SZTE magazin

globalis_felmelegedes

Mi vár ránk a jövőben? – Interjú Molnár Dávid geológussal

Azt már sokan sejteni véljük, hogy milyen hatásokkal járhat a közeljövőben az éghajlatváltozás, kezdve az átlaghőmérséklet emelkedésétől egészen a járványok gyakoriságának növekedéséig. A Covid-19 csak ízelítő lenne abból, ami ránk vár? Dr. Molnár Dávidot, a Szegedi Tudományegyetem geológusát kérdeztük jelenünk és jövőnk valós fenyegetéseiről.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

– Ön szerint melyek a jelenkor és a közeljövő geológusainak legnagyobb kihívásai?
– Egyértelműen a globális felmelegedés és az ehhez köthető változó környezethez való alkalmazkodás. A klímaváltozáshoz köthető problémák már jelen vannak Magyarországon is, legfőképp a mezőgazdaság érzékeli ezeket. Gondolok itt a tartós aszályokra, a hirtelen rekordmennyiségű lehulló csapadékra, vagy a pusztító erejű jégesőkre. Jelenleg a magyar mezőgazdaság nem vesz tudomást e dolgok globális klímaváltozáshoz köthető voltáról, ám egyértelmű, hogy néhány évtized múlva a jelenlegi módszerekkel jóformán lehetetlen lesz ésszerűen gazdálkodni. Azonban megfelelő víztárolással, növénykultúrákkal alkalmazkodni lehet a változó környezethez. A másik ilyen probléma a fokozatosan egyre szélsőségesebbé váló időjárás és az ehhez kapcsolódó mérnökgeológiai problémák, mint például a szélerózió, a tömegmozgások, valamint természetesen a megújuló energiaforrások kiaknázása. A geológusok feladata lesz ezeket a dolgokat valahogyan a köztudatba hozni, valamint meggyőzni a fő döntéshozókat is.

Molnar_David– Milyen kutatások folynak a témát is érintően jelenleg az SZTE Földtani Tanszékén?
– A Földtani és Őslénytani Tanszéken folyó kutatások a Sümegi Pál professzor által oly gyakran használt "Múlt nélkül nincs jövő" közmondás alapsémáját követik. Ahhoz, hogy eredményesen tudjunk alkalmazkodni a jelen és a jövő kihívásaihoz, meg kell ismernünk a földtörténeti múltban lezajlott hasonló eseményeket - amelyekből jócskán akadt a nem túl távoli múltban is - és a környezet reakcióit ezekre a változásokra. Az én kutatási területem az utolsó jégkorszak (pleisztocén) idején képződött üledékek és puhatestű ősmaradványok vizsgálata. E vizsgálatok segítségével rekonstruálhatjuk az elmúlt kb. 100 ezer év klímaváltozásait és az ezzel járó környezeti változásokat is, például a hőmérséklet és a növényborítás változását, a páratartalom, a szélirány és erősség, a csapadékbevétel alakulását. Doktoranduszaim közül Makó László is ezt az irányt követi, szudáni doktoranduszom, Abdelrhim Eltijani jégkori és jelenkori feltöltődött folyómedrek komplex környezettörténeti vizsgálatával foglalkozik, illetve leendő kínai doktoranduszom geoparkok kialakításának mérnöki megközelítésével fog foglalkozni, ugyanis a kezdő idézet szerint a múltat is meg kell őrizni a jövő számára, a geoparkok pedig pontosan erre hivatottak.

– Globális felmelegedés, mire számíthatunk az elkövetkező 100 évben és ezen idő után mely területek lesznek a leginkább élhetőek a Földön?
– Az elkövetkező 100 év véleményem szerint egy roppant nagy kihívás lesz az emberiségnek. A változó, leginkább szélsőségessé váló klíma miatt az abnormális időjárási események gyakorisága és intenzitása fokozódni fog, amely miatt egész térségek válnak (váltak) lakhatatlanná. Ez a folyamat elindított egy migrációs hullámot, amely a jövőben csak fokozódni fog. A másik nagy probléma a tengerszint változása. Én mindig Bangladest hozom példának ebben a kérdésben, ugyanis egy olyan országról beszélünk, amely alig nagyobb Magyarországnál, lakóinak száma viszont meghaladja a 160 milliót. Ez az ország gyakorlatilag a Gangesz folyó deltavidékén fekszik, azaz a tengerszint feletti magassága csupán néhány méter. Így néhány méteres tengerszint emelkedés 160 millió embert kényszerítene arra, hogy elhagyja az otthonát. A képlet egyszerű, az élettér csökken, a népesség viszont folyamatosan növekszik, amely társadalmi feszültségekhez, akár háborúkhoz vezet. Magyarország középső területei a folyamatosan csökkenő csapadékmennyiség miatt fokozatosan elsivatagosodnak, a homokhátságon beindul a futóhomok mozgás. A nem tengerparti városok, mint Szeged is tipikus mediterrán városokká válnak, hűvös csapadékos ősszel és téllel, valamint tikkasztó (38-43°C-os csúcshőmérsékletekkel, extrém hosszú hőhullámokkal) és száraz nyarakkal. Az erre való felkészülést úgy vélem, idejében el kell kezdeni, nem csak Szegeden, hanem az egész térségben.


Régebben csak vicc volt a svéd Riviéra, manapság azonban meg kell barátkozni a gondolattal – szögezte le Dr. Molnár Dávid geológus. És valóban. Múltunk kivetülése jelenünk, és jelenünk alkotja meg jövőnket. De vajon van e még időnk cselekedni és ha van is, a világ döntéshozói hallgatnak e tudósaink, geológusaink szakértő tanácsaira? Ezer és ezer kérdést vet fel a Földtani Tanszék adjunktusával folytatott beszélgetésünk, amire jó eséllyel egyikünk sem tudhatja a választ, az azonban bizonyos, hogy ha nem cselekszünk rövid időn belül, az időjárás szélsőségei és az egyre erősödő migráció súlyos következményeket vonnak maguk után. Addig is a Szegedi Tudományegyetem TTIK Földtani és Őslénytani Tanszékén tovább folytatódnak a kutatások, hallgatók sorát képzik a földtudomány szakértőjévé és e lelkes geológusok maréknyi csapata tovább dolgozik az általunk ismert földi környezet megmentéséért.

 

Zombori Anett-SZTEinfo

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés

SZEM_2019_HUN_borito SZEM_2019_ENG_borito

AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
Szteminarium_2019SZEM_klinika_2020_01