Drahota-Szabó Erzsébet a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának általános és tudományos dékánhelyettese; a JGYPK Nemzetiségi Intézetének a vezetője, ill. ezen belül a Német és Német Nemzetiségi Tanszék vezetője. Kontrasztív grammatikát, lexikológiát és frazeológiát hosszú évek óta rendszeresen a Klagenfurti Alpen Adria Egyetem Germanisztikai Intézetében is oktat. Emellett egyetemi tanárként tanít a Selye János Egyetemen is.
Német, magyar és orosz szakos középiskolai tanári diplomáit a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán szerezte. Oktatási és kutatási tevékenységét a nyelvtudományok területén végzi. A Juhász Gyula Pedagógusképző Kar Német és Német Nemzetiségi Tanszékén német nyelven nyelvészeti kurzusokat vezet, amelyek közül a legfontosabbak: „Bevezetés a nyelvtudományba”; „Lexikológia”; „Szemantika”; „Szövegnyelvészet”; „Pszicho- és szociolingvisztika”; „Kontrasztív nyelvészet”.
Kutatói tevékenységét szintén a nyelvészet területén végzi. Az MTMT adatbázisában a neve alatt 164 tételt találunk; több mint 100 előadást tartott hazai és külföldi konferenciákon, szimpóziumokon, valamint meghívott előadóként. Több folyóiratnak a szerkesztőbizottsági tagja; a Szegedi Tudományegyetem Nyelvtudományi Doktori Iskolájának törzstagja. Fő kutatási területe a kontrasztív nyelvészet [vö. pl. Kontrastive Sprachbetrachtung (2007) c. monográfiáját].
Tankönyveit a némettanárképzésben használják [vö. monográfiáit: Einführung in die Sprachwissenschaft (2015); Arbeitsmaterialien zur germanistischen Linguistik I.-II. (2009); Morphologie des Deutschen im Überblick (2015); Das Verb (2010)]. Intenzíven kutatja a nyelvi kreativitás fajtáit [vö. monográfiáját: Nyelvi játékok. Kreativitás a viccekben, a reklámnyelvben, a sajtónyelvben és irodalmi szövegekben (2005)]. Foglalkozik fordítástudománnyal, ezen belül reáliakutatással, azaz a kultúraspecifikus nyelvi elemekkel [vö. Realien – Intertextualität – Übersetzung c. Németországban megjelent monográfiáját (2013)]; kilencedik önálló könyve szintén ehhez a témához kapcsolódik [Fordíthatóság, fordíthatatlanság és ami közötte van (2015)]. A 2021-ben Ausztriában megjelenő új monográfiájában a kontrasztív nyelvszemlélet, azon belül is a kontrasztív frazeológia kap helyet: német frazeologizmusokat, azaz szólásokat és közmondásokat vizsgál a magyarral, az angollal és az orosszal való összevetésben.
Az előadás nem a megszokott felépítést, azaz az „expozíció – bonyodalom – bonyodalom kifejtése – tetőpont – megoldás” mintát követi: az előadó tíz fordítástudományi tételt fogalmaz meg azzal a céllal, hogy az eddigi fordítástudományi kutatásai alapján megvizsgálja ezeknek a tételeknek a helyességét, vagy éppen megkérdőjelezhetőségét. Az előadás középpontjában a reáliák, azaz a kultúraspecifikus nyelvi elemek állnak.
A tíz tétel – sokszor csak viszonylagos – érvényességét válogatott vonatkozó szakirodalom, ill. a kortárs magyar szépirodalomból vett szövegrészletek és azok német és angol fordításai alapján veszi szemügyre. A tételek, ill. azok rövid magyarázata után következnek a szövegpéldák, s azok a további kérdések, amelyeket a nyelvi példák az adott tétellel összefüggésben felvetnek.
Az előadó minden tétel kifejtését „tanulság”-gal zárja, de az előadás fő célja abban áll, hogy a hallgatóságot egy közös gondolkodásra invitálja. A közös gondolkodásban a következő kérdésekre keressük a választ:
Valóban kifejezhetünk minden nyelven minden tartalmat?
Mi történik a fordításban a konnotációkkal?
Mit is értünk szövegszintű ekvivalencián?
Valóban fordítható minden szöveg?
Hogyan értsük azt, hogy a fordítás nemcsak interlingvális, de interkulturális aktus is?
Mit jelent a szépirodalmi szövegek kulturális szövegtérbe való beágyazottsága, s mi történik ezzel a fordításban?
Keletkez(het)nek-e recepciós veszteségek a nyelvileg könnyen átültethető szövegeknél?
Hogyan járulhat hozzá a szépirodalmi fordítás a kulturális aszimmetria feloldásához?
Kulcsszavak: fordíthatóság vs. fordíthatatlanság, szövegszintű ekvivalencia, interkulturalitás, intertextualitás, kulturális aszimmetria