A Kónya Zsófia, Jászapáti Petra, Keszler Andrea és Bácskai Sára Luca összeállítású magyar csapat a negyedik helyen végzett a rövidpályás gyorskorcsolyázók váltójában a phjongcshangi téli olimpián. Teljesítményükkel új magyar csúcsot állítottak fel. A csapat sikeréről és egyéni életútjáról Kónya Zsófia SZTE-s bölcsészhallgató mesélt.

- Mindig is a korcsolyázás volt az álmod? Jut idő esetleg más sportra is?

- Nyolc éves korom óta korcsolyázok. Gyerekkoromban jártam ugyan táncórákra és szertorna foglalkozásokra is, de valahogyan egyik sem fogott meg igazán. Édesanyámmal mentünk ki először a jégpályára, ahol éppen gyorskorcsolya edzés volt. Először hokikorcsolyával tanultam meg korizni, majd azt javasolta az edzőm, hogy érdemes lenne beruházni egy igazi gyorskorcsolyára. A napi 7-8 óra edzés mellet nem igazán jut idő más sportokra, de az edzéstervünkben szerepel konditermi edzés, futás és gerincprevenciós gyakorlatok is.

- Már másodszor vettél részt olimpián, milyen volt most a mezőny?

- Összességében nem változott sokat a mezőny összetétele, néhány visszavonult sportoló helyett beért egy-egy fiatal tehetség. Az viszont kétségtelen, hogy maga a sportág iszonyatosan felgyorsult és a technika is sokkal profibb lett. Valószínűleg a váltónk mostani teljesítményével akár olimpiai bajnokok is lehettünk volna 4 éve.

- A magyar csapat a korábbi világcsúcson belül teljesített, és új magyar csúcsot állított fel. Mi a siker titka?

- Rengeteg edzés és kitartás. Ebben az eredményben nemcsak négy évnyi munka, hanem mondhatni az eddigi életem és pályafutásom is benne van. Egy kicsit megszállottnak kell lennie az embernek, és pontosan tudnia kell, hogy mi ezzel az egésszel a célja. Ez a nehezebb napokon mindig eszembe jut és próbálok erőt meríteni belőle. Szükség van arra is, hogy a pihenőnapokon teljesen elfelejtsem a korit, kiszellőztessem a fejem, és valami egészen mást csináljak. Nagy segítséget jelent, hogy a szövetségünk minden támogatást megad. Megkapjuk a legprofesszionálisabb felszereléseket, a jégen két technikus van velünk, akik a korcsolyák éléért és hajlításáért felelnek, az edzésekről és a versenyekről felvételt készít a videósunk, amiket később kielemezhetünk. A fáradtság legyűrésében masszőrök is a segítségünkre állnak. Az utóbbi másfél évben egy színvonalas étteremben biztosítottak számunkra megfelelő étkezést. Ilyen profi háttér mellett sokkal jobban lehet koncentrálni a sportra. A 2014-es Szocsi Olimpiára ennek sajnos csak a töredéke állt rendelkezésre.

- Az egyéni teljesítmény és a professzionális háttér mellett a csapatszellem is számít.

- Természetesen, jelenleg olyan erős lánycsapatunk van, amire még nem volt példa. Öten közel egy szinten mozgunk. Ez azért is jó, mert ha valaki nincs olyan jó formában, beteg vagy sérült, akkor különösebb kockázat nélkül bárkit be lehet rakni a helyére. Az edzők eddig minden versenyen mind az öt lányt berakták, pontosan ezért, hogy senki ne maradjon ki, hiszen nincsenek nagy különbségek köztünk. A váltóban a legtöbben jobban teljesítünk, mint egyéniben. Ilyenkor egy egész csapatért versenyzünk, nem csak önmagunkért. Mindenki kiveszi belőle a saját részét és személyes versenyzési stílusával, egyéniségével erősíti a csapatot. Nekem ez mindig plusz motivációt jelent.

- Hogyan egyeztethetők össze az egyetemi tanulmányok és a sport?

- Ezen a sportolói szinten ez egy nagyon nehéz feladat. Volt két szemeszterem, amikor visszavettem az edzésekből, és csak a tanulmányaimra koncentráltam. Akkor napi egy edzés mellett könnyen össze tudtam egyeztetni a sportolást és a tanulmányokat. Az elmúlt két év viszont csak az olimpiai felkészülésről szólt, így 2-3 kurzust tudtam csak teljesíteni szemeszterenként. Mindezt az is megnehezíti, hogy az edzések Budapesten zajlanak, így igazából ott élek. Volt rá példa, hogy néhány gyakorlati óra alól felmentést kaptam, amennyiben az oktató úgy vélte, hogy egy kis önszorgalommal is teljesíthető a kurzus. Ezért nagyon hálás vagyok. A Magyar Sportcsillagok Ösztöndíj óriási segítséget jelent, ehhez viszont egy magas szintet kell elérni a sportban, Európa- bajnoki, olimpiai, világbajnoki dobogós vagy dobogó közeli helyezést.

- Mik a terveid a sporttal és a tanulmányokkal?

- Általában a legközelebbi célokra koncentrálok, mint például a világkupa vagy az Európa-bajnokság. A célom mindig is az olimpiai kvalifikáció és tisztes helytállás volt. Jelenleg nem tudom, hogy még egy olimpiai ciklust képes leszek-e végigdolgozni, de egyelőre maradnék a sport világában. A sportkarrierem során jött az ötlet, hogy később sportpszichológus szeretnék lenni. Egyszer minden bizonnyal abbahagyom a korcsolyázást, onnantól akár bölcsésznek is mondhatnám magam, de ehhez még nagyon sokat kell tanulnom, és képeznem magam.

Gajzer Erzsébet

Fotó: MOB, M4Sport