Horváth Gábor 1973-ban született Kecelen. Kecskeméten a piaristáknál érettségizett 1991-ben. Szegeden, a József Attila Tudományegyetemen, történelmet, régészetet, Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen teológiát tanult. A Római Pápai Gergely Egyetemen, a Gregorianan egyháztörténelemből licenciátust és 2010-ben doktori fokozatot szerzett. A Római Magyar Akadémián öt évig táncházat szervezett, gyermekkora óta táncol. 2005 és 2014 között középiskolai tanárként dolgozott Kiskunfélegyházán a Constantinum Intézményben. Középiskolai munkájáért Apáczai Csere János-díjban részesült. 2007-től 2009-ig az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark ügyvezető igazgatója volt. Ekkor újult meg többek között az Emlékpark arculata, indult el több évtizedes kihagyás után a Szobori búcsú, és jött létre a „Szer Üzenete” díj. 2007 óta a Gál Ferenc Főiskola tanára, jelenleg tanszékvezető docense. Egyháztörténelmet, művészettörténetet és szociológiai tárgyakat tanít. Szerkesztője a főiskola tudományos folyóiratának, a Deliberationesnek. 2005 óta Ópusztaszeren él családjával. Feleségével három gyermeket nevelnek. 2010 óta foglalkozik a szegedi Dóm és a tér történetével.