Az előadás nem a megszokott felépítést, azaz az „expozíció – bonyodalom – bonyodalom kifejtése – tetőpont – megoldás” mintát követi: az előadó tíz fordítástudományi tételt fogalmaz meg azzal a céllal, hogy az eddigi fordítástudományi kutatásai alapján megvizsgálja ezeknek a tételeknek a helyességét, vagy éppen megkérdőjelezhetőségét. Az előadás középpontjában a reáliák, azaz a kultúraspecifikus nyelvi elemek állnak.
A tíz tétel – sokszor csak viszonylagos – érvényességét válogatott vonatkozó szakirodalom, ill. a kortárs magyar szépirodalomból vett szövegrészletek és azok német és angol fordításai alapján veszi szemügyre. A tételek, ill. azok rövid magyarázata után következnek a szövegpéldák, s azok a további kérdések, amelyeket a nyelvi példák az adott tétellel összefüggésben felvetnek.
Az előadó minden tétel kifejtését „tanulság”-gal zárja, de az előadás fő célja abban áll, hogy a hallgatóságot egy közös gondolkodásra invitálja. A közös gondolkodásban a következő kérdésekre keressük a választ:
Valóban kifejezhetünk minden nyelven minden tartalmat?
Mi történik a fordításban a konnotációkkal?
Mit is értünk szövegszintű ekvivalencián?
Valóban fordítható minden szöveg?
Hogyan értsük azt, hogy a fordítás nemcsak interlingvális, de interkulturális aktus is?
Mit jelent a szépirodalmi szövegek kulturális szövegtérbe való beágyazottsága, s mi történik ezzel a fordításban?
Keletkez(het)nek-e recepciós veszteségek a nyelvileg könnyen átültethető szövegeknél?
Hogyan járulhat hozzá a szépirodalmi fordítás a kulturális aszimmetria feloldásához?
Kulcsszavak: fordíthatóság vs. fordíthatatlanság, szövegszintű ekvivalencia, interkulturalitás, intertextualitás, kulturális aszimmetria