SZTE magazin

Friss szemlélet és együttgondolkodás: hogyan szabadítható ki a nyelvtan az „elefántcsonttoronyból”?

Schirm Anita, az SZTE BTK Magyar Nyelvészeti Tanszékének adjunktusa az Év Fiatal Oktatója Elismerő Oklevélben részesült a humán- és társadalomtudományok tudományterületen az SZTE 2019/2020-as tanévét megnyitó ünnepségen. A fiatal nyelvészt a szegedi bölcsészkarhoz kapcsolódó, de az alap- és középfokú oktatásban, akárcsak a nemzetközi tudományosságban is jelenlevő kutatásairól, tudományos és oktatói tevékenységéről kérdeztük.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Schirm_Anita2_250x250Schirm Anita főbb kutatási területe a laikus nyelvhasználók által csak töltelékszavaknak gondolt és csúfolt diskurzusjelölők vizsgálata. Doktori értekezésében konkrétan a hát, az -e és a vajon elemek funkcióit elemzi a történetük és a jelenkori szinkrón státusuk alapján. Bár a diskurzusjelölők kutatása egyre elterjedtebb, a fiatal nyelvész disszertációjának egyik fontos és izgalmas újdonsága, hogy az elméleti állításokat a tényleges nyelvhasználati adatokkal veti össze, emellett foglalkozik a három esettanulmányban bemutatott diskurzusjelölő megítélésének a kérdésével, illetve a hozzájuk kötődő nyelvi babonákkal is.


Az SZTE tanévnyitó ünnepségén átvett Év Fiatal Oktatója Elismerő Oklevél szolgáltatta az apropót, hogy a fiatal nyelvészt a szegedi bölcsészkarhoz kapcsolódó, de az alap- és középfokú oktatásban, akárcsak a nemzetközi tudományosságban is jelenlevő kutatásairól, tudományos és oktatói tevékenységéről, a diskurzusjelölők iránti múlhatatlan szeretetéről vagy a reklámkommunikáció és a nyelvi manipuláció különösen aktuális jelenségéről kérdezzük. Bencsik Orsolya interjúja.


– Miért éppen a diskurzusjelölőkre esett a választása? A kezdetektől, majd a PhD-fokozat megszerzése után miképpen változott e téren a kutatása?


– Gyerekkoromtól kezdve érdekelt, hogy bizonyos helyzetekben hogyan és mire használjuk a nyelvet. Egyetemistaként általános nyelvészet szakon a szakdolgozatomat a kérdéseknek a verbális konfliktusban betöltött szerepéről írtam, s ekkor vettem észre, hogy vannak olyan szavak (pl. a hát, az ugye), amelyek retorikai kérdésekben igen gyakoriak. Ám a szakirodalomban nem találtam e szavak funkciójára, működésére vonatkozó megállapításokat, a stilisztikai, a retorikai és a nyelvművelő munkákban ugyanis fölöslegesnek titulálták e szóosztályt. Azonban minél több olyan adatom lett, amiben töltelékszó szerepelt, annál világosabbá vált, hogy e szavak egyáltalán nem „töltelékek”, hanem a kommunikációban igenis fontos szerepet töltenek be. A diskurzuselemzés emiatt már nem is töltelékszavaknak, hanem diskurzusjelölőknek nevezi ezeket az elemeket, ugyanis a diskurzusra vonatkozó információkat jelölnek. Képesek például kifejezni a beszélőnek a mondanivalóhoz vagy a beszédpartnerhez való viszonyulását, utalhatnak a tágabb szituációra, udvariassági elemként is állhatnak, de a beszélgetés szervezésében, a diskurzusrészek összekötésében is fontos szerepük van. A diskurzusjelölők kapcsán izgalmas kérdés a kialakulásuk és a történetük, valamint a más nyelvre való fordításuk is. Újabban a diskurzusjelölőknek a különböző szövegtípusokban (pl. tanári magyarázatokban, tanulói válaszokban, interjúkban, vitaműsorokban, stand-up comedyben) való megjelenését vizsgálom, s azt kutatom, hogy a szövegtípusok tulajdonságai (pl. a formalitásuk, a tervezettségük, a típusuk) hogyan befolyásolják a diskurzusjelölők megjelenését és funkcióját. De folyamatosan foglalkozom a téma anyanyelv-pedagógiai vonatkozásával is, ugyanis ennek a szóosztálynak a nyelvtantanításba való beemelése segíthetne abban, hogy ráirányítsuk a tanárok és a diákok figyelmét a közléshelyzettől függő beszédmódra és a nyelvi formák mögött rejlő változatos tartalmakra.


Több sajtóorgánumban, ismeretterjesztő cikkben vagy tudományos közleményben is fontosnak tartja jelezni az alsó és középfokú (nyelvtan)oktatásban jelenlevő problémákat, kutatásainak pedig erős, pedagógiailag hasznosítható dimenziója is van. Mennyire van élő kapcsolata az általános és a középiskolában tanító kollégákkal? Egyáltalán mennyire tudják követni az új nyelvészeti eredményeket és módszereket?


– Egyetemi oktatóként nagy a felelősségünk abban, hogy a tanítványaink milyen nyelvszemlélettel rendelkeznek és hogyan viszonyulnak a nyelvtanhoz mint tantárgyhoz. A nyelvészeti ismeretek átadása során arra törekszem, hogy a diákjaim a hétköznapi életben is hasznosítható tudást szerezzenek, s őket is arra biztatom, hogy folyamatosan tájékozódjanak az újabb nyelvészeti kutatások eredményeiről, tanárként pedig vigyenek majd be minél életszerűbb, érdekesebb és humorosabb példákat (pl. filmsorozatok párbeszédeit, reklámokat, dalszövegeket, vicceket) az órákra az egyes nyelvi jelenségek bemutatásához, s próbálják meg végre kiszabadítani a nyelvtant az „elefántcsonttoronyból”. A volt tanítványaim közül sokan általános vagy középiskolai tanárok lettek, sokukkal a mai napig közvetlen kapcsolatban vagyok.


A teljes interjú az SZTE BTK oldalán olvasható.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés




SZEM_2019_HUN_borito SZEM_2019_ENG_borito

klinika_magazin_2019_osz
SZEM_magyar_borito_2018_2SZEM_angol_borito_2018_2

SZEM_borito_HUN_2018 SZEM_2018_cover_eng