A november 2-án megnyílt különleges látványtárlat a két világháború között alapított szegedi régészeti intézet gyűjteményébe nyújt betekintést. A kiállítás időrendben haladva a paleolitikumtól a középkorig mutatja be a régészeti korszakokat egy-egy lelőhely leletanyagán keresztül, egy-egy témát a középpontba helyezve. Így például a temetkezési szokásokat, viseletet, fegyverzetet. Az SZTE Bölcsészettudományi Kar Régészeti Tanszék folyosóin található állandó kiállítóhelyen megtekinthető az intézet történetét bemutató kiállítás, az egykori legendás régészprofesszor nevét viselő Trogmayer Ottó-emlékvitrin, valamint a tanszék egykori kutatóinak portréiból készült panteon is.

Buday Árpád, a szegedi intézmény első tanszékvezetője az elméleti oktatást szorosan összekapcsolta a gyakorlattal. Halála után munkatársa, Banner János lett a tanszék vezetője, aki kiemelkedő munkájával a legszervezettebb hazai régészeti tanszékké tette a szegedit. Mindkettőjük elsődleges céljai között szerepelt egy olyan régészeti gyűjtemény kialakítása, amely a paleolitikumtól a későközépkorig szinte az összes korszakot felöleli. A tanszék jelenlegi régészeti gyűjteménye 13 Kárpát-medencén kívüli és 59 Kárpát-medencei lelőhely leleteit tartalmazza. A gyűjteményben a paleolitikumtól a későközépkorig szinte minden korszak tárgyi anyaga megtalálható, ami biztosítja a hallgatók széles körű régészeti anyagismeretét.

- Többszörös múltidézésnek lehetnek tanúi a folyosói kiállítóhely látogatói. Egyrészről a régészeti oktatás kolozsvári és szegedi gyökerei, története tárul elénk, másrészt a két képzőhely legfontosabb programadó oktatóit, professzorait ismerhetjük meg, végül, de nem utolsósorban a leleteken keresztül a Kárpát-medence paleolitikumtól késő középkorig terjedő történelmébe nyerhetünk bepillantást – fogalmazott Szajbély Mihály, az SZTE BTK dékánja. A szegedma.hu- nak elmondta: „Nagyon jó helyen van ez a kiállítás itt a tanszéki folyosón, hiszen bárki megtekintheti, senki elől nincs elzárva. A szegedi egyetem számos érdekes gyűjteménnyel rendelkezik, mely valamilyen okból nem látogatható, pedig bátran ajánlhatnánk a nagyközönségnek. Az universitas számára fontos cél lehetne, hogy megmutassa kiállítótereit, intellektuális látnivalóit, melyek vonzók lehetnek a minőségi turizmus szempontjából, bizonyítva, hogy Szegeden más érdekesség is van, nem csak a borfesztivál vagy a Bortér. E tekintetben a régészeti tanszék utat mutat. Külön öröm számomra, hogy a hányattatott sorsú gyűjtemény elérte célját, hiszen hallgatóink rendezték, tanultak általa, és tanítanak is általa.”

„Az intézet munkatársai mind a terepmunkába, mind a leletanyag feldolgozásába is aktívan bevonták hallgatóikat, oktató- és nevelőmunkájuknak köszönhetően új régészgeneráció tűnt fel, akik (például Bálint Alajos, Foltiny István, Korek József, Párducz Mihály) a hazai és a nemzetközi régészettudomány meghatározói alakjaivá váltak. A második világháborút követően a hányattatott sorsú gyűjtemény megfelelő kezelésére, rendszerezésére sem hely, sem mód nem volt, több mint két évtizedig a szegedi múzeum nyújtott védelmet számára. Az idő vasfoga – hogy úgy mondjuk – ezeket a tárgyakat sem kímélte. Mára már lecsökkent a gyűjteményben található leletek száma, és jelentős a beazonosíthatatlan, leltári szám nélküli darabok mennyisége is. A 2015-ben tanszékünkre hazatért régészeti gyűjtemény anyagának rendezésében, feldolgozásában aktívan rész vesznek a hallgatóink is. Az egykor mintegy 120 lelőhely helyett napjainkban már csak 72 lelőhely leletanyagát tartalmazza a régészeti tár. Ebből a megmaradt gyűjteményből mutat be válogatást a tárlat. A kiállítást régészhallgatóink rendezték, ezzel – ahogy Szajbély Mihály dékán is rámutatott – újból valóra vált az, ami egykor Buday Árpád és Banner János elsődleges célja volt a gyűjtemény ismét oktatási célokat szolgál” – mondta a kiállítás főkurátora, Pintér-Nagy Katalin tanársegéd.

SZTEinfo

Fotó: SZTE BTK Régészeti Tanszék