Szegedi Tudományegyetem TUDÁSPORTÁL

Vécsei László (sz.: 1954) Szegeden a Kórélettani Intézetben, majd a pécsi Neurológiai Klinikán dolgozott kutatóként, majd neurológusként.

Klinikai laboratóriumi és neurológia szakvizsgája, valamint neuroendokrinológus szakképesítése van. A svéd Lundi, majd a bostoni Harvard Egyetemen volt tanulmányúton. Kandidátus (1986), a Lundi Egyetem doktora (1989), az MTA doktora (1992), s 1993-tól Szegeden a Neurológia vezetője. Az MTA levelező (2001), majd rendes tagja (2007), s közel egy évtizeden keresztül az Akadémia Orvosi Tudományok Osztályának, valamint az Orvosszövetségnek (MOTESZ) elnökhelyettese, majd elnöke volt.

Vezetője volt az MTA Klinikai Idegtudományi Bizottságának, illetve tagja volt az Akadémia Elnökségének. A Neurológiai Szakmai Kollégiumnak, illetve a Kollégiumi Elnökök Tanácsának elnöki és négy évig az SZTE ÁOK dékáni tisztét töltötte be. Vezetője volt a Magyar Ideg- és Elmeorvosok, Fejfájás és Fájdalom Társaságoknak. Az Európai Neurológiai Társaságok Szövetségének (EFNS) korábbi alelnöke, valamint az Európai Klinikai Neurofarmakológiai Társaság (ESCNP) főtitkára volt. A Világ Neurológiai Szövetség (WFN) Global Neurology Network Bizottság tagja, s több, mint másfél évtizede a Duna Neurológiai Társaság főtitkára.

Kutatási területe a neurológiai kórképek pathomechanizmusa, új terápiás alternatívák, valamint a kinureninek szerepének vizsgálata. Kinurenin kutatásainak tárgykörében 5 szabadalma van (egyebek mellett a migrén, a Huntington kór és a gyulladásos neurológiai kórképek kezelése területén). Munkatársaival a PUBMED-ben 480 munkája jelent meg, hivatkozása közel 11.700 / 8.700 (MTMT). Tizenöt könyv és monográfia szerzője, szerkesztője, társszerkesztője, s több mint tíz tudományos folyóirat szerkesztőségének tagja. Állami kitüntetése: Széchenyi Díj (2012).

A neurológiai kórképek diagnózisa, a betegség előrehaladásának megítélése sok esetben a klinikai paraméterek alapján történik. Nagyon fontos kérdés azonban a minél pontosabb személyre szabott terápia meghatározása és ehhez elengedhetetlenek a biomarkerek vizsgálata, illetve kutatása. Ha például a sclerosis multiplex (SM) gyógyítását tekintjük át, akkor a diagnózist a jellegzetes klinikai tünetek mellett MRI vizsgálattal az agyfolyadék analízisével, illetve – szükség esetén – neurofiziológiai vizsgálattal tudjuk pontosítani. A betegség kezdetekor azonban jó néhány esetben nehéz megjósolni azt, hogy a kórkép milyen irányba fog majd haladni: rosszabb és jobb periódusok váltogatják majd egymást, vagy pedig folyamatosan előre haladó rosszabbodó állapota lesz a betegünknek. Ezért komoly nemzetközi kutatási programok feladata az, hogy egyes patokémiai biomarkerek alapján már a klinikai tünetek kezdetekor pontosabb adatunk legyen a betegség valószínű lefolyásáról és a legoptimálisabb terápiás döntés meghozatalához. Hasonló kutatások folynak a szélütés (stroke) mellett a Parkinson kór, migrén és más neurológiai kórképek esetén is. Ez a program komoly összefogást igényel neurológusok, képalkotó specialisták, vegyészek, laboratóriumi szakorvosok, neurofiziológusok és más disciplinák képviselői között. Ez az erőfeszítés biztosítja a jövőben a tényeken alapul medicina (EBC) közeledését a személyre szabott orvoslás irányába.