„Elek apó” – nevezte meg kedves meseíróját az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskola 2.d osztályának egyik diákja. Benedek Elek szeptember 30-i születésnapján 2005 óta a magyar népmesét is ünnepeljük. E napra méltán időzíthetjük a 91. Ünnepi Könyvhét két rendhagyó órájáról szóló beszámolót: az SZTE biológus doktorjelöltje, Bodor Attila meseíróként mutatkozott be Szeged két általános iskolájában. Az SZTE Juhász Gyula Gyakorló Általános Iskolában és a Szegedi Jerney János Általános Iskolában is elárulta: egyik kedvence a Hetvenhét magyar népmese című könyv. Az Illyés Gyula válogatásában megjelent mesegyűjteménybe még 33 éves felnőttként is szívesen beleolvas.

Ifjú meseíró első olvasói

„A ló, aki édességet tüsszentett" és „A tél menyasszonya" című könyvek szerzőjével, Bodor Attilával az SZTE Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság munkatársa, Újszászi Ilona újságíró kezdte a beszélgetést. Ám az SZTE gyakorló iskola 2.d és a Jerney 4. osztályának diákjai is kérdezték az ifjú meseírót.

A „Mi a kedvenc meséd?” kérdésre az SZTE gyakorló iskola egyik diákja kijelentette: „Zelka királylány története”, azaz Bodor Attila: A tél menyasszonya című kötetének főhőse. „Oh, de édes vagy!” – olvadozott a szerző, aki megtudta: készültek érkezésére: a napköziben a gyerekek hangosan fölolvastak a mesekönyvéből.

„Tímeának, aki legalább annyira szereti a telet, mint én, és Gábornak, aki türelmesen végighallgatta az ötleteimet egy éjszakán.” A mesekönyv élén olvasható „ajánlás” mögött kik rejtőznek? „A húgom, akivel együtt nőttem föl. Gábor pedig a lakótársam, akit zaklatni szoktam a mesés történeteim részleteivel. Mindketten sokat segítettek a Zelka-mese vázának a fölépítésében” – árulta el Bodor Attila.

Biológiai nyomok

Egy biológus doktorjelölt képzeletében hogyan született meg egy olyan mesehős, akinek nincs szíve? – hangzott a lényegre törő kérdés. „Úgy, hogy írás előtt arra a kérdésre válaszolok először, hogy mitől különleges egy mesehős. Furcsa ötletekre építem a mesémet: Zelkának nincs szíve, a harmadik, ugyancsak a szegedi Könyvmolyképző Kiadó gondozásában készülő könyvemnek az lesz az érdekessége, hogy kelkáposzta portálon lehet a zöldségek világába bejutni…” – fedte fel írói módszerének lényegét a mesíró.

„Nagyon szeretem a lovakat, de közben félek is tőlük. Egy terápiás lovas iskolában is jártam. Egy Kiskunfélegyháza és Szeged közötti vonatozás közben megszületett „A ló, aki édességet tüsszentett" című kötet története” – mondta. Ebben a mesében más állatok is föltűnnek, aminek az lehet a magyarázata, hogy Bodor Attila tanyán nőtt föl. A kedvenc madara a liba és a kacsa. Még sálat is kötött a saját libájának – tudták meg a diákok, milyen gyerek volt egykor a fitala meseíró.

„Meseíró versenyt hirdetünk az iskolában!” – mondta ki a Jerney iskola igazgatója, Lázár Zoltán, akit „megihletett” a Bodor Attila élettörténete.

Tűzpiros és égszínkék a jég birodalmában

Zelkának miért éppen a kardinálispinty lett a madara? Mert szív nélküli, fehér hajú és bőrű királylányhoz a jeges vidéken is a tűzpiros tollú kardinálispintyet érezte a leginkább illőnek a szerző.

Lívia olvasta föl: „Búzavirág égszínkék… Nyár, nyár édes nyár, várunk rád, hogy visszatalálj!” versikét, amit ugyancsak Bodor Attila írt. „Mégis jobban szereti a telet, mint a nyarat?! Miért?” – hangzott a következő kérés. „Mert nagyon szép! Mert nyáron lehet olyan meleg, hogy már nem tudunk több ruhát levenni magunkról, pedig már majd megsülünk. De télen, a legnagyobb hidegben is föl tudunk magunkra venni még egy ruhát, hogy ne fázzunk!” – válaszolta Bodor Attila, akinek a szeptember elsejével kezdődő és december végéig tartó időszak a kedvence, mert „ilyenkor van a legtöbb olyan változás, ami téli zimankót és sok-sok ünnepet eredményez”.

