Dr. Szilasi László 1964. január 1-jén született Békéscsabán. Itt végezte általános iskolai és gimnáziumi tanulmányait. 1983 őszétől a szegedi József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán volt egyetemi hallgató, ahol 1989 júniusában magyar nyelv és -irodalom szakos tanári, összehasonlító irodalomtudomány szakos előadói, régi magyar irodalom és irodalomelmélet szakos kutatói diplomát szerzett meg.

1989 nyarán megalapította a POMPEJI című negyedévente megjelenő irodalmi, művészeti, bölcseleti lapot. A lapnak megszűnéséig, 1998 őszéig szerkesztője volt. 1993 nyarán részt vett a deKON (interpretációs és irodalomelméleti) Csoport alapításában. E tájt született dolgozatait az 1994-es könyvhéten a József Attila Kör könyvsorozatában megjelent, Miért engedjük át az ácsnak az építkezés örömét című, Bródy-díjas esszékönyve, majd az 1996-ban a deKON Könyvek között megjelent, Hárs Endrével közösen írt, Lassú olvasás című tanulmánykötete összegezte.

1989 őszétől a Szegedi Egyetem Régi Magyar Irodalmi Tanszékének alkalmazottja, a régi magyar próza és költészet történetével foglalkozik. Jókai Mór regényeinek poétikájával foglakozó PhD-értekezését (A selyemgubó és a bonczoló-kés – Jókai-olvasás, Bp., Osiris-Pompeji, 2000.) az MTA Irodalomtudományi Intézetének ösztöndíjasaként írta meg. Második esszé- és tanulmánykötete (A Kopereczky-effektus, Pécs, Jelenkor) szintén ebben az évben jelent meg. 2003 őszén megkezdte Balassi Bálint költői utóéletével foglalkozó nagyobb dolgozatának munkálatait. A sas és az apró madarak. (Balassi Bálint költői nyelvének utóélete a XVII. század első harmadában) című monográfiája 2008-ban jelent meg (Humanizmus és reformáció 30., Bp., Balassi, 2008.). E könyv megjelenése óta a XVII. századi magyar nyelvű költészet története az elsődleges kutatási területe.

Kanetti Norbert álnéven jegyzett első elbeszélései (1990-1996), valamint Németh Gáborral közösen írt levélregényük (Kész regény Bp., Filum, 2000.) után, 2010-től regényei a Magvető kiadónál jelennek meg.