Szegedi Tudományegyetem TUDÁSPORTÁL

Horváth Dezső 1966-ban született Kiskunfélegyházán, és ugyanott végezte az általános iskolát. Középiskolai tanulmányait a szegedi Radnóti Miklós Gimnázium speciális kémia tagozatán kezdte, majd a nagy-britanniai United World College of the Atlantic-ben fejezte be. 1985-től a szegedi József Attila Tudományegyetem vegyész szakán tanult. 1990-ben kiváló minősítéssel szerzett vegyész diplomát, majd doktori tanulmányokat kezdett az amerikai West Virginia University-n. A Ph.D. fokozatának 1994-ben történő megszerzése után a József Attila Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékén kezdett el dolgozni, mint tudományos segédmunkatárs. 1996-ben egyetemi tanársegédi, majd 2000-ben egyetemi adjunktusi kinevezést kapott. Közben 1996-tól 1998-ig Magyary Zoltán posztdoktori ösztöndíjas, majd 1998 szeptemberétől 1999 májusáig a sapporoi Hokkaido University Laboratory of Nonlinear Studies and Computation csoportjában vendégkutató. Egyetemi docenssé 2004-ben nevezték ki a Szeged Tudományegyetem Fizikai Kémiai Tanszékére. A MTA doktora címet 2010-ben szerezte meg kémiai tudományból.

Egyetemi oktatóként előadást, szemináriumot és laboratóriumi gyakorlatot tart általános kémiából, laboratóriumi gyakorlatot fizikai kémiából, valamint speciálkollégiumot kémiai nemlineáris dinamikából. Eddig 6 doktori értekezés társtémavezetője, illetve 8 diplomamunka témavezetője volt. Az Országos Diákköri Konferencián három első és egy második díjat szereztek diákjai. Tudományos munkássága a reakciókinetika területéről indult, doktoranduszként kapcsolódott be a kémiai nemlineáris dinamikába, amelyen belül az autokatalitikus reakciók és a diffúzió kölcsöhatását tanulmányozza kísérleti és elméleti módszerekkel. Eredményeit 51 tudományos közleményben publikálta, amelyek összesített hatástényezője 129,4. A közleményeire 464 független hivatkozást szerzett. Kutatásait döntően a témavezetőként vagy résztvevőként elnyert OTKA, FKFP és ESF pályázatokból fedezte. Az elmúlt években angol, japán, belga, német és amerikai kutatócsoportokkal tartott fenn munkakapcsolatot, amelyek közül néhány jelenleg is aktív. A Fizikai Kémiai Tanszék tanszékvezető-helyettese volt 2000-től 2009-ig. A Természettudományi Kar Kreditbizottságának a tagja volt 2000-től 2003-ig, majd 2003-tól 2009-ig a TTK (majd TTIK) Kreditátviteli Bizottságának az elnöki tisztségét foglalta el, továbbá a Kari Tanács választott tagja volt a 2005-től 2009-ig terjedő időszakban. 2009-től 2013-ig a Kémiai Tanszékcsoport tanszékcsoport-vezetői tisztségét látta el. 2013-2015-ig az SZTE Alkalmazott és Környezeti Kémia Tanszék docense, majd 2015-től egyetemi tanára.

2017-2020-ig az SZTE Természettudományi és Informatikai Karának tudományos és stratégiai dékánhelyettese, 2020-tól a Kar dékánja.

Az önszerveződő csapadékképződési folyamatok egyike a biomimetikus mikro- és nanocsöveket képző vegyészek virágos kertje. Ez a jelenség lehetőséget ad számunkra, hogy felfedezzük, mennyiségileg jellemezzük és megértsük azokat a nemegyensúlyi fizikai-kémiai folyamatokat, amelyek egyebek között fényt deríthetnek az élet megjelenéséhez szükséges körülményekre. Az ezzel foglalkozó tudományterület a kemobrionika nevet kapta, ugyanis itt az anyagi szerkezetek kiépülése az ionáramlás hatására valósul meg. A folyamatok megértéséhez a különböző tudományágak közötti szinergetikára van szükség: fizika, kémia, matematikai modellezés és biológia.