– Meglepően jól éreztem magam a volt gimnáziumom rendhagyó irodalom óráján. Nem számítottam arra, hogy ilyen sok kíváncsi tekintet fog figyelni a verseimre, az első és a készülő kötetemre. A volt tanáraimon és néhány barátomon kívül ismeretlenek is megjelentek ezen a könyvheti beszélgetésen – összegzett, kérdésünkre válaszolva Gellérfi Bence, a Szegedi Tudományegyetem Nemzetközi és Közkapcsolati Igazgatóság Kulturális Iroda munkatársa. – Szabadon és kötetlenül mesélhettem az írás közben felmerülő problémákról és dilemmákról, amikről általában nemigen szoktak érdeklődni.

Korai és tanév végi hangulatban

A Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskolában 2019. június 14-én „…a korai, 7.45-ös kezdés és a tanév végi hangulat ellenére lelkes, érdeklődő hallgatóság gyűlt össze három osztály diákjaiból a beszélgetés alkalmából kissé átrendezett 116-os tanterembe” – kezdte a közös ismerősök és barátok tudósítását Szántai Márk. Az SZTE Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar PhD hallgatója szerint Varga Magdolna tanárnő a tőle megszokott kreativitással készült az alkalomra: a diákok pókhálóábra segítségével értelmezték a kötet címét, néhányan pedig versolvasással szerepeltek.

– A mai magyar irodalom, a posztmodern iránt lenne érdeklődés a diákokban. A sok ok közül egy, hogy például Zrínyi Miklós nyelvét nehezen értik a mai fiatalok, akik bevallva-bevallatlanul keresik az aktuálist, a nekik szóló üzenetet a szövegekben – magyarázta Varga Magdolna, hogy miért örült az SZTE NKI könyvheti programajánlatának. Elárulta: büszkeséggel tölti el, hogy egykori diákja, aki már gimnazistaként is sikerrel szerepelt pályázatokon és tanulmányi versenyeken, erre a rendhagyó magyar órára is visszatért alma materébe, hogy beszámoljon kötetéről.

Elolvasta egykori tanítványa verseit, majd néhányat elemzésre is kiadott mai diákjainak Varga Magdolna. Szabad asszociációra biztatva azt kérte, figyeljék a versek formai szempontból is szembeötlő jegyeit, a kulcsszavakat.

– Határok és takarók a kötetem címe, fő témája a kivándorlás kontra itthon maradás. Erről is beszélgettünk a rendhagyó irodalom órán. Nem gondoltam, hogy a pókhálóábrás asszociációkkal annyira messze el lehet jutni, mint ezen a beszélgetésen kiderült – ismerte el Gellérfi Bence. A mai diákok szerint a címbeli „határok” a „kitekintést”, a „külföldet” jelenti, míg a „takaró”, amit az ember bárhová magával vihet, a „biztonság” és a „melegség” érzetét kelti.

„A többféle szempontot, így például a hagyomány, a műfaj, a mottóválasztás témakörét mozgósító beszélgetésen Gellérfi Bence a diákok címértelmezésére is reagálhatott” – emlékeztetett beszámolójában az SZTE irodalomtörténettel foglalkozó doktorandusz hallgatója, Szántai Márk.

A vers önmagyarázat és játék

– A versírás = kimondás. Tehát az írás hozzájárul egy probléma tisztázásához azzal is, hogy a vers végére valamiféle megoldásféleség is összejöhet – ismerte el a költő. – Önmagyarázat, érdekes játék és kihívás is számomra a versírás. A rímelés is játék, ugyanakkor hatalmas kényszer is, ami „ponthogy féreviszi” a kezdeti alapgondolatot. És az is, ahogy egy átélt vagy elképzelt képet, vagy éppen gondolatmagot, élményt, környezetet – az utcát, a gyerekkort – kell visszaadni: valahogy olyan, mintha festenék, vagy éppen filmeznék.

Sokféle dologgal foglalkozik Gellérfi Bence, derült ki a könyvbemutatón. A költő elárulta: ritkábban tud írni, mint szeretne. Szerinte „kipihentség és jóllakottság kell az íráshoz”, hogy ne kalandozzon el a figyelme például a hírek felé, vagy hogy ne kezdjen el „marhaságokat nézni a neten”.

– Kötetekben és koncepciókban gondolkodom. Fölírom magamnak, milyen témákkal lenne jó foglalkoznom, s azokat sorra megírogatom – avatta be közönségét költői és szerkesztői munkamódszerébe a szerző. – Aztán persze van olyan is, hogy spontán, más valaki emlékverse vagy egy lánynak küldendő költemény kerül a fókuszba. Az ötleteket, a félmondatokat fölírom a telefonomba. Sőt: arra is akadt már példa, hogy megálmodtam pár sort, amit – hopp-hopp – reggel még elkaptam, aztán írtam egy félig-meddig álmodott verset.

A Határgyőző című kisebb versikét és a Lányok című szonettet olvasták föl Gellérfi Bence kötetéből a gimnazisták. Majd egy diák és egy diáklány megkérdezte: „Mi motiválja, mert nyilván nem a pénzkeresés, ezzel? „Melyik saját versed áll hozzád a legközelebb?”

