Párizsban 2018. június közepén ülésezett az információs műveltség és információs kultúra kérdéseivel foglalkozó szakbizottság, az Information for All Program (IFAP) kormányközi bizottsága (Intergovernmental Council). Az ülésen választották meg az irányító testület elnökét, alelnökeit és tagjait, minden választócsoport képviseletében egy főt. Az SZTE BTK oktatója a javarészt diplomatákból álló Bureau-ba a társadalomtudomány egyedüli képviselőjeként, civil szakemberként került be. Z. Karvalics László az információs társadalom és információs kultúra nemzetközileg ismert kutatója. (Tavaly jelent meg nagy munkája, a kortárs információs kultúrát 250 szócikkben feldolgozó több mint félezer oldalas könyve, az Informatorium, amelynek angol kiadása is előkészület alatt áll.) Húsz éve látja el társadalmi munkában a magyar UNESCO Bizottság Infokommunikációs Szakbizottságának vezetését.

A szakbizottság a Világemlékezet programot gondozza - amelynek immár hét magyar tétele is van -, és az információs kultúra kiemelt területeivel munkabizottsági rendszerben foglalkozik. Korábban az információs etika, az információs írástudás, a hozzáférés volt hangsúlyos terület, újabban a többnyelvűség és az információ megőrzésének kérdésköre.

Két fő célom van, amelyeket szeretnék megvalósítani. Az egyik: az UNESCO egyes „lábai”, az oktatás, a tudomány és a kultúra között nagyon kevés a keresztkapcsolat, az ún. horizontális program. Ennek megvitatására 2019-ben egy nemzetközi nagyrendezvényt szervezünk: régóta dolgozom egy olyan platform és „világmozgalom” létrehozásán, amelynek részeként tudósok, tanárok és diákok közösen hoznak létre új tudományos eredményeket olyan területeken, ahol úgynevezett „microtasking” (sok apró részfeladat szétosztása) vezethet a sikerhez. Szeretném, ha egy magyar info-multi segítene a platform létrehozásában. A másik pedig: a „megőrzés” világában eddig mindig csak az emblematikus, nagyértékű, különleges tartalmakra figyeltünk, a Világemlékezet listán is ilyen tételek vannak. Ideje, hogy a kulturális mikroörökség (a családi magándokumentáció, a cipősdoboz-archívumok és a nagy értékű privát gyűjtemények) világára is nagyobb figyelem essen. – mondta Z. Karvalics László.

Az SZTE oktatója úgy véli, arról, hogy Magyarország illetve Közép-Európa hol helyezhető el az információs műveltség és az információs kultúra képzeletbeli térképén vagy ranglistáján, elmondható, hogy az az információs műveltség ma már függőlegesen rétegződik.

– Nem az elemi jártasság vagy a hozzáférés a kérdés, hanem az, hogy ki miként tud élni azokkal a lehetőségekkel, amelyeket a digitális ökoszisztéma kínál. Miközben a korábban kimaradó (idősebb) korosztályok kezdik utolérni a nemzetközi átlagokat alulról, azonközben elkezdett növekedni a lemaradásunk „felülről”. A felsőfokú végzettségűek arány-növekedésének vészes lelassulása és a katasztrofális idegennyelv-tudás olyan korlátok, amelyeken az információs kultúra magasabb szintjeivel sem lehet átlendülni – tette hozzá az SZTE oktatója.

A Világemlékezet program magyar vonatkozásait tekintve hét tételből áll. Így: Semmelweis felfedezése a gyermekágyi lázról és az aszeptikus prevenció bevezetéséről (2013), a Magyar Tudomány Akadémia könyvtárában őrzött Kőrösi Csoma Sándor Archívum (2009), Bolyai János Appendix című műve (2009), Tabula Hungariae - Lázár térképe (2007), a Bilbiotheca Corviniana (2005), Tihanyi Kálmán 1926. március 20-án benyújtott szabadalmi kérelme "Radioskop" címen (2001), valamint az Eötvös-inga szabadalmai.

SZTEinfo