Dr. Máté Zsuzsanna művészetfilozófus és irodalmár, az SZTE JGYPK Művészeti Intézetén belül a Rajz-Művészettörténet Tanszék főiskolai tanára. 1961-ben született Kalocsán. 1984-ben a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán magyar-népművelés szakos, kitüntetéses; párhuzamos nappali képzésben 1985-ben, a József Attila Tudományegyetem Bölcsészkarán magyar szakos középiskolai tanári diplomát valamint 1989-ben szintén a Bölcsészkaron, filozófia szakos, kitüntetéses diplomát kapott.

1990-ben filozófiából doktorált a JATE-n, majd 1996-ban az MTA Doktori Tanácsa filozófiai tudomány kandidátusa minősítést nyerte el, szakterülete a művészetfilozófia. A Debreceni Egyetemen 2006-ban habilitált irodalomtudományból.

1988-tól oktat az SZTE JGYPK jogelődjén, először a Társadalomelméleti Tanszéken, 1990-től a Magyar Irodalom Tanszéken, 1999-től főiskolai tanárként. Ez utóbbin irodalomelméleti, -történeti és irodalomesztétikai kurzusokat tartott. A Magyar Irodalom Tanszék megszüntetésekor 2007-ben a Felnőttképzési Intézetbe helyezték, ahol kultúrfilozófiai és kultúraelméleti kurzusokat oktatott, majd 2013-től a Művészeti Intézetbe, ahol jelenleg különböző művészetelméleti kurzusokat tart. 2014-ben létrehozta az SZTE JGYPK Művészeti, Művészetpedagógiai és Művészetközvetítő Szakkollégiumát.

2007-tól 2013-ig az SZTE Málnási Bartók György Filozófiai Doktori Iskola törzstagja, jelenleg témavezető, egy PhD-hallgatója fokozatot szerzett társ-témavezetésben. A filozófiai doktori iskola kultúrfilozófiai és kultúraelméleti alprogramjának a kidolgozója, itt és a művészetfilozófiai programban vannak meghirdetett kutatási irányai. Több tudományos fokozat megszerzésében közreműködött opponensként és bíráló bizottsági tagként.

Többmint 50 konferencián szerepelt előadóként, ebből a nemzetközi konferenciák száma 20. Rövidebb időtartamokban vendégoktatója volt az Amszterdami Egyetem Komparatisztikai Tanszékének, az Univerzita Konstantina Filozófia (Nitra) Fakultásának, a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Magyar Irodalom Fakultásának, ez évben pedig a Kolozsvári Babes-Bolyai Egyetem Filozófia Tanszékének vendégoktatója, a Campus-ösztöndíj támogatásával.

Kutatási területei: a magyar művészetfilozófiai és esztétikai gondolkodás története; a filozófia és az irodalom, filozófia és a művészet viszonyrendszere; a 19. és a 20. századi művészetfilozófiák és kultúrfilozófiák, valamint az esztétika, az irodalomesztétika befogadás- és hatáselméletei, és a képzőművészet megértés-elméleti problémakörei.

Nevéhez hét szakkönyv, illetve monográfia köthető. Könyveinek megírását jobbára egyéni, tudományos ösztöndíjai tették lehetővé: Abszolútum a művészetfilozófiában századunk első felében című könyvét az MTA-Soros Alapítvány egy éves Esztétikai Ösztöndíja 1991-ben, Fülep Lajos művészetfilozófiájáról írt munkáját az OTKA 1994-ben, majd Madách és Sík Sándor életművének kutatását a Magyary Zoltán Posztdoktori Ösztöndíja 1997 és 1999 között támogatta. Az MTA Bolyai János Kutatási Ösztöndíját 2001 és 2004 között nyerte el, melynek eredménye Sík Sándor – a szépíró, az irodalomtudós és az esztéta című monografikus könyve. A Szegedért Alapítvány Tudományos Kuratóriuma támogatásával 2007-ben és 2008-ban újabb esztétikai és irodalomesztétikai tanulmánykötetei jelentek meg. 2013-ban pedig „A bölcselet átlényegülése esztétikummá – középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével” monográfiáját publikálta, További, folyóiratokban és tanulmány- illetve konferenciakötetekben megjelenő tudományos közleményeinek száma 113, ebből külföldön 18 tanulmánya jelent meg. Tudományos közleményeire 99 alkalommal hivatkoztak.

Tagja a Nemzetközi Magyarságtudományi Társaságnak, melynek római-nápolyi, finnországi, debreceni és kolozsvári kongresszusi köteteiben jelentek meg tanulmányai. Tagja a Magyar Filozófiai Társaságnak és a Madách Irodalmi Társaságnak. Ez utóbbinak 2012-től alelnöke és a Társaság által kiadott hét konferenciakötet társszerkesztője. 2010-ben Madách Imre díjat kapott.