„Dr. Szent-Györgyi Albert a Nobel-díj jelöltje” – közölte 1937. október 26-án Szeged egyik napilapja, a Délmagyarország.

„Az Aftenbladen értesülése szerint az orvosi és vegytani Nobel-díjat ebben az évben leginkább azoknak a tudósoknak ítélik oda, akik vitaminkutatások terén értek el eredményeket. A lap többek között megemlíti Szent-Györgyi Albert szegedi egyetemi tanárnak, az ismert vitaminkutatónak (…) nevét.”

 

A „KAROLIN INTÉZET” ÍTÉLETE

 

„A szegedi egyetem fiatal tanára az első Nobel-díjas magyar tudós” – adott hangsúlyt a máig szenzációs eredménynek a Délmagyarország munkatársa a lap 1937. október 29-i számában.

Az egy nappal korábbi, 1937. október 28-i történésekről „Nobel-díjat nyert Szent-Györgyi Albert, a C-vitamin világhírű felfedezője” főcímmel részletesen tudósító lap a címlapján kezdte a beszámolót arról, hogy „Az első távirat” mindössze egy mondatból állt: „A Karolin orvosi intézet ma döntött az orvostani Nobel-díjról, és azt Szent-Györgyi Albert szegedi egyetemi tanárnak ítélte oda.”

 

Az új, magyarázó távirat is megérkezett Szegedre: „Stockholm, október 28. A Karolin intézet néven ismert stockholmi orvostudományi főiskola az 1937. évi élettantudományi és orvostudományi Nobel-díjat ítélte Szent-Györgyi Albert szegedi professzornak az elégetés élettani folyamatai körül tett felfedezéseinek – különös tekintettel a C-vitaminra és a fumarsav katalizációjára – jutalmazásaképpen.”

 

A Délmagyarország munkatársa telefonon hívta Szent-Györgyi professzor lakását. Maga „a professzor jelentkezett” – írta a napilap.

 

„Életemnek talán a legboldogabb pillanatához érkeztem el” – jelentette ki Szent-Györgyi Albert, mikor elmesélte: miként értesült a Nobel-díj elnyeréséről.

 

„(…) Hogy mi az előzménye ennek az eseménynek? Tíz esztendő óta dolgozom egyetlen problémán, és közben több érdekes adatra bukkantam” – idézte a kitüntettet a tudósító. „Hogy mi a tervem, a jövő programom? Továbbdolgozni.”

 

 

„VILÁGHÍRŰVÉ TETTE SZEGEDET”

 

Jelzőkben sem fukarkodtak a korabeli cikkek, mikor ismertették: a helyi és országos hatalmasságok miként fogadták „a magyar Nobel-díj” hírét.

 

„Szent-Györgyi Albert már eddig is hírt, dicsőséget szerzett városunknak, de azzal, hogy tudományos eredményeivel kiérdemelte ezt a legnagyobb kitüntetést, világhírűvé tette Szegedet” – adott hírmagyarázatot dr. Pálfy József szegedi polgármester.

Ki ez az egyetemét a tudományos világ térképére visszavonhatatlanul elhelyező személy? A tudósító szerint „Szent-Györgyi Albert fiatalember. A tudományos Nobel-díj történetében nem sokszor fordult elő, hogy negyvennégy éves tudóst ért ez a kitüntetés. (…)

 

Szent-Györgyi Albert típusa a modern tudósnak.

Ha kilép laboratóriuma ajtaján, magánemberré változik, aki különben fáradhatatlan, lelkes segítőtársa tudományos kutatásaiban – és leányával – aki egyébként szintén orvosnak készül – együtt lelkesebb hódolója a sportnak, különösen teniszezni szeret, kitűnő autóvezető, és ami talán egy tudósnál a legszokatlanabb, kitűnő táncos. (…)”

 

 

A DIÁKSEREG ÉLJENEZVE ÜNNEPELTE

 

„SzentGyörgyi Albert” – Ezzel az ikonikus címmel megjelent vezércikkel indította 1937. október 30-i lapszámát a Délmagyarország. A nevét elhallgató publicista kifejti: „Ebben a véres világrengésben, töméntelen bánatunk, csalódásunk és fájdalmunk közepette, olyan jól esik megpihenni, felüdülni, megvigasztalódni kicsit SzentGyörgyi Albert világra-szóló dicsőségén.”