– Mindkét elhangzott versem játék: az egyik egy szójátékos kísérlet a névvel, a másik egy gimis korabeli emlékkel és az ott megismert versformával. Tudatosan szeretném kerülni az önismétlést a versekben is. Ezért nincs kedvenc versem, miközben akadnak olyanok, amelyekre büszke vagyok, mert örülök, hogy az adott ötletemet talán jól meg tudtam írni – idézte föl a könyvheti beszélgetés legnehezebb kérdését a szerző. A „kedvencre” példaként két költeményét említette: a Szilveszter előtti ballada és az Ápol, eltakar címűt.

Második a Koktél és bakelit

„Bence mesélt egy-egy versének keletkezéséről, a hallgatóság zárókérdései pedig a szerző alkotói motivációjára, legkedvesebb versszövegeire vonatkoztak” – zárta tudósítását Szántai Márk.

– Bizonyos alkotókkal, például a kedvenceimmel, Weöres Sándorral és Kosztolányi Dezsővel az iskolában ismerkedtem meg jobban. Ott ösztönződtem arra, hogy én magam is kísérletezzek a verssel – utalt az alma mater szerepére Gellérfi Bence. – A statisztika szerint minden harmadik fiatal ír verset vagy prózát. Én is e körbe tartozom azzal a kitétellel, hogy – köszönhetően Kosztolányinak és a Varró Dániel: Bögre Azúr című kötetben is fellelhető vers-zsonglőrködéseknek – e kamaszkori hobbi nálam megmaradt. Ezen még nem léptem túl úgy, mint mondjuk az általános iskolai képregényíró és - rajzoló korszakon.

Koktél és bakelit lesz a címe Gellérfi Bence második kötetének.

– Túl a sokadik kamaszkoron, de már a „rock-sztár-haláli 27 éves” életkoron is túl, közeledve a 30 felé, gondoltam, fel-feldolgozgatom az ifjú koromat, benne barátokat, szerelmeket, kocsmákat, a megivott italokon és keverékeiken és a zenei slágereken keresztül – adott címmagyarázat a szerző, aki elárulta azt is, hogy egy-egy költemény mellé recept vagy előadó és dalcím is kerül, háttér-íznek és háttér-zajnak.

Ókori szövegekkel foglalkozik a szegedi egyetemen Gellérfi Bence bátyja. Az édesapjuk, a tévés műsorvezető eszköze is szöveg, de főleg szóban. Mégsem ők az ifjú költő verseinek első olvasói. A szerző – kérdésünkre válaszolva – elárulta: elsőként az új kötete borítójának a tervezője, egy grafikuslány, olvashat bele a Koktél és bakelit verseibe. Aztán a még ismeretlen kiadó, később az ismeretlen olvasók fedezhetik föl a költő ismeretlen oldalait – természetesen verseken keresztül.

A tóba dobott kavics esete

– Én is írogatok verseket, így aztán adott a kötődésem a rendhagyó irodalom óránk témájához. Érdekes, hogy egy ennyire fiatal költővel találkozhattunk, mint Gellérfi Bence – mondta Csíkos Szonja. A szegedi Tömörkény István Gimnázium és Művészeti Szakközépiskola ének tagozatának 10. osztályos diákja pályázatokra küldi műveit. – Amikor a versek létrejöttéről, egy-egy hangulat megragadásáról, a formával kapcsolatos tapasztalatairól mesélt Bence, magamra ismertem, egyszerre éreztem a versírás nehézségeit és a játék lehetőségeit. Persze olyan dolgokról is beszélt, amelyeket én nem éltem meg. De hát idősebb nálam, s már túl van az első önálló kötetén – mosolyodott el a diáklány, aki reméli, mire 23-24 éves lesz, elkészül az első saját kötetével.

– Gyümölcsöző találkozásunk a diákok nagy részét és engem is inspirált – értékelt a magyar-történelem szakos középiskolai tanár, Varga Magdolna. – Egy ilyen beszélgetés olyan, mintha egy tóba kavicsot ejtenénk: gyűrűznek hullámai, hatása hosszabb ideig tart, mint maga a könyvheti program.

„Elmenjünk-e? Maradjunk-e? Felnőjünk-e?” Ez Gellérfi Bence: Határok és takarók című kötetének fülszövege. E kötetből néhány verset Balog József (SZTE BTK Kommunikáció és Médiatudományi Tanszék) előadásában is meghallgathatunk a legismertebb videomegosztó portálon, itt.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: Ú. I.

A 90. Ünnepi Könyvhétről írtuk:

Az SZTE utcára viszi a tudományt a 90. ünnepi könyvhéten is

Könyvhét 2019 – Grecsó Krisztián, az SZTE volt hallgatója ajánlásával nyílt meg az olvasmányok ünnepe

Könyvhét 2019: „A hagyománnyal próbáltam meg legózni” – mondta Pál Sándor Attila a Balladáskönyvéről

Könyvhét 2019 – Jogtudósok titkai és titkosszolgálati múltjuk

Könyvhét 2019 – A polisz fogalma közelebb visz bennünket a megapolisz megértéséhez

Könyvhét 2019 – Az SZTE hallgatóját, Pejin Leát kérdeztük a Nyugati csiga körfűrésszel álmodik című első kötetéről

Könyvhét 2019 – A kétszáz évvel ezelőtti mindennapokról és a jogi kultúra fejlődéséről is vallanak a jobbágyvégrendeletek

Könyvhét 2019 – Társasjátékokkal rendhagyó tanórát prezentáltak, a Dugonics téren bemutatóztak az SZTE történelem szakos hallgatói

Könyvhét 2019: Lehetséges? – az SZTE TTIK mesterszakos hallgatójának mesekönyve a környezetvédelemről