A szocioökonómiai problémát az anyagi ráfordítás problémája okozza, amely a családokat és az egyént érintve, higiéniai problémát merít fel, ami az életminőség romlásához vezet. Pszichológiai tekintetben pedig a kontrollcsökkenés szégyenérzettel párosulva egyfajta „fogyatékosság”- ot feltételez a társadalom többi tagjától, így az érintettek tabuként kezelik az inkontinencia problémáját és nem fordulnak szakemberhez. Mint minden vázizom, a gátizom is tréning hiányában veszít erejéből és így nem képes megfelelően ellátni a feladatát. A funkciócsökkenés és –kiesés a testi, lelki és szociális jóllét állapotát veszélyezteti. Egészségtudatossággal és egészséges magatartással a kockázati tényezők csökkenthetők, ily módon a betegségek megelőzhetők. Amennyiben nem figyelünk eme rejtett terület karbantartására, nemtől és kortól függetlenül kialakul az inkontinencia és a nemi együttlét kevésbé örömteli megélése. Célunk bizonyítani, hogy az inkontinencia egyre fiatalabb korban jelenik meg és keressük a leghatékonyabb tréning módszert, ami mind az egészségügy, mind a társadalom, mind az egyén szempontjából a leggazdaságosabb.