SZTE-s hallgatók kezdeményezésére indult útjára az a társadalmi innováció, amelynek lényege, hogy a szabaduló szobák élményét mobilizálják, és eljuttatják a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű középiskolásokhoz. A Magyarországon egyedülálló mobil szabaduló szoba független az iskolai élményektől, ráadásul sikerélményt és pozitív visszajelzést ad a fiataloknak.

Egy innovatív ötlet

- A Demokratikus Ifjúságért Alapítvány (DIA) 2014-es Youth2Youth 10 hónapos versenye során kiválasztottunk egy célcsoportot, megismertük a problémájukat és erre igyekeztünk megoldást találni. Szakértőkkel beszélgettünk, képzéseken vettünk részt. Az induló 30 csapatból végül 17 alkotott tervet. Ebből az innovációs versenyből nőtte ki magát a Fortély-sátor ötlete. A megvalósításban a DIA Demokrácia Iskolája programjával összefogva közösségi finanszírozási kampányt hirdettünk, végül ismerősök és vad idegen emberek segítségével gyűlt össze a pénz – mesélte az indulásról Valuska Sára. A szegedi egyetem angol nyelv és kultúra-magyar nyelv osztatlan tanárképzős hallgatója mellett, Kiss Ákos politológia szakos, és Szabó Csaba pénzügy és számvitel szakos egyetemi hallgatók az innovatív ötlet megalkotói és megvalósítói.

Valuska Sára és Kiss Ákos az SZTE hallgatói.

Egyedülálló a mobil szoba

A három egyetemista ötletének lényege, hogy a szabaduló szobák élményét mobilizálják, és eljuttatják olyan fiatalokhoz, közösségekhez, akiknek nincsen lehetőségük a szabaduló szobák kipróbálására. Célcsoportjuk a 12-18 év közötti hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetű fiatalok. – Ezeknek a gyerekeknek az iskolában szinte sosincs sikerélményük, az iskolán kívül sem nagyon mozdulnak ki a komfort zónájukból. A Sátor azonban független az iskolai élményektől és tapasztalatoktól, ráadásul sikerélményt és pozitív visszajelzést ad a fiataloknak. A mobil szabaduló szoba célja, hogy próbára tegye ezen fiatalok logikai, problémamegoldó, kommunikációs és kooperatív képességeit – magyarázta Valuska Sára.

Kiemelte: A Fortély-sátor feladatai lényegében ugyanolyanok, mint egy standard szabaduló szoba: számkódokat kell megfejteni, kulcsokat megtalálni, találós kérdéseket megválaszolni, kirakós játékot összerakni, logikai feladatokat teljesíteni. Mindezt folyamatos csapatmunkával és kommunikációval tudják megvalósítani. A játék egy rövid szabályismertetéssel indul, ahol a résztvevők néhány eszközt – walkie-talkie, zseblámpa, tipp-lista – kapnak. Ez a fiatalok szabálykövetési-készségét és figyelmét is próbára teszi. A sátrat eleinte olyan egyetemistákon és felnőtteken teszteltük, akik már jártak szabaduló szobában. A feladatok nehézségét nem csökkentettük csak azért, mert hátrányos helyzetű fiatalokról van szó, hiszen a projekt fontos üzenete, hogy ugyanolyan erősségű feladatokat is meg tudnak oldani, mint egy idősebb, vagy egy nem hátrányos helyzetű diák – fogalmazott Sára.

A szobában számkódokat kell megfejteni, kulcsokat megtalálni, találós kérdéseket megválaszolni, kirakós játékot összerakni, logikai feladatokat teljesíteni.

Két szoba társadalmi vállalkozásként

A három szegedi hallgató egyelőre két különböző időtartamú szabaduló szoba élményét juttatja el a hátrányos helyzetű diákokhoz: egy 45 és egy 15 perces szobát próbálhatnak ki a 2-4 főből álló csapatok. A cél mindkét esetben ugyanaz: megoldani az egymásra épülő feladatokat és megtalálni a kijutáshoz szükséges kulcsot. – Azért van két szoba, mert a kezdeményezést hosszú távon két profilú társadalmi vállalkozásként képzeljük el. A 15 perces szobát for-profit alapon kívánjuk elvinni különböző rendezvényekre, és az onnan származó bevételből ingyenesen biztosítanánk a hátrányos helyzetű fiataloknak a 45 perces szobát – tájékoztatott az egyetemi hallgató.

A két szoba között annyi különbség van, hogy a 45 perces után tartunk egy úgynevezett feldolgozó kört, amikor leülünk a fiatalokkal és megbeszéljük, hogy mi történt. Olyan kérdéseket teszünk fel, amivel ő maguk mondják ki, hogy számukra mi volt sikerélmény, milyen feladatokat oldottak meg, hogyan kommunikáltak a többiekkel. Ezzel is próbáljuk erősíteni és tudatosítani a pozitív élményt – tette hozzá.

– Azt tapasztaltuk, hogy ugyan a 45 perces feladatsor ugyanolyan hosszú, mint egy tanítási óra, ám a fiatalok a szobában nem vesztik el a figyelmüket, koncentrációjukat. Érdeklődnek a Sátor iránt és ugyanolyan ügyesek, mint nem hátrányos helyzetű kortársaik, sőt néha gyorsabban is kijutnak. Hihetetlen leleményesség van a hátrányos helyzetű gyerekekben, nagyon kreatívan állnak hozzá a szobához. Úgy tűnik a hátrányos helyzetűek máshogy állnak egy olyan szituációhoz, ahol bezárják őket. Sokkal inkább hajtja őket a kijutás vágya, mint adott esetben egy átlagos szociális háttérrel rendelkező társukat. Maguk a fiatalok pedig többször megfogalmazták meglepettségüket, hogy nem könnyített feladatokat kaptak, dolgozniuk kellett azért, hogy kijussanak. Ennek az lehet az oka, hogy sokszor egyszerűsítik számukra a feladatokat, de mi más üzenetet szeretnénk küldeni. Azt akarjuk erősíteni, hogy nem baj, ha néha kimozdulnak a komfortzónájukból – fogalmazott a tanár szakos egyetemista.

A szegedi fiatalok főként Pesten és környékén mutatták már be a sátrat, gyermekotthonban, romatelepen, középiskolai versenyen, de a szegedi KÖ7-en is kint voltak. Országszerte hívják őket, tavasszal Monorra és Csepelre is ellátogatnak. – A középiskolások mellett egyetemisták is kipróbálhatják a szobát, szeretnénk a jövőben szélesebb körben megismertetni velük is a lehetőséget, az egyetem berkein belül is felállítani a sátrat – beszélt a tervekről Sára.

Gajzer Erzsébet

Fotó: Bobkó Anna