhetjük eddigi gondolatainkat. Talán mégis tovább fennmaradhat civilizációnk a jelenlegi formájában? Vajon mégis elkerülhető lenne az, ami most kétségesnek tűnik? Az SZTE professzora szerint igen. Tehát a megoldás itt van előttünk. A világ vezetőinek döntése, vajon rálépnek-e arra az útra, amely jövőnk pusztulását megakadályozza, avagy zuhanunk tovább a mélybe. Bárhogy is legyen, ha kimegyünk este és felnézünk a csillagokra, érezve földanyánk biztonságos ölelését, jusson eszünkbe és ne csak e napon, április 22-én, a Föld Napján, hogy mindaz, amit magunk után hagyunk az elkövetkező korok civilizációinak mutat be minket. A jelenkorban, e világunkban mi magunk alakítjuk ezen események sokaságát, s bár nem tudunk vezetők helyet világméretű döntéseket meghozni, azonban személyes felelősségünk tagadhatatlan, hisz mindent meg kell tennünk az utókor fennmaradásáért.

„Mint anyához a tékozló fiút,
Hozzád hoz vissza minket minden út,
Szemünk, habár a fény tengerét issza,
Lecsukódni csak hozzád kerül vissza.

Ha Ikarosnak szárnya eltörött,
Te adsz neki még álmot, örömöt,
Rögöt, munkálni arccal napkeletnek,
S göröngyöt, amit majd utána vetnek.”

SZTEinfo- Zombori Anett