SZTE magazin

Önkéntes alumnik – Bencsik Mónika: „akik segítenek másokon, sokkal gazdagabb és teljesebb életet tudnak élni”

Új sorozatunkban olyan volt SZTE-s hallgatókat mutatunk be, akik rendszeresen végeznek önkéntes tevékenységeket, példaként állítva őket minden SZTE-s hallgató és alumni elé. A sorozat első részében Bencsik Mónika, a Szegedi Tudományegyetem egykori kommunikáció- és médiatudomány szakos hallgatója mesélt az állatmenhelyeken és felolvasóként végzett tevékenységéről.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Bencsik_MonikaMi a legszebb élményed az egyetemmel kapcsolatban?

Nagyon nehéz egyet kiemelni… a mai napig tartom, hogy az egyetemen töltött öt év életem leggondtalanabb, legboldogabb időszaka volt. A legszívesebben a gólyatáborokra emlékszem, amiken főgólyaként is részt vettem.

2010 és 2015 közt jártam a Szegedi Tudományegyetemre, 2010-2013 közt kommunikáció- és médiatudomány BA, 2013-2015 közt kommunikáció- és médiatudomány MA, 2014-2015 közt mobilkommunikáció és közösségi média BA szakot végeztem. Erre az öt évre életem egyik, ha nem a legszebb időszakaként emlékszem vissza: az egyetem légköre, az oktatás, a hallgatótársak, a város szellemisége olyan dolog, amiről a mai napig áradozva mesélek. Az első félévtől kezdve részt vettem a hallgatói érdekképviseletben, illetve az oktatás befejeztéig folyamatosan dolgoztam az egyetemi médiumoknál (SzemeSZTEr, SZTE-reo, SZER, Bölcső).

 

Mikor kezdtél el önkénteskedni? Miket csináltál?

Az egyetemen találtam rá a Tappancs Állatvédő Alapítványra, oda mentem el először menhelyrendezésre. Voltak kisebb segítőnapok is, amikor kutyákat sétáltattunk, illetve elmentem eledelgyűjtő akciókra is, ezeknél szántam el magam igazán arra, hogy önkénteskedjek. Jelenleg Ráckevén lakom, a szomszédos településen, Kiskunlacházán ugyancsak van egy állatmenhely, az Ebsegély Alapítvány, oda is gyakran járunk segíteni, illetve pénzadománnyal is szoktuk támogatni őket.

Emellett folyamatosan keresem azokat a lehetőségeket, amikről úgy gondolom, hogy illenének hozzám: például nagyon sokáig szerettem volna – és a mai napig nem tettem le róla egyébként – a bohócdoktor programban részt venni, tehát gyermekkórházakba, gyermekotthonokba bemenni, játszani a gyerekekkel, mesét, verset olvasni nekik, felvidítani őket.

 

2017 óta Ráckevén élek, 2015 ősze óta a Magyar Honvédségben szolgálok kommunikációs tisztként. Hobbim a futás, szeretek olvasni, időnként írni, és szívesen önkénteskedem, általában állatmenhelyen, de szerettem volna más lehetőségeket is feltérképezni. A hangkölcsönzés lehetősége még valahogy 2017 környékén jött szembe velem, de akkor még elsiklott a figyelmem felette, a közelmúltban villant be újra, hogy ezt is szívesen kipróbálnám. Úgyhogy küldtem be próbaolvasást, és azóta csinálom. Szerencsére pozitív volt a próbaanyag és az első fejezet tesztolvasásának fogadtatása, így folytatom. Az első kötetet olvasom fel, ami a Búcsú nélkül, Linwood Barclay tollából.

 

Mesélsz egy kicsit a hangkölcsönzésről? Hogyan kell ezt elképzelni?

A Bodor Tibor Kulturális Egyesület üzemelteti a hangkölcsönzőt, amelyet az önkéntes felolvasók töltenek meg tartalommal. Otthonról olvasunk fel könyveket, amelyeket egy megadott listából választunk ki, de ha egy önkéntes szeretné például a kedvenc könyvét felolvasni, arra is van lehetőség, szinte bármit örömmel fogadnak. Én elsőre olyat választottam, ami a Magyar Vakok és Országos Gyengénlátók Szövetségének igénye alapján érkezett be. A folyamat úgy néz ki a gyakorlatban, hogy megadjuk egy táblázatban, hogy mikor kezdjük, és mikor fejezzük be a felolvasást, de ez bármikor módosítható, mindenféle szankció nélkül. Nyilvánvaló, hogy akik ezeket csinálják, ugyanúgy dolgoznak, családjuk van, a hétköznapokban ugyanúgy menniük kell a dolgoknak – tehát előfordul, hogy mégsem végzel az eredetileg kitűzött időpontra, csak mondjuk 10 nappal utána, de ezzel nincsen semmi probléma. Általában úgy csinálom, hogy egy órát szoktam olvasni egyszerre, de ez azon is múlik, hogy milyen az az adott könyv, nehezebb, vagy könnyebb-e haladni vele.

