Ha visszatekint erre a sok állomással bíró pályaívre, milyen szerepet tölt be ebben a szegedi egyetem?

– Aki tanít, az szolgáltatást végez. Figyelembe kell venni a kisdiáknak, a nagydiáknak és a hallgatónak az érdeklődését. Tudomásul kell venni, hogy nem a diák van a tanárért, hanem a tanár van a diákért, ezt az általános iskolai munkám során nagyon jól meg lehetett tanulni. Azt is tudomásul kell venni, hogy a tanítás időigényes foglalatosság, a tanári munka nem akkor ér véget, amikor a tanár kilép a tanteremből, hanem számos egyéb feladattal jár, amit szintén az általános iskolában tanultam meg. Az általános iskola és az egyetem között van sok hasonlóság, a tanár-diák viszony az egyetemen is közvetlen, hiszen jönnek a szakdolgozó hallgatók és számos személyes megbeszélés van. Ahogyan az egyetemen dolgozunk, lényegében az általános iskolaihoz hasonló, csak emeltebb szintet jelent. Én akkor érkeztem a Szegedi Tudományegyetemre, amikor nagy professzorok tanítottak a szegedi bölcsészkaron. Csetri Lajos a magyar irodalom tanszéken, Kristó Gyula a történelmin, Mikola Tibor a finnugor tanszéken, Róna-Tas András az altajisztika tanszéken, Károly Sándor a nyelvészetin. Ők európai mércével mérve is jellegadó személyiségek voltak. A mai professzorok, Szajbély Mihály, Szőnyi György Endre és Pál József nemzedéke szintúgy, akik érkezésemkor fiatalok voltak, ma pedig ők a vezető oktatók – kezdte Prof. Dr. Fried István.

A teljes interjú az SZTE BTK oldalán érhető el.