- Mindketten az SZTE JGYPK rajz szakán végeztetek. Milyen emlékeket őriztek egyetemista éveitekből?

- Marton Ákos Barnabás: Tanáraim sokat segítettek a látásmódom helyes irányba terelésében. Elsősorban, az ott megismert emberekért vagyok hálás az iskolának, hiszen azóta is szoros kapcsolatban vagyok sokukkal, meghatározták az azóta eltelt éveimet és valószínűleg ezután is nagy hatással lesznek rám. Az egyetem sok lehetőség kapuját nyitotta ki, de ezeket a kapukat keresni kell. Sokan azt hiszik, hogy az egyénnek annyi a feladata, hogy belépjen ezen a kapun, pedig megtalálni nehezebb.

- Vinkó Leó: Nekem a főiskola utat mutatott. Mindig is festettem, de ott fogalmazódott meg bennem,hogy nekem a művészet az életutam, tehát irányt mutatott. A tanároktól természetesen rengeteg szakmai segítséget kaptam technikailag és szellemileg is. Olyan tudást kaptam tőlük, amit ők az életük, művészetük során már megtapasztaltak.

- Hogyan kezdtetek el együtt dekorálni? Mi volt az első közös munka?

- M.Á.B.: Egy véletlen folyamán találkoztunk egy rajz tanszékeskiállítás megnyitón, ahol egy egyetemi szórakozóhely dekorációja merült fel beszélgetés közben és kiderült, hogy erősítenénk egymást a projektben, így kipróbáltuk milyen lenne együtt dolgozni. Azóta eltelt lassan 10év, egymást erősítjük és egyre nagyobb munkák kerülnek perifériánkba. Reméljük ez a tendencia így is marad. A Törpe Kávézó belső dekorációja volt az első lépcsőfok, mára már nem látjuk a földet, de azt sem, hogy hol a vég.

- V.L.: A Törpénél szabad kezet kaptunk nem volt semmi kikötés. Az első munkánk során igazából csak elfeleztük a falat, és egyikünk festette az egyik felét a másik pedig a másik felét. Emlékszem, a tulajdonos keresett meg azzal, hogy szeretne egy egyedi szórakozóhelyet, ami más, mint a többi. Akkor még nem ismertem Ákost csak hallottam,hogy ő festett már dekorokat máskor is. Megnéztük a helyet, kitaláltunk egy koncepciót és festettünk. Igen jól sikerült! Mai napig látható a Törpe kocsmában Szegeden.

- Az elsőt, sok közös megbízás követett. Melyekre vagytok a legbüszkébbek?

- M.Á.B.: Erre a kérdésre talán a legmenőbb vagy leglátványosabb, legnagyobb munkát említené meg sok ember, de büszkeséget az iránt érzek, hogy rengeteg kilátástalan, reménytelennek tűnő, vagy teljesen ismeretlen helyzet állított minket falhoz, ahol már rég nem anyagi szempontok motiváltak, hanem a végcél elérése, a terveink megvalósítása. Emiatt jutottunk el a néhány méteres falaktól, az egészépületes homlokzatokig, a teljes belső designok megvalósításához és számos megtisztelő megrendelésig. Ha minden egyszerű lett volna, még közel se tartanánk ott, ahol most.

- V.L.: Számomra talán a Nyugi kert. Ez is egy egyetemi klub. A Napfényfürdő Aquapolis Szeged, a Lillafüredi-kalandpark. Pesten a Pániq szabadulós játékok pályái. Hirtelen ezek jutottak eszembe. De rengeteg mindent festettünk már!

- A leggrandiózusabb munkátok a Leó által is említett Napfényfürdő Aquapolis Szeged dekorálása volt. Bálnák, teknősök, halak úszkálnak a fürdő falain a kezetek nyomán. Mennyi ideig tartott ez a munka, hogyan terveztétek meg és kiviteleztétek?

- M.Á.B.:A Napfényfürdő Aquapolis Szeged dekorálása egy többlépcsős folyamat végállomása volt. Egy ekkora munkát nem bíznak rá egyből pár hozzánk hasonló fiatal festőre. Az akkori tulajdonos cégnek több festést is sikeresen elvégeztünk, a kapcsolat jól működött, elégedettek voltak, és végül a legnagyobb épületüket is ránk bízták. Nyolc hónap volt a munka, ha a tervezést és megállapodást is beleszámolom, majdnem egy év. Hosszú folyamat volt, de meghatározó pont az életünkben, mivel 12.000 négyzetméter falfelületet talán összesen nem láttam addig.

- V.L.: Ennél a munkánál is teljesen ránk bízták a dolgot annyit kértek,hogy legyen látványos és vidám. Sok-sok tervet készítettünk végül ezt a nagy állatos tervet fogadták el. A kivitelezést jól meg kellett szervezni, hiszen egy óriási felületről volt szó. Szakaszokra osztottuk, majd az előzetes, pontos tervek alapján megkezdtük a munkát. És csak festettünk,festettünk minden nap nyolc hónapon át...

- A dekorálás mellett marad idő és kedv festményeket festeni? Mikor alkottok? Hol, milyen témában, technikával? Most éppen min dolgoztok?

- M.Á.B.: Az egyik munka a másik rovására megy időben és energiában. Sajnos a dekorációban sokkal több anyagi biztonságot látok, mint a képzőművészeti alkotások értékesítésében itt Szegeden. Persze hullámzó a helyzet, néha az egyik, néha a másik húz előre, de mindkettőt szeretem, szeretjük csinálni. Jelenleg sok mindent csinálok, dekorálunk, a street art világát is kézen fogtam, de az itthon festett képek se szomorkodnak magányukban, bár van ideje a festéknek megszáradni.

- V.L.: Nekem jelenleg sajnos nincs időm alkotni, de talán idén télen több szabad időm lesz. Egyébként színes figurális képeket festek, hétköznapi inspirációk alapján.

- Volt már közös kiállításotok is. Terveztek-e újabbat a közeljövőben?

- M.Á.B.: Igen, sok közös kiállításunk volt már: a SZAB Székházban, a Rajz-Tanszék Fischer termében, a TIK-ben és szegedi hotelekben. Jelenleg is van az SZTE JGYPK Rajz-művészettörténet Tanszéken, csak a mostani helyzet miatt kevés a látogató, és emiatt a terveink is hátra dőlve várakoznak ezen a területen.

- Jelenleg éppen min dolgoztok?

- M.Á.B.: Jelenleg a MONDOLO csapattal és a Szegedi Távfűtő Kft. –vel közösen kezdtünk bele egy elég nagy projektbe, aminek első állomását kezdtük a tavasz utolsó hónapjában. Reméljük, hogy a Szegedi Tudományegyetem is beszáll majd a projektbe, hiszen elég sok színt és tartalmat szeretnénk belevinni a forgalmas, de mégis elhanyagolt falak tengerébe Szeged városában. De ezek a húrok még csak a jövő cimbalomján pengenek, a második lépcsőfokot mindig megelőzi az előző, így míg azon kapaszkodunk, mohó lenne máris a következőért nyújtózkodni.

- V.L.: Aki arra járt, láthatja, hogy fecskéket festettünk a hőközpont falára. Ez egy üveg épület, körülbelül 1.000 négyzetméter falfelszín. Nagyon színes, monumentális alkotás lesz. De ennél többet erről egyelőre nem árulhatunk el a hivatalos átadóig.

SZTEinfo: Bobkó Anna

Fotó: Bobkó Anna, és az alkotók FB oldala