Musical színésznő, pedig vegyésznek tanult a szegedi egyetemen Simon Bogi. Az 1956-os forradalom ihlette Utazás című musical szegedi bemutatójának tíz éves jubileumán, 2016 őszén azt is megkérdeztük az alma materébe látogató művésznőtől, mi a különbség a „celeb” és a „közönség-kedvenc” között.

Közbeszólt a színház – magyarázta Simon Boglárka, a Szegedi Tudományegyetem egykori kémia szakos hallgatója a tényt: a diplomázáshoz még szükséges egy év tanulás és a laboratóriumi munka helyett miért lépett a „világot jelentő deszkákra”. – Ha az ember beleszeret valamibe, s tudja, az lesz a hivatása, akkor nincs más út, menni kell.

Simon Bogi a „hátsó ajtón” érkezett a színházba: színészi végzettség nélkül, a nulláról kezdve lett rockopera főszereplő, operett szubrett, musical színész. – Már gimis koromban, Baján is tagja voltam egy amatőr társulatnak: komplett darabokat játszottunk, musical-gálákat raktunk össze. Akkor még nem gondoltam, hogy a színházzal valaha komolyabban foglalkozom. Igaz, anyukámat elhívtam a Szegedi Nemzeti Színházba a Hegedűs a háztetőn musical egyik előadására, és azt mondtam neki a szünetben, hogy „a fele királyságomat odaadnám, ha egyszer ezen a színpadon állhatnék”. És fél évre rá ott állhattam…

A Szegedi Tudományegyetem SZTEage Szegedi Egyetemi Színpad és a Szegedi Nemzeti Színház közös produkciója, a 2006-os Utazás rockopera női főszerepében, Lady Ashton alakításával tűnt fel Simon Bogi. A Tábori – Kocsák – Miklós által jegyzett Utazás szegedi produkcióját Nagy Lóránt állította színpadra, a több mint harminc fős alkotógárdában jórészt egyetemisták közreműködtek.
– Az Utazás produkció profi körülményei és a darab lelke megfogott: úgy éreztem, színházzal kell foglalkoznom – emlékezett a kezdetekre. Lady Ashton szerepére. A debütálásra készülve Simon Bogi dokumentumfilmeket szemlézett, emlékiratokat olvasott,
az 56 csepp vér című musicalt is megnézte. Az 1956-os forradalom és szabadságharc 2016-os jubileumi évében rendezett társulati találkozón az Utazás musical tíz évvel ezelőtti viharos szegedi sikerére is emlékeztek. Az SZTE 21. Őszi Kulturális Fesztivál programja alkalmából látogatott ismét alma materébe Simon Bogi.

– Csak 60 év telt el 1956 óta. Amit az akkori fiatalok tettek, felülmúlhatatlan: bátran fölléptek, kiálltak azért, hogy ebben az országban akarnak boldogulni. Nem menekültek külföldre ők sem, mert itt kell harcolni – aktualizálta 1956 jelentőségét az első profi színházi sikerét. – Az Utazásban mindenki megtalálhatta a saját szerepálmát. Csodálatos élmény volt a zene, a szöveg, az egyetemi társulatbeli munka.

Egyetemi párhuzammal szólva már „lepéhádézott és országosan ismert szakember” lett Simon Bogi, hiszen az ország legjobb színházaiban játszik zenés főszerepeket. Az István, a király rockopera negyedszázados jubileumi produkciójában, „A társulat” tagjaként Gizella szerepében ismerte meg az ország. A békéscsabai Jókai Színházban kiderült: született szubrett – a Lili bárónőben Clarisse-ként, majd a Csárdáskirálynő Stázijaként aratott sikert. A kecskeméti Katona József Színház közönsége A nyomorultakban
Époine alakját köthette Simon Bogihoz. A Vígszínház felújított Macskák produkciójában Cassandra volt, míg a Madách Színházban
a Mary Poppins, a Polygamy, a Mamma Mia!, a Vuk produkciókban a kapott szerepet. A Magyar Színház SUGAR – Van, aki forrón szereti musicalben Marilyn Monroe egykori szerepébe léphetett… E sikerszéria ellenére Simon Bogi szeretettel emlékszik, mert művésszé válásában sokat köszönhet a Szegedi Tudományegyetem SZTEage Szegedi Egyetemi Színpad társulatában gyűjtött élményeknek.

- A szervezőktől, a rendezőtől, színházi emberektől – például Nagy Lóritól, Ragály Zolitól sok jó szót kaptam az Utazás idején. Korábban a közvetlen környezetemben élők is biztattak, hogy álljak színpadra, de nekem akkor még az volt az elképzelésem, hogy egy „polgári foglalkozás” mellett megfér a színház. Később sem végeztem el a Színművészeti Egyetemet, mert úgy vélem: a szakmára a deszka tanítja meg a színészt – jelentette ki. – Ott kell állni, és csinálni, nézni, hogy a nálam tapasztaltabbak hogyan dolgoznak. Szerencsére sok jó szót, segítséget és dicséretet kaptam a Madách Színházban : „Bogika ezt így vagy úgy csináld”. Ez fontosabb, mint a papír. Azt is megtanultam, hogy óriási a hatása egy-egy musicalnek, rockoperának, mert a zene közös nyelvünk, ezt mindenki megérti. Ahol a szó elfogy, ott kezdődik az ének.

– Nem akartam közismert ember, „celeb” lenni. Én „csak” azt szeretném, hogy a nézők összecsapják a tenyerüket, szeressenek, és megbecsüljenek a kollégáim. Amit szerettem volna, már elértem: a Madách Színház családjához tartozom. A nézők, akik megvárnak a színház művészbejárójánál visszaigazolják: jó, amit csinálok. Sikerült elérnem, ami a színészi hivatásnak a legfontosabb pillérére: estéről estére örömet szerezni – a közönségnek.

Hálás az alma maternek, a Szegedi Tudományegyetemnek Simon Bogi, aki mindenhol felemlegeti: büszke arra, hogy „majdnem elvégezte” a kémia szakot. Ha visszahívják, szívesen énekel az SZTE Természettudományi és Informatikai Kar diplomaosztóján vagy bármilyen más rendezvényen. Vagy érvel az SZTE mellett: „Gyere Szegedre! Tanulj itt, mert ez lesz életed legszebb néhány éve!” – foglalta össze, miként mutatná be a felvételi előtt álló középiskolásoknak azt a Szegedi Tudományegyetemet, ahol – miközben
kémiát tanult – azt is megtapasztalhatta, mit jelent a színház alkotó közössége. „Szeged nagyon befogadó, nyüzsgő. A sporttól kezdve a színházig rengeteg rendezvény van az egyetemen. Egy fiatal kívánni se kívánhatna jobbat!” – mondta a Szegedi Tudományegyetemről, a dél-alföldi térség legnagyobb alkotó közösségéről.

Szöveg és fotó: Újszászi Ilona