 

Sok újságírót – köztük a svéd Goste Perssont, a Stockholm-Tidningen szerkesztőjét – hozott Szegedre Szent-Györgyi és kutatási teljesítményének híre.

 

„A város, az egyetem, a társadalom lelkesen ünnepli a Nobel-díjas szegedi professzort” főcímmel élménygazdag riportot ad két és fél kolumnán át a Délmagyarország olvasóinak.

 

A szegedi egyetem különböző csoportjait közös nevezőre hozta Szent-Györgyi sikere: „egymás után jelentek meg a vegytani intézetben az egyetem professzorai, hogy megszorítsák kitüntetett kollégájuk kezét”.

 

Az 1937. október 29-i pénteken „Amikor a professzor fél tíz óra tájban megérkezett a Templom téri intézetéhez, ott már több száz főnyi diáksereg várta, és lelkesen éljenezte. Percekig tartott az ováció, a professzor meghatottan, mosolyogva lépett be intézetébe, ahol a munkatársai fogadták harsány éljenzéssel, hatalmas virágokkal.

 

A téren a diákság serege egyre növekedett, és ütemesen éljenezték a professzort.

– Él-jen Szent-Györ-gyi! Él-jen Szent-Györ-gyi! Lás-suk Szent-Györ-gyit...

 

A professzor, munkatársainak hosszas unszolására ekkor az erkélyre lépett, és bensőséges, közvetlen hangon szólt a lelkesen éljenző ifjúsághoz:

– Most nem tudok mást mondani fiúk, mint hogy végtelen jólesik látni azt a szeretetet, melyet ti hoztatok most nekem. Nekünk, tanároknak, akik lassan öregedni kezdünk, úgy érezzük, ez a jutalom, majdnem azt mondhatni, nagyobb, mint a Nobel-díj...”

 

 

„VALAMENNYI KAR RÉSZÉRŐL MELEG MEGEMLÉKEZÉS”

 

„Az egyetem tanácsa díszt öltött, hogy dr. Gelei József rektor vezetésével tolmácsolja az alma mater üdvözletét” – folytatta beszámolóját a szegedi napilap „az egyetem rektori hivatala” által kiadott „tájékoztató” alapján.

 

Dr. Gellei József.

A rektor „a fiatal tudós lakására sietett, és meleg szeretettel köszöntötte”; majd „azonnal intézkedett, hogy az egyetem összes épületeire tűzzék ki a lobogót, és egyúttal egyetemi szünnapot rendelt el a Tanács utólagos jóváhagyásával. Ez egyébként annál is inkább szükséges volt, mert a diákság a hír vételére elhagyta az előadótermeket és a Dóm téren gyülekezett, ahol újra és újra ünneplésben részesítette Szent-Györgyi professzort.

 

A rektor közben rendkívüli tanácsülést hívott össze, amelynek egyetlen tárgya Szent-Györgyi professzor méltó ünneplésének kérdése volt.”

 

Kifejtette, hogy Szent-Györgyinek „Szegedre kellett kerülnie, a szegedi paprikával, mint a C-vitamin legbővebb forrásával kellett megismerkednie, hogy aztán őt az életen mindig kísérő nagyszerű ötletessége egy istenáldotta pillanatban, egy megszentelt estebéd alkalmával arra a gondolatra ébressze, hogy vajon nincs-e a mi édes paprikánkban is C-vitamin. Itt sikerült az ő Amerikából hozott módszerével kellő mennyiségben C-vitamint ahhoz előállítani, hogy azzal azok a tudományra nézve nagy jelentőségű kutatások most már robbanásszerűleg megindulhassanak, melyek igen különböző irányban utat törtek és eszméket érleltek úgy vegyi, mint élettani kutatási irányzatokban. Ki kell jelenteni, hogy a Nobel-díjas kitüntetést Szent-Györgyi professzor többért kapta, mint amennyit a C-vitamin jelent.