„Azt gondoljuk, gonosz. De kiderül, nem is igaz” – mondta a Tél királyfi alakjáról Bodor Attila.

Állatok megmentői

Első könyve, „A ló, aki édességet tüsszentett" című mese főhőséről, Patás Mátyásról a történet kitalálója elmondta: az a különlegessége, hogy idős ló, aki együtt él Józsi apóval. Ez nem túl megszokott, mint ahogy az sem, hogy különféle kalamajkába kerül… De az édességet tüsszentéssel segít magán és a gazdáján… „Senki ne ijedjen meg: ezen az édességen nincs ’lónyál’ és hasonló csúfság. Minden mignon ehető, amit kitüsszent Matyi…” – nyugtatta meg a gyerekeket.

Vándorlásában egérrel, patkánnyal, hörcsöggel, denevérrel, galambbal is találkozik Patás Mátyás. A Kocka Mesi nevű kislány lesz a megmentője… „Mi is mindenféle állatot ’megmentettünk’ a húgommal gyerekkorunkban – emlékezett Bodor Attila. – Így lett kakasunk és kutyánk is.” Erre a hallgatóság soraiból is elmondták a gyerekek, hogy ki milyen házi kedvencet tarthat otthon a lakásban vagy a ház körül. A meseíró is megtudhatta: olvasói kutyát, hörcsögöt, cicát, papagájt, halakat, nyuszit dédelgetnek.

Hogyan készül a süti?

„Szereti az édességet?” – kérdezték Bodor Attilát a gyerekek. „Igen. Nagyon szeretem a hasamat, bármilyen édességet megeszem” – ismerte el. Biológusként azonban hozzátette: „Mértékkel kell csokit és sütit enni, amire sokszor lelki szempontból is szükségünk lehet. Ha szomorúak vagyunk édességgel kényeztethetjük magunkat. De csak mértékkel!”

„Mi kell a sütihez?” – kérdezte Bodor Attila. A gyerekek minden hozzávalót felsoroltak: „Liszt, tojás, cukor, szódabikabona, kakaópor…” Erre azt kérdezte: „Ha elfelejtjük a zacskóra írni, melyikben tartjuk a lisztet, a porcukrot vagy a sütőport, miként dönthetjük el, hogy a három hófehér por éppen melyik hozzávaló?” A hirtelen támadt csöndben kérdésre maga válaszolt: „Hát kísérletezéssel. Bemutatom, s egymás után, sorban ki is próbálhatjátok”.

Az asztallapra tette petricsészéket. „Ezekben a laborban, ahol dolgozom, a különböző baktériumokat nevelgetünk. Olyasmiket, amilyeneket a fürdőszobás reklámokban láttok, de azért nem olyan csúnyákat” – magyarázta nevetve.

A fehér porkupacokra két üvegcséből ecetes vagy jódos oldatot cseppentett. A cseppek hatására létrejött pezsgés és színváltozás okát is megmagyarázta. „A lisztben sok a keményítő aminek spirál alakja van, a jód beleül e hajlatokba és más színük lesz a spiráloknak. Ezért ha jód tartalmú oldatot adunk a liszthez, akkor a sárgásbarna színű folyadékunk indigókékre változik” – mutatta. „Miért pezseg ez a másik, amire ecetet cseppentettünk? Mert ez a szódabikarbona, amitől megemelkedik a sütemény. A porcukrot e cseppentéssel nem tudjuk meghatározni. De ha melegítenénk, akkor…” – hagyta abba a mondatot. A gyerekek közül az egyik rávágta: „Okkersárga karamellé válik.”

A konyhai kísérlet után dedikálással zárult a könyvbemutató. Bodor Attila két-két mesekönyvét a Könyvmolyképző Kiadó – az SZTE NKI koordinálásával – a két iskola könyvtárának ajándékozta.

A szerző minden gyereknek dedikálta a mesekönyvei címlapjáról készült fénymásolatot, majd színezőt, könyvjelzőket is ajándékozott az ifjú olvasóknak.

SZTEinfo – Ú. I.

Fotók: Ú. I., J. Gy. Gy. Á. I.; J. J. Á. I.