A gyors fejlődés alapja elsősorban a számtalan, szorgos kínai munkáskéz miatt az országba érkező befektetések, és az abból kifejlődő export, illetve állótőke felhalmozás jelentette. Ugyanakkor, az 1979 óta követett növekedési modell elé jelentős kihívást állított a pénzügyi világválság és a gazdasági törvényszerűségekből fakadó kényszerek. Így, a kínai kormányzat idejekorán új irányt szabott az ország gazdasági és társadalmi fejlődésének, elkerülendő az akár politikai legitimációját is megkérdőjelező drámai lassulást vagy stagnálást. A kérdés, amelyre az előadás megpróbál válaszokat találni, hogy ez az új stratégia képes lesz-e tovább lendíteni Kínát a fejlett országok által kitaposott ösvényen, vagy kidurran a kínai lufi és az ország ismét gazdasági, politikai és társadalmi káoszba süllyed.