(…)

A rektor felszólalását valamennyi kar részéről meleg megemlékezés és a rektori szavakhoz való csatlakozás követte. A tanácsülésen szóba került ezen kívül egy nagyobb díszünnepség megrendezése, azután egy Szent-Györgyi emlékérem veretése, valamint díszdoktorrá avatásának kérdése is (…)"

1938. április 7-én Szent-Györgyi Albertet a szegedi egyetem Matematikai és Természettudományi Kar díszdoktorává avatta. A fotón balról jobbra látható személyek: Fröhlich Pál, a Matematikai és Természettudományi Kar dékánja; Horváth Barna, a Jog- és Államtudományi Kar dékánja; Szent-Györgyi Albert; Gelei József rektor; Rusznyák István, az Orvostudományi Kar dékánja. Gelei mögött balról Várkonyi Hildebrand, a Bölcsészet-, Nyelv- és Történettudományi Kar dékánja; jobbról Miskolczy Dezső, az Orvostudományi Kar prodékánja.

 

"Az egyetemi tanács végül úgy határozott, hogy Szent-Györgyit intézetében teljes számban testületileg keresi fel. Erre az orvosvegytani és gyógyszerészvegytani intézetben a tanács élén megjelent a rektor, és meleg szavakkal köszöntötte a tanítványaitól és újságíróktól körülvett professzort.”

 

 

DÍSZPOLGÁRI CÍMET A PROFESSZORNAK

 

„ A főispán és a polgármester az ünneplő egyetem rektorát látogatta meg, hogy a hivatalos város nevében az egyetemet is üdvözölje” – folytatódott az 1937. október 30-i lapszám beszámolója az egy nappal korábbi ünneplésről.

 

Kiderült „a város köszönetét és elismerését elsősorban azzal dokumentálja, hogy dr. Szent-Györgyi Albertet a szegedi díszpolgárság ékességével ruházza fel”.

 

Fölmerült, hogy bár Szent-Györgyi eddig „itt tartotta az a támogató megértés is, amellyel ez a város és ennek a városnak az egyeteme elősegítette tudományos munkálkodását.” Továbbra is „Szegedi érdek és országos érdek, hogy Szent-Györgyi Albert továbbra is Szegeden, maradjon és munkáját a szegedi egyetem keretei között folytassa.”

 

Fölröppent a hír: „Szent-Györgyi Albertet a legszebb ajándékkal tünteti ki a város és az ország: szép családi fészket építtet számára Szegeden”.

 

 

„A LEGESZMÉNYIBB PROFESSZOR”

 

Megszólaltatta a Nobel-díjas tudóst a munkájáról, bemutatta intézetét a korabeli riporter.

 

Közvetlen munkatársai lelkesedését is visszaadta a napilapos riport: „– A legeszményibb professzor – mondják –, modora rendkívül közvetlen, szívélyes, és valami megmagyarázhatatlan szuggesztív erő árad belőle. Nagyszerű megfigyelő, semmi sem kerüli el, és örökké vidám. Élvezet vele, mellette dolgozni. Tiszta családi légkört teremt mindig maga körül, és boldog az, aki munkatársának mondhatja magát.

 

– Együtt él velünk nemcsak a laboratóriumokban, hanem az életben is. Örökké feledhetetlenek lesznek valamennyiünk számára a délutáni teázások. (…)

 

És a professzorban megvan az a képesség is, hogy lelket, hitet tud önteni munkatársaiba. Valósággal neveli magának a munkatársakat. (…) Egyik főelve az, hogy mindenkinek honorálni kell munkáját. Gavallérosan honorálja is. Tud törődni munkatársainak magánviszonyaival, és bőkezűen támogatja azokat, akik rá vannak utalva a támogatásra. Törődik apró cseprő dolgaikkal is. (…)

 

– Dupla örömet jelent a mi számunkra, mert a kitüntetés nemcsak a kutató tudós eredményeinek elismerését és munkájának jutalmazását jelenti, hanem az embert is érte, akit a rajongásig szeret minden munkatársa.

 

– A legkedvesebb anekdotázó típus a mi professzorunk – egészíti ki még a rajzot az egyik munkatárs –, a legkomolyabb kísérletek hangulatát is be tudja aranyozni egy-egy vidám, tréfás megjegyzésével, egy-egy szellemes anekdota elmondásával” – zárult a szegedi egyetem 83 évvel ezelőtti légkörét is jellemző riport.

