SZTE magazin

IMG_9089

A Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetést kapta Dr. Stachó László

Az SZTE TTIK Bolyai Intézete Alkalmazott és Numerikus Matematika Tanszékének egyetemi tanára dr. Stachó László, a sokoldalú oktató munkásságát a Magyar Érdemrend Tisztikeresztje polgári tagozata kitüntetéssel ismerték el.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

- Matematikus családból származik, hárman voltak testvérek, de édesapja csak Önt szánta matematikusnak. Nagyapja testvére, Stachó Tibor a negyvenes években a budapesti Műszaki Egyetem matematika professzora volt– egy hallgatói legenda. Édesapja bölcsészként végzett ugyan, de aztán matematikából is diplomát szerzett. Stachó László már egészen korán, öt évesen kezdett el érdeklődni a matematika iránt – felnőttként pedig folytatta a családi hagyományt.


- Az édesapám középiskolai matematikatanár volt, majd iskoláskorom elején az egyetemre került. Három gyerekéből csak belőlem akart matematikust nevelni. Nagyon sokat kaptam tőle. Eredetileg bölcsész volt, a kisdoktoriját Shakespeare humoráról írta, de végül matematikus lett, a diszkrét geometria lett a szakterülete. A mai napig emlékszem, hogy gyermekkoromban a mai SZTK-nál, a Szentháromság utca sarknál magyarázta el egy motorkerékpár kerekén, hogy mik a kör jellegzetességei. Volt egy sajátos hozzáállásom a matematikához, mivel édesapám állandóan korrepetált diákokat, és emiatt egészen kis koromtól halottam, hogy „sinus” meg „logaritmus”, és meg is akartam tudni, hogy ezek mik. Vasárnaponként nyáron az Anna-fürdőbe jártunk, és az egyik úszás szünetében magyarázta el nekem a kettes, hármas stb. alapú logaritmust, és ott kiszámoltatta velem, hogy mennyi az 1024nek a kettes alapú logaritmusa. Ez általános iskola első osztály végén történt. Amikor bejött a szélesvásznú film Szegeden és játszották a Három testőr második részét, a Milady bosszúját, meg akartam nézni. 16 éven aluliaknak nem volt ajánlott a film, én csak 10 éves voltam. Apám azt mondta, hogy megnézhetem, ha megtanulok valamit, ami 16 éveseknek való. Egy kis valószínűségszámítást kellett megtanulnom, abból vizsgáztatott engem, és el is mehettem megnézni a filmet. Innentől nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy kb. hat évvel legyek előtte az iskolás anyagnak, amit éppen tanulok.


IMG_9084

 

- Érdeklődött a fizika iránt, végül mégis matematikus lett. Mi volt ennek az oka?

 

- Nem is tudom, honnan, de sokkal előbb, mint az iskolai fizika, olyan elképzelésem támadt, hogy a „mi (szent?) feladatunk annak a megfejtése, hogyan működik a világ”. Valami ösztönös redukcionizmus vezetett ahhoz, hogy később nagyon érdekelt az elméleti fizika. Moszkvában szerettem volna tanulni, de abban az évben, nem lehetett éppen erre jelentkezni. Így a matematika szakra adtam be a jelentkezésemet. Tehát volt egy filozófiai érdeklődésem mindig is. 12 éves voltam, amikor az egyik unokatestvérem Kiskunhalasról eljött Szegedre orosz-német szakra és nálunk lakott albérletben. Én minden könyvet elolvastam az övéi közül, még a jegyzeteit is nyelvészetből. A dialektikus materializmus olvasókönyvét is elolvastam, ami manapság sokaknak az „antikrisztus bibliája”. Irtózatos problémáim voltak a könyvben található idegen szavakkal, de elolvastam. Kalmár László professzor mondta azt, és ez a jelmondata lehetett volna: „engem minden érdekel”. Én is így voltam ezzel: engem a világ a maga teljességében érdekelt, hogy hogyan működik. Matematikus programtervező szakra jelentkeztem végül, mivel úgy éreztem, az itteni fizikaoktatás túlzottan „kísérleti” nekem, míg a matematikához „mégiscsak értek. A jelenlegi fő kutatási területem a nem lineáris funkcionál analízis. Amikor elkezdtem egyetemre járni, a lineáris funkcionál analízis volt az egyik fő kutatási témakör itt a Bolyai intézetben is, de engem jobban érdekelt a kvantum mechanika. Mivel akkoriban még nem volt PC, a programtervező matematikusok is ugyan azt tanulták elméleti fizikából, mint a fizikusok. A funkcionál analízis ehhez kellett, engem ez külön érdekelt a fizika miatt is. 1975-ben befejeztem az egyetemet, és Szőkefalvi professzor iskolájához csatlakoztam, mert az a téma érdekelt a leginkább, főleg mechanikai és geometriai mértékelméleti problémákkal foglalkoztunk. Egy évvel később ösztöndíjjal kerültem Pisába, a ScuolaNormaleSuperiore-ba. Az olaszok nagyon sokra értékelték, hogy Riesz és Haár egyeteméről jöttem. Ezzel szemben a legtöbb ismerősöm az elzártságunk miatt azt képzelte, hogy olasz matematika a reneszánsz óta nincsen, és mi vagyunk az ászok kombinatorikában. Pedig rendkívüli idő volt! A CERN-ből (Európai Központi Magkutató Intézet) jártak oda fizikusok, és akkor fedezték fel azt a standard modellt, ami azóta is a világnak az elképesztően megbízható leírása. Akkor óriási reményeket fűztek ahhoz, hogy a végtelen dimenziós komplex alakzatoknak a természetes geometriája segítségével alkossanak meg egy egyesített kvantumtérelméleti világmodellt. Pisában ennek a matematikájából írtam a doktori dolgozatomat, 1985-ben egy spanyol professorral még könyvet is írtam a témában.Sajnos tíz év múlva a fizikai alkalmazás reménye szertefoszlott. Ugyanakkor itthon a Pisában és később Tübingenben megszerzett, és hazánkban ritka felkészültségemet számos elméleti és alkalmazott kutatási projektben sikerült kamatoztatnom.

IMG_9101

 

- Oktatóként tovább viszi édesapja hagyományait?

 

- Szeretek tanítani. Az édesapámtól nagyon sok olyan tapasztalatot szereztem, ami másnak nincs és megpróbálom ezt átadni a hallgatóimnak. Egyet sajnálok: a jelenlegi oktatási rendszerünkben nem alapozható meg az a fajta matematika, amelyet mindig is szerettem volna képviselni. Pedig éppen az alkalmazások miatt ennek biztosan lesz még aktualitása. A matematika megtanulásához és megértéséhez nem elég egy jegyzet, nagyon fontos a személyes találkozás és a jó kommunikáció „amíg még ember lesz”.

 

- Magas rangú kormányzati kitüntetéssel ismerték el a munkáját. Meglepődött ezen?

 

- Egy kicsit igen. Örülök, hogy elismerték a munkámat, hiszen úgy éreztem sokszor, hogy tevékenységemnek kevesebb a látszatja, és kevesebbet voltam a mainstream közelében, mint vártam magamtól.

 

Antal Éva Eső

Fotó: Bobkó Anna

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AMM_kulonszamAlmaMater_Magazin_2019_tel
SZTEminarium_cimlapSZEM_klinika_2020_01