SZTE magazin

Kiemelt_Balogh_E_konyvheten_2016

„Csak az nem unalmas, ami alapos” – Számadás az Alaptörvényről

51 szegedi szerző elmélkedik az új magyar alkotmányról. A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) Állam és Jogtudományi Kar (ÁJTK) jogtudósainak Számadás az Alaptörvényről című tanulmánykötetéről Balogh Elemér professzort, a kiadvány szerkesztőjét kérdeztük, a 87. Ünnepi Könyvhéten is. Az is kiderült, miért tartja mérvadónak Thomas Mann mondatát: „Csak az nem unalmas, ami alapos”.

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Mi a különbség a nemzeti alkotmány és a nagy kezdőbetűvel írandó Alaptörvény között?

– Az alkotmány nyelvtani értelemben köznév, vagyis szakmai kategória…

 

… és leegyszerűsítve úgy is mondhatnánk, hogy egy állam „szervezeti és működési szabályzata” az alkotmány?

– Az államszervezet közhatalmi struktúráját, szerkezetét és legfontosabb működési elveit, valamint harmadik komponensként az állampolgári és emberi alapjogok rendszerét rögzíti az alkotmány. Alkotmánya minden magasan szervezett társadalomnak van. A modern társadalmak úgynevezett kartális alkotmánnyal rendelkeznek. A magyar Alaptörvény is ilyen, vagyis néhány tucatnyi oldalon összefoglalt norma- és szabálygyűjtemény. A nagybetűvel kezdődő Alaptörvény elnevezés viszont sajátosan új és magyar, úgy is mondhatnánk, hogy hungarikum a nyelvi megjelenési formáját tekintve. Komoly szakmai viták kísérték a rajtaütésszerű gyorsasággal