 

 

KLEBELSBERG KULTÚRMUNKÁJÁNAK IGAZOLÁSA

 

„Szent-Györgyi professzort ünnepelte szombaton a törvényhatóság kis-gyűlése és az egyetem doktoravató ülése" – összegezte az egy nappal korábbi eseményeket a Délmagyarország 1937. október 31-én.

 

„– Első utam ma Klebelsberg koporsójához vezetett – mondotta. Neki köszönhetem, hogy Magyarországon vagyok, az ő lelkének nagysága hozott vissza ide. Azóta is az ő eszméjének szolgálatában állok, és mindig az ő elgondolásainak próbáltam megfelelni. Ha most valami fájdalom keveredik a nagy örömöm közé, úgy az fáj legjobban, hogy ő már nem tudta megérni az én örömünnepemet, amely pedig az ő kultúrmunkájának igazolását jelenti. Ő mindenáron a fiatalokat kívánta támogatni, azokat igyekezett lehetőleg nagy-számban a külföldi kultúrcentrumokba kiküldeni, hogy gyarapodjanak tudományokban. Az utolsó években sokszor fájdalommal gondoltam arra, hogy az országnak anyagi helyzete miatt nem állott módjában Klebelsbergnek ez irányú munkásságát még jobban fejleszteni” – fejtette ki a napilapos újságírónak Szent-Györgyi Albert, hogy 1937. október 30-án reggel miért ment le a Fogadalmi templom alatti kriptába, „ahol Klebelsberg Kuno előtt hosszasan imádkozott”.

 

Az egyetemi 83 évvel ezelőtti doktoravató ünnepségén „dr. Gelei József rektor többek között a következőket mondotta az új doktorokhoz fordulva: (…) Szeretnék most azon a nagy ölelkezésen elmerengni, amely a tudomány és a szeretet között végbement. (…)”

 

Szerinte „csak egyetlen, csak egy végleges összeölelkezés lehetséges; hogy a tudománynak a szeretettel való összeölelkezése, hogy Szent-Györgyi Albertnek a magyar földdel, e földnek édes gyümölcsével, Szeged városával és egyetemünkkel való tegnapi összeölelkezése egy örök, elválaszthatatlan egybeforrás volt.”

 

„A Nobel-díj és magyar nyertesei” címmel a 83 évvel ezelőtti október utolsó napján Csekey István, az egyetem államtudományi doktorátussal rendelkező „politika tanára” megírta – többek között –, hogy „(…) Az 1937-es Nobel-díj 158 463 svéd korona, ami kereken kétszázezer pengőnek felel meg.”

De azt is hangsúlyozta: „Szent-Györgyi Albert, a szegedi egyetemen az orvosi vegytan nyilvános rendes, valamint a szerves és gyógyszerészvegytan megbízott tanára világhírnevet szerzett a szegedi egyetemnek és hazájának, amikor a stockholmi Kunglig Karolinska Medica-Kirurgiska Institutet 1937. október 28-i ülésén egyhangúlag és osztatlanul, vagyis teljes összegében neki ítelte az 1937. évi orvosi Nobel-díjat. Szent-Györgyi professzor ily módon kétségkívül az első olyan magyar tudós, aki mint ilyen részesült ebben a világraszóló kitüntetésben, és aki így Magyarországot is bevonta a Nobel-díjas országok sorába.

(…)

Szent-Györgyi kollégánk világsikere következtében világmárkává vált Klebelsberg szegedi egyeteme.”

 

SZTEinfo – Összeállította: Újszászi Ilona

Fotók: SZTE Klebelsberg Könyvtár

 

Forrás: az SZTE Hírportál Szent-Györgyi Albert Emlékoldala; a Szegedi Egyetemi Tudástár című 9 részes könyv-sorozat, amely a Szent-Györgyi Albert Nobel-díja 75. évfordulója tiszteletére rendezett emlékév egyik „terméke”. A Szegedi Egyetemi Tudástár digitalizált darabjai elérhetőek

az SZTE honlapján a Szent-Györgyi Emlékoldal Dokumentumok gyűjteményében;

az SZTE Klebelsberg Könyvtár Contenta rendszerén belül;

az SZTE Általános Orvostudományi Kar honlapjának Szent-Györgyi Albert aloldalán is.