Sovány Attila, a Szegedi Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Kar hallgatója, másodéves egyetemistaként döntötte el, hogy Európa után valami komolyabb kalandra is vágyik. Angol nyelvet is szeretett volna tanulni, és nagy álma volt eljutni Amerikába. Ezért kezdett el különböző lehetőségek után kutatni. Számára fontos tényező volt, hogy nyáron utazhasson, így talált rá a Camp Leaders szervezetre. Az SZTE-s hallgató egyedüli kívánsága az volt, hogy olyan táborba helyezzék el, amely Chicago vonzáskörzetében található.

A végzős jogász hallgató a Camp Leaders Hungary szervezeten keresztül már öt nyarat töltött Amerikában egyetemista évei alatt. Az amerikai diákmunka során annyi tapasztalatot szerzett, hogy mostanra már a szervezet szegedi munkáját is segíti.

– Minden nyolcadik kiutazó diák SZTE-s hallgató, nyaranta pedig, minden programot figyelembe véve, nagyjából 1200-1300 diák megy Magyarországról Amerikába. A programban részt vevő fiatalok többnyire nyári gyermektáborok személyzetét erősítik, így vannak, akik a konyhai feladatok ellátását segítik, vagy a gyerekek szórakoztatásában vesznek részt, így például programokat, feladatokat szerveznek és felügyelik a táborozókat – hallottuk Sovány Attilától. – Kisegítő személyzetként kezdtem, így az étkezési folyamatok menedzselésében vettem részt, emellett pedig adminisztratív ügyeket is intéztem és a gyerekekkel is foglalkoztunk. Délutánonként különféle programokat szerveztünk, melyekben megvalósulhatott a tábor egyik alapkoncepciója is, a kulturális csere – tette hozzá.

– Első utazásom során zsidó gyermekeknek szervezett táborban dolgoztam. Azt hittem furcsább lesz ez a kultúra, és nehezen fogom megszokni. Szerencsére ezzel egyáltalán nem volt gond, nagyon könnyen alkalmazkodni tudtam. A kollégák nyitottak voltak, semmit nem erőltettek, a mi kultúránkról is sokat érdeklődtek. Az amerikai emberek mentalitása egyébként teljesen más: sokkal pörgősebbek, mint a magyarok, nyitottabbak, közvetlenebbek, és felszabadultabbak. A kóser konyha szabályai először furcsák voltak, de hamar megszoktuk ezeket is. A legnehezebb az időeltolódáshoz való hozzászokás volt – emlékezett vissza a jogász hallgató.

Sovány Attila feladatai a táborban többnyire a konyhában, a konyha körül zajlottak. A nap elején a reggeliztetéssel kapcsolatos dolgokat végezték el: megterítettek, az italokat és a reggelit előkészítették, és ők szervírozták az ételt a gyerekeknek. Az ebédnél ugyanezeket a feladatokat kellett ellátniuk. A gyerekek és a személyzet összesen közel 1000 főt jelentett, akikre naponta háromszor kellett főzni, ami hatalmas munka volt. A személyzetben körülbelül harmincan a Camp Leaders kiutazói voltak, akik között magyarok, lengyelek, kezdetben pedig szlovákok is voltak.

– Három nagy ebédlő volt, hogyha kint esős idő volt, akkor délutánonként a szabadtéri programok helyett az ebédlőben voltak a gyerekek. Ilyenkor a terem átalakítása, átrendezése is a mi feladatunk volt. A programok részeként néha látogatókat is fogadtunk, ami szintén a nagy ebédlőkben történt. Voltak family dayek, amikor a gyerekek családtagjai jöttek látogatóba, volt olyan, hogy „öregdiákok”, tehát 20 évvel ezelőtt itt táborozók tértek vissza egy napra, de volt olyan is, hogy a zsidó hitközösség tagjait, vagy szponzorokat kellett fogadni – mesélte Sovány Attila.

A jogász hallgató beszámolójából kiderült, hogy a fiatalabb gyerekek általában turnusokban érkeznek a táborokba, változóan 2 hét és 1 hónap közötti időt töltenek ott. Az idősebbek, a 14 év felettiek, többnyire az egész nyarat a táborban töltik. A táboroztatás az amerikai kultúra jelentős része, a gyerekek számára pedig természetes, hogy egy egész nyarat távol töltenek a családjuktól.

– Hetente egy-két szabadnapot kaptunk. Ilyenkor iskolabusszal elvittek minket a környező kisvárosokba, ahol programokat is szerveztek nekünk. Voltunk bowlingozni, lézerharcozni, és mi is szervezhettünk magunknak hasonló dolgokat a tábor alatt. Remek lehetőség ez a program egyébként arra is, hogy a ledolgozott 2-2,5 hónap után beutazhassuk Amerikát. Az öt év alatt szinte minden nagyobb és jelentősebb városban megfordultam. Az ötödik nyáron pedig Mexikót és a Karibi-térséget is bejártuk az ismerősökkel. Voltunk a Yucatán-félszigeten, Tulumban, Cancúnban és Chichén Itzán is – számolt be utazásairól.

– Amit kerestem a táborban, annak a nagy részét mindig elutaztam, de azért tudtam hazahozni is belőle. Mindig csoportosan utaztunk, részletesen megterveztük azt a 2-3 hetet, hogy mikor és hova megyünk. Autós túrát is szerveztünk, így például bejártuk Las Vegast, a Grand Canyont, San Franciscot és Californiát. A Grand Canyon meghatározó élmény volt, a képek, amiket eddig láttunk róla, egyáltalán nem adják vissza azt az érzést, amit ott éreztünk. Megnéztük a lebombázott World Trade Center emlékművet is, ami szintén mélyen megérintett. New Yorkban jártunk, az Empire State Building tetején gyönyörű és lélegzetelállító panoráma fogadott minket. Természetesen, ha már itt jártunk a Szabadság-szobrot is megnéztük. Floridában, Key Westen is jártunk, ami Amerika legdélebbi pontja, és ahonnan Kuba 90 mérföldre található légvonalban – folytatta élményeit a hallgató.

A tábori munka mellett a Camp Leaders Hungary szervezetnél már szakmai gyakornoki programokra is lehet jelentkezni. Ehhez jogviszony sem kell, szakmai vagy gyakorlati tapasztalat alapján lehet elhelyezkedni egy cégnél 6-12 hónapos időtartamra. A magyar szervezet is kapcsolatban áll különféle partnerekkel, leginkább szállodákkal, de a jelentkező is választhat magának egy intézményt, a velük való kapcsolatfelvételben pedig már a Camp Leaders is segít. A kint dolgozó fiataloknak teljeskörű szolgáltatást nyújt a szervezet, nyáron 24 órás segélyvonalat üzemeltetnek, hogy a kint lévő diákok biztonságban érezzék magukat.

Szöveg: Kocsis Bernadett