SZTE magazin

boglarka

Mikor megkaptam az első fizetésem, sírva fakadtam a boldogságtól

Bárány Boglárka, az SZTE GTK volt hallgatója Svédországban él és dolgozik, egy multicég pénzügyeseként. A furcsaságokról, a nehézségekről és a kellemes élményekről is mesélt a szeretlekmagyarorszag.hu újságírójának.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés
Bárány Boglárka 32 éves, a Szegedi Tudományegyetemen végzett közgazdászként. Már az egyetem utolsó éveiben elkezdett dolgozni egy vasvári cégnél, amit nem sokkal később megvett a Hewlett-Packard. Ettől kezdve ő foglalkozott az észak-európai partnerével, így hamarosan havonta utazott a svédországi Göteborgba.


Egy év után kérdezett rá, hogy nem lenne-e értelme, ha inkább kiköltözne, ahelyett, hogy ennyit utazik a két ország közöt. A válasz egy "persze” lett, így elindult egy közel egyéves készülődés, aminek a végén megkapta a szerződését a svédországi HP-hoz, és 2011 májusában költözött Göteborgba.


 

Túlélni az első hónapot


Az első hónapot mindig nagy kihívás túlélni anyagilag, ha valaki egy olyan országba költözik, ahol a magyarországiaknál jóval magasabbak az árak.

Bogi ezt úgy oldotta meg, hogy még Magyarországon igényelt egy hitelkártyát a bankjától, és ennek terhére "finanszírozta meg" az első hónapját. Majd az első kinti fizetéséből rendezte a tartozást. (Egyébként a bankkal a kártya igénylésekor nem közölte, hogy mire készül.)

Bogi az első években albérletben lakott, többször is költözött. A legkülönlegesebb helyszín egy, a városhoz közeli szigeten volt, ahol nem járnak autók sem, és ahonnan csak komppal lehet eljutni a városba. Szóval minden reggel felült a hajóra, a kompon van kávézó, ivott egy kávét, miközben "behajókázott" a munkahelyére.


"Télen eléggé fagyosak voltak a reggelek. Aztán, amikor márciusban elkezdett kicsit hamarabb világosodni, már a hajóról néztem a befagyott tenger felett a napfelkeltét. Az szép volt."


 

"Amitől leesett az állam Svédországban, az a táj. Tudtam én, hogy gyönyörű, de hogy ennyire... No és a nyár, az csodálatos! A nap szinte sosem megy le ott ahol élek, és az ember úgy érzi mindig tettre kész. Volt már olyan, hogy este tízkor mentem el sétálni, mert úgy gondoltam, hogy "Ugyan már, úgyis hazaérek világossal!" :)

Ha sokat túlórázol, ki is rúghatnak


Bogi most Stochkholm közelében él svéd barátjával, a saját lakásában. Továbbra is a HP-nál dolgozik, reggel 8-kor kezdi a munkát. Kint az átlag munkaidő rövidebb, napi 7,5 óra. Túlórázni csak kivételes esetben lehet, és ezt mindig külön engedélyeztetni kell, és csak meghatározott mennyiségben engedik. Mivel ha folyamatosan túlóráznod kell, az két dolgot jelenthet a főnökség szemében. Vagy fel kell venni még egy embert, mert egy személy nem tudja elvégezni ezt a munkamennyiséget, vagy azt, hogy nem vagy elég hatékony. Márpedig azt senki sem szeretné, hogy ilyen színben tűnjön fel. Ráadásul az állandó munka itt nem dicsőség, a túlteljesítés sem az.


"Ha állandóan túlórázol, azt fogják gondolni rólad, hogy antiszociális vagy, és nem akarsz részt venni a közösségben, amivel amúgy nagyon gyorsan az ellenkezőjét, akár kirúgást is el lehet érni. Számomra ez a hozzáállás nagyon emberközeli és szociális. Az átlag munkahelyi kultúrát tekintve – hiszen kivételek mindig vannak – odakinn nincs az a fajta mikro-menedzsment mint Magyarországon. Nem ellenőrzik minden lépésed, nem kell elszámolnod minden munkaidővel ha a feladat készen van, és a főnök sem gondolja, hogy ő tart el, csak mert tőle kapod a fizetésed."

 

"Mikor megkaptam az első fizetésem, sírva fakadtam"


"Pénzügyesként a fizetésem elegendő arra, hogy legyen egy lakásom, egy kocsim, és a boltban ne az árak, hanem a ”mi kell” és a ”mihez van ma kedvem” szerint vásároljak. Az első fizetésem után – mint sokan, akik Nyugaton próbáltak szerencsét – én is sírva fakadtam. Boldogan hívtam fel anyukámat, aki, azt hiszem, ekkor nyugodott meg igazán.

