A Zeneművészeti Kar idén első alkalommal rendezte meg 2016. december 3-4-én hagyományteremtő szándékkal az I. Nemzetközi Fúvószenekari Karmester Versenyt. A zsűri munkájában részt vett Marosi László kétszeres Artisjus díjas, FAME díjas karmester, az UNESCO „Béke Nagykövete” University of Central Florida professzora, akit a verseny mellett a magyar fúvószenei életről is kérdeztünk.
Ön hogy látja a magyar fúvószenei élet helyzetét napjainkban? Milyen új módszerekkel lehet felkelteni az ifjúság figyelmét a hangszeres tanulásra, és a fúvószenekari játékban való részvételre?
A magyar fúvószenekari élet kifejezetten rózsásnak mondható, mivel remek karmesterek kezei tartják a karmesteri pálcát. Véleményem szerint a legfontosabb tényező a minőség fenntartása. Ebből a szempontból nagy a felelősség az oktatásban részt vevő és az oktatást irányító karmester-tanárokon. Néhány jelentős szakembert nevesíthetünk a teljesség igénye nélkül: Csikota József, a Fúvószenekarok és Együttesek Magyarországi és Közép-Kelet-Európai Szövetsége (WASBE) Tagszervezet elnöke, Szabó Ferenc a Győr Symphonic Band karmestere, a Magyar Fúvószenekari és Mazsorett Szövetség elnöke, Dohos László a Magyar Honvédség Központi Zenekarának egykori karnagya, a Debreceni Tudományegyetem Zeneművészeti Karának nyugalmazott főiskolai docense, és végül de nem utolsó sorban Neumayer Károly Liszt Ferenc-díjas karmester, a PTE Zsolnay Wind Orchestra vezetője Pécsett, rengeteget tesz a fúvószenei élet hazai fejlesztéséért. Mindezek mellett az országban jelentős számban működő városi, a zeneművészeti szakközépiskolai, és zeneiskolai fúvószenekarok vezetői nagyon keményen dolgoznak az együttesek fejlesztése, és a következő generációk zeneszeretetre való nevelése érdekében.
A fiatalság érdeklődési körének hangszeres tanulásra való irányítását, és ennek támogatását az oktatási rendszer alábbi, kisebb korrigálásaval lehet továbbfejleszteni. Az alapfokú közoktatási intézményékben az ott tanuló hallgatóknak a vokális zenei oktatás mellett, annak kiegészítéseképpen, a hangszeres zenei oktatást is lehetővé kellene tenni. Így nem lenne a hangszeres oktatás „elrejtve” a társadalom bizonyos rétegei elől csupán zeneiskolákban ajánlva. Az általános iskolákban mindenki kezébe kerülhetne valamilyen hangszer – vonós, fúvós, vagy ütő– és mindez a hazai zenetanár képzéshez is remek lökést adhatna.
Hogyan értékelné a verseny első megrendezését? Elégedett volt a versenyzők felkészültségével?
Kiemelkedő színvonalat tapasztaltam, mind a versenyző karmesterek, és a vezényelt együttes játéka szempontjából. Igazán világszínvonal, amit több évtizedes, öt kontinenst érintő munkásságom alapján bátran merek állítani!
A zsűri munkájában részt vett Marosi László kétszeres Artisjus díjas, FAME díjas karmester, az UNESCO „Béke Nagykövete” University of Central Florida professzora. |
Mi egy sikeres karmester titka? Milyen kompetenciákkal kell rendelkezzen a vezénylés technikák maximális elsajátítása és interpretálása mellett?
Legyen egy őszinte ember, aki szereti amit csinál, szereti az embereket egyaránt a zenekari pultok mögött es a nézőtér másik oldalán!
Ön rendszeres meghívott vendégkarmestere az SZTE Zeneművészeti Kar Koncertfúvós Zenekarának. Mikor alakult ki ez jó kapcsolat Egyetemünk és Ön között, illetve a verseny alapítójával Csikota József karmester úrral?
Csikota József a 80-as években karmesterséget tanult a tanszakomon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Budapesten. Az első pillanattól kezdve nagyon keményen, eltökélten dolgozott es istenáldotta tehetségének köszönhetően, kitüntetéssel szerzett karmesteri diplomát. Szinte azóta, ami már 30 éve volt, remek, őszinte kapcsolatban vagyunk, és erőmtől telhetően támogatom pótolhatatlan értékteremtő munkáját.
Művész úr, hogy kezdte zenei tanulmányait, hogy került a karmester pálca mögé?
Édesapám zongorajátéka volt az első, amit születésemtől hallgathattam, én magam 5 éves koromtól kezdtem zenét tanulni.
Kik voltak azok a művészek, pedagógus személyiségek, akik inspirálták és mély benyomást tettek előadóművészeti előmenetelére?
Szerencsésnek érezhetem magam, mert több kiváló zenepedagógus nagyság irányított zeneművészeti koncepcióim kialakításában. Gyermekkoromban Makari Mária zongoratanárnő, középiskolás koromban Peskó György, Keil Ernő, Szabó Laszló, Farkas Antal, Steiner Ferenc, Tihanyi László voltak remek tanáraim, majd a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Breitner Tamás, Bogár Istvan, Fülep Tamás, Pehl András, Sztán Tivadar, és Földes Imre növendéke voltam. Később lehetőségem nyílott tanulni olyan kiváló zeneszerzőktől, mint Lendvay Kamilló, Hidas Frigyes, Ránki György, Hollós Lajos, Vavrinecz Béla, Dubrovay László, Rózsa Pál, Decsényi János, Madarász Iván és még sokan mások. A 80-s es 90-es években, Karch Pál volt minden szempontból fejlődésem fő forrása.
Díjkiosztó az I. Nemzetközi Fúvószenekari Karmester Versenyen. |
A Nemzetközi Fúvószenekari Karmester Verseny zárónapján tartott érdekfeszítő előadását nagy érdeklődéssel figyelte a hallgatóság. Beszélne nekünk kicsit a zene - szűkebb értelemben a fúvószenekari muzsika - iránti küldetéstudatáról? Kifejtené az előadás alatt vissza-visszatérő „Music makes people better!” jelmondatát?
A fúvószenekar, mint koncert médium, a fúvós hangszerek teljes családjának XIX-XX. századi kifejlődése óta az esztétikai értékeket hordozó repertoár kialakításáért küzd. Nem könnyű a kórus, vonós és szimfonikus repertoárral versenyezni, illetve azzal, hosszú évtizedek próbáját kiállt, azonos értékű kincset teremteni. Szerencsénkre, a világban rengeteg tehetséges zeneszerző „felvállalta” ezt a zenekari összeállítást és önmagukat is megmérettetve írják, szinte percenként az értékesnél értékesebb fúvószenekari darabokat. A zene nyújtotta esztétikai élmény pedig katarzis hatásának köszönhetően leléktisztító erejével segíti az emberek helyes útba történő irányítását. Szívből gratulálok ehhez a precízen megszervezett nemzetközi szinten is fajsúlyos zenei eseményhez, melyben elvitathatatlan érdemekről tett tanúbizonyságot Csikota József művészeti vezetésével, valamint a Zeneművészeti Kar, az oktatók és dolgozók kemény munkájával. Ismételten köszönöm, hogy részese lehettem ennek a nívós színvonalú karmesterversenynek, a jövőben is teljes mellszélességgel támogatom az Önök kiváló zenei nevelési munkáját!
Fotó és szöveg: SZTE Zeneművészeti Kar