Milyen út vezetett a könyv megjelenéséig?

Ahogyan a hallgatóimnak kiadott tanulási segédletek bővülgettek, elkezdtem azon gondolkozni, hogy ezt érdemes lenne szisztematikusan csinálni, és egy könyvet szerkeszteni belőle – arra való tekintettel, hogy Magyarországon eddig még nem igazán létezett Csehszlovákia történetét átfogó szöveggyűjtemény, de monográfia sem, így ez ilyen szempontból hiánypótlónak tekinthető. Személy szerint én nagyon fontosnak tartom, hogy ne csupán a saját, hanem más népek történelmével is foglalkozzunk, hiszen magunkat is úgy érthetjük meg igazán, ha mások felé is fordulunk.

Milyen kurzusokat tanít, vagy tanított az egyetemen?

Jelenleg Kelet-Európa 20. századi történetéről, illetve Csehszlovákiáról, korábban Magyarország 1945 utáni időszakáról is tartottam órákat. Előfordultak kisebbségtörténettel, illetve hidegháborúval kapcsolatos óráim is. Sokféle kurzusom volt már, de ami a legjellemzőbbnek tekinthető, az a kelet-európai vonatkozás, illetve az 1945 utáni időszak.

Tehát a 20. századi kommunista, szocialista diktatúrák korszakát kutatja leginkább.

Így van. Mostanság főleg Csehszlovákia történetével foglalkozom, illetve magyar-csehszlovák kapcsolatokkal, de valóban, az 1945 utáni történelem mindig is kiemelt jelentőségű volt a kutatásaimban.

Miért pont ez a témakör, ami a fő kutatási területévé vált? Mikor kezdett el igazán érdeklődni iránta?

Még hallgató koromban – a 90-es években – ébredt fel az érdeklődésem, ekkor az alap földrajz-történelem szakom mellé felvettem egy Kelet-Európa története speciális képzést. Ekkor már megvolt a vonzalmam Csehszlovákia felé is, de aztán egy kicsit másfelé sodort az élet, és ekkor hosszabb időn keresztül csak magyar történelmet tanítottam, illetve kutattam. Nagyjából 6 évvel ezelőtt kezdtem el visszatérni ehhez témakörhöz.

Van valami személyes kötődése, oka annak, hogy Csehszlovákia történetével kezdett el foglalkozni?

Igazából nincsen – ez valamiféle szimpátia lehet, ami részemről mindig is jelen volt a csehek iránt. Többször jártam már az országban, a levéltári kutatómunkától eltekintve is. Illetve, ha úgy vesszük, a nevem is cseh vagy szlovák eredetű – szóval, ha lehet arról beszélni, hogy az ember génjeiben őrzi az érdeklődést valami felé, akkor nálam talán ez lehet a helyzet.

Végez-e most jelenleg valamilyen kutatást?

Igen, jelenleg egy három éves kutatási programot végzünk egy budapesti kollégával, Mitrovits Miklóssal, amiben a magyar-csehszlovák kapcsolatokról tárunk fel levéltári forrásokat, majd ezeket lefordítva, lábjegyzetekkel és bevezető tanulmánnyal együtt közzé is adjuk.

Jelenleg épp a még nem lezárult 1956-os emlékév keretében a Magyarország és Csehszlovákia közötti 1956-57-es dokumentumokat is készítjük elő kiadásra, amiket főleg a prágai, illetve pozsonyi levéltárakban tártunk fel. Ezen források alapján ugyan már publikáltak tanulmányokat, de mi fontosnak tartjuk azt is, hogy például az ’56-tal kapcsolatos dokumentumokat az emberek elolvashassák eredeti formájukban is.

A magyar közgondolkodás számára viszonylag kevéssé ismert Csehszlovákia történelme, de a két ország 20. századi eseményei sok tekintetben párhuzamosan haladtak. Nem feltétlen időben egyszerre, de hasonló jelenségek, közös sors figyelhető meg a két ország életében. Az óráimon, illetve írásaimban is szeretek rámutatni mind a hasonlóságokra, mind a különbözőségekre.

A „Csehszlovákia története dokumentumokban” című könyvet az SZTE Klebelsberg könyvtárában, 2017. március 17-én mutatták be, ahol Vukman Péter egyetemi adjunktus, illetve Tomáš Vašut cseh lektor is részt vettek.

SZTEinfo- Kósa Boglárka