Svédországban egyébként hagyományosan erős a szakszervezet, ennek megfelelően minden évben minimum az infláció arányában emelik a fizetéseket. De Bogi szerint, ha már az ember benne van a szociális rendszerben, akkor onnan nehéz nagyot esni. Egészen biztosan nem marad éhen, vagy fedél nélkül, még az sem, aki munkanélküli lesz. Szinte hihetetlen, hogy mindezt magyar szemmel nézve mekkora adókulcsból valósítják meg.


"Vicces volt, amikor - még mielőtt az első kinti fizetésem megkaptam volna - megkérdeztem, hogy mennyit kell adózni belőle. És mondták, hogy 30%-ot. "Aha, és a többi adó?" Mire ők zavartan: "Milyen többi?"

Bogi ugyanígy meglepődött, amikor először meglátta a bérpapírját. Nem akart hinni a szemének, megfordította a papírt, hogy hol van a többi része. A bérpapíron ugyanis mindösszesen három sor szerepelt: bruttó bér, adó, nettó bér. Ha szabadságra ment, akkor kiegészül egy negyedik sorral - és ennyi. De az adóbevallás is tartogatott hasonló meglepetéseket.


"Az adóbevallást nekem kb. 5 percembe kerül elintézni. Elküldik a lapot, kitöltve, amit vagy aláírva visszaküldök, ha egyetértek a tartalmával (én többnyire egyet szoktam). Vagy felmehetek a weboldalra, aláírom ott, vagy mobilon a megadott kóddal, sms-ben is aláírhatom. Ha kell persze változtatni, azt interneten megcsinálhatom, pl. ha van utazás-elszámolás, adóvisszatérítés, vagy ilyesmi."

 

Szobafestőként is lehetsz rendszermérnök


Bogi kezdetben nem tudott svédül, odakint tanulta meg a nyelvet. Bár azt mondja, egyáltalán nem éreztették vele, hogy kívülálló lenne. Mégis minden megváltozott, amikor elkezdte érteni és beszélni a nyelvet.


"Amíg az ember nem beszél svédül, nincs benne igazán a közösségi vérkeringésben. Svédországban szinte mindenki, még a vécés néni is beszél angolul, de ahhoz, hogy barátaid legyenek,a saját nyelvükön kell hozzájuk beszélned. Legutóbb olyan dicséretet kaptam az egyik munkatársamtól, ami szinte könnyeket csalt a szemembe. Ő egy másik magyar (kilátogató) kollégának azt mondta rólam, hogy “Bogi svédebb már, mint mi vagyunk”.


És mi a helyzet a svédekkel? Sokak szerint az északi népek távolságtartóak, hidegek, de ez Boginak nem tűnt fel. Ő úgy látja, a svédek alapvetően kedves, rendszerető, egyszerű gondolkodású emberek. Persze itt is vannak problémák, például a fiatalabb nemzedék már annyira a jólétben nőtt fel, hogy komoly dilemmát okoz nekik ha nincs internet, vagy mobiltelefon.


"A legviccesebb az volt, mikor a barátommal először kezdtünk el komolyabban randizni, és akkor költözött új lakásba, ahol nem volt mosógép. Komoly fejtörést okozott neki, hogy most hogyan lesz tiszta ruhája másnapra, és kétkedve, majd ámulva nézett rám, amikor fogtam a szennyest és kézzel kimostam az egészet. Azóta persze ő is sokkal praktikusabb, tanult tőlem."

Ha már a kinti furcsaságoknál tartunk, Bogi barátja rendszermérnökként dolgozik, bár erről nincs papírja, az eredeti foglalkozása szobafestő. Bogi úgy látja, ez jól mutatja, hogy odakinn a tapasztalat és a tudás fontosabb, mint a végzettség. És mivel srác értett hozzá, és ezt bizonyítani is tudta, így el tudott helyezkedni az IT-ben is.


"A másik fura "svéd dolog" a vezetés. Szerintem iszonyúan fél a többség, ha a saját autóján kívül egy másikat is meglát az úton. Nyilván ez a népsűrűségből is adódik, de láthatóan nincsenek hozzászokva az olyan agresszív vezetéshez, mint ami Magyarországon van.


Forrás: szeretlekmagyarorszag.hu

Pokorny Szilárd cikke, Bárány Boglárka fotóival

Az eredeti cikk megtekinthető itt.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés

SZEM_2019_HUN_borito SZEM_2019_ENG_borito

AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
Szteminarium_2019SZEM_klinika_2020_01