 

A munkád során időnként narrátori, illetve szinkrontolmácsi feladatokat is kell végezned. A felolvasásban mekkora szerepe van ennek? Fontos, hogy az önkénteseknek legyen hasonló irányú tapasztalatuk?

Az biztos, hogy sokat segít, ha az embernek van szakmai tapasztalata, például szerepelt közönség előtt prózával vagy lírával – hiszen aki kicsit tapasztaltabb felolvasó, azt valamivel nagyobb élmény hallgatni, hiszen tudja, hogy hogyan érdemes hangsúlyozni, nem hadar, nem a mondat közepén vesz levegőt, ilyesmi. Emellett úgy gondolom, hogy ezek a látássérült emberek, akiknek nincs túl sok kulturális szórakozási lehetőségük a hangoskönyvek kikölcsönzésén kívül, ugyanannyira örülnek egy gyakorlatlan felolvasónak is, hiszen nekik az a legfontosabb, hogy az adott művet meghallgathassák.

A felolvasott műveket szintén önkéntes „fogyasztók” meghallgatják, a csoportban értékeléseket adnak és véleményeket alkotnak róluk, szóval mindig van egy kis visszajelzés is a felolvasóknak is. Én négyesnél rosszabb értékelést – az öt fokú skáláról – még senkinél nem láttam, szóval biztos vagyok benne, hogy első sorban tényleg az a lényeg, hogy legyen sok mű, amiket meg lehet hallgatni.

Tehát úgy gondolom, hogy az, aki érez magában egy kis kedvet a felolvasásra, vágjon bele bátran, hiszen semmi más nem kell hozzá, csak az ideje, a hangja és a kitartása. Szerintem egyébként ez nagyon sokat ad az önkéntesnek is, egyrészt mert egy élmény és pozitív tapasztalat, másrészt pedig, mert rengeteget segít azoknak, akiknek nem áll módjukban megfogni és elolvasni egy könyvet.

 

Miért érdemes önkénteskedni? Te mit szeretsz ebben, mit kapsz tőle?

Az önkéntességnek van egy kicsit „önző” oldala is, hiszen nagyon sok pluszt jelent az önkéntesnek. Hiszek abban is, hogy amit elengedünk, az visszatalál hozzánk, és hogy úgy forduljunk mások felé, ahogy viszont szeretnénk, hogy velünk viselkedjenek. Nagyon szerencsés ember vagyok, hiszen jó családi kapcsolataim vannak, jó a munkahelyem, nincsenek anyagi problémáim. Katonaként szolgálok, a hivatásomból adódóan is kötelességemnek érzem a rászorulókon segíteni, könnyíteni azok sorsán, akiknek nehezebb a helyzete. És nem feltétlenül anyagi módon – talán ez az, ami a segítő szempontjából a legkevésbé számít. Ami fontos, az az, amit kézzel, a saját szabadidőddel és lelkesedéseddel tudsz adni és csinálni. Az önkéntesség szerintem mindig nagyon hasznosan eltöltött idő és jó befektetés; hiszek abban, hogy azok, akik segítenek másokon, egy sokkal gazdagabb és teljesebb életet tudnak élni.

 

Önkénteskedj az SZTE-n!

Ha szeretnél az egyetemnél önkénteskedni, tapasztalatot szerezni, keresd az SZTE Alma Matert az almamater@szte.hu e-mail címen.

Az alábbi feladatokba tudsz becsatlakozni:

- időről időre rendezvények szervezése és koordinálása (Alumni Uni, Alma Mater Weekend, Mikulás Nap)

- kreatív feladatok (grafikai anyagok készítése, cikkírás, Instagram posztok készítése)

- az iroda mindennapi feladatainak támogatása

 

Lépj be az Alma Mater önkénteseket összegyűjtő Facebook csoportba is.

 

Kósa Boglárka

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AMM_kulonszamAlmaMater_Magazin_2019_tel
SZTEminarium_cimlapSZEM_klinika_2020_01