Az 1728-as szegedi boszorkányperek idejében játszódó könyv megírása régóta „be volt ígérve”.

 Történelmi regény?

– A háttérmunka vett talán sok időt igénybe? Egyáltalán – tette fel a kérdést Szilasi László –, hogyan zajlik manapság egy anyagszerzési folyamat?

– Ma már egyszerű a dolog – válaszolt Darvasi László. – Körülbelül 20 évvel ezelőtt, amikor a 16. században játszódó Könnymutatványosok legendája című regényét írta, még számtalan kötettel körülbástyázva végzett kutatómunkát a könyvtárban. Az elmúlt években az internet is szerves része lett a folyamatnak, ami lényegesen megkönnyíti a háttéranyag felkutatását. A regényben játszódó történet virtuálisan eléggé feldolgozott – nem ez volt tehát a könyv megírásának nehezebb szakasza. Sok eldöntendő kérdés van ettől függetlenül is egy regény megírásának kezdetekor, vagy éppen a megírás során.

A mű első látásra egy történelmi regény – de nem csak az. Darvasi szerint fontos, hogy az akkori történelmi-politikai élmények párhuzamba álljanak a 20-21. századi tapasztalatokkal. Ebben a műben a Gonosz mellett a csalfaság, az emberi árulás, és a hatalmi manipuláció szintén megjelenik.

Nyelv és tekintet

Egy regény megírása esetén Darvasi László alapvetően két kérdést tesz fel magának: Milyen legyen a regény nyelve? Ki meséljen, mi legyen a regény tekintete?

– Nyelvet találni nehéz – ismerte el a szerző –, általában az írás folyamata során alakul, és derül ki, hogy mi működik jól. Különbségek vannak például egy több évszázada játszódó regény kissé költői, de azért pontos fogalmazásmódja, és egy huszadik századi „szikár, kopogós”, a realitáshoz közelebb álló nyelvezet között.

A Taligás című könyvben megjelenő szerelmi szál azt is lehetővé tette az író számára, hogy megkíséreljen hozzátenni a „szerelmi nyelv” magyar módozataihoz. Esterházy Péterrel – aki sok új szexualitással kapcsolatos szót vezetett be, nyíltan beszélve róla – és Nádas Péterrel – aki hideg, analitikus szemmel boncolja a szerelmet – szemben ő egy szabad szerelmi nyelvet próbált találni.

Szerzetes és gnóm

Hogyan „találta ki” a címszereplőt, a történet elbeszélőjét? Úgy emlékezett Darvasi, egyszercsak meglátta ezt a taligás embert, aki Bécs és Szeged, Kassa és Pozsony között, Közép-Kelet-Európa tereiben jár-kel szüntelenül – és innentől, tulajdonképpen, ahogy mondani szokás, nyert ügye volt. A karakter nagyon szenvedélyes, de végig szorong a történetben. (Egyébként a regényben megjelenő leggyakoribb szó a „félek”).

Az író azt mondta, a Taligás személyesen is közel állt hozzá. – Az ÉN a legnagyobb kötöttség és egyben szabadság is – tette hozzá a szerző.

Szilasi László találó kézilabdás metaforával élt: minden meccs három fő aspektusa a játékosok, a játék sebessége, és a stratégia. Kik tehát ebben a könyvben a játékosok?

A regény főbb szereplőinek rövid jellemzésével válaszolt az író. Így például szó esett Paulináról, a bécsi fogadósasszonyról, Zakariás Pipóról, a ferences barátról, Róthról, a püspöki titkárról, vagy éppen Barbaráról, egy üvegtégelyben élő gnómról. E felsorolás is jól érzékelteti, milyen sokszínű karakterekkel találkozhat az ember a könyv olvasásakor.

No, és milyennek mondható a könyv sebessége?

A regény megírása öt évbe telt; Darvasi lassan, megfontoltan írt. Úgy emlékezett: főleg az utolsó másfél évben „ment nagyon” az írás, mert akkor már pontosabban tudta, hová tart a történet. A könyvet a szerző elég „töménynek” tartja, de ennek megítélését mégis az olvasókra bízná.

SZTEinfo: Balogh Réka

Fotó: Bánóczki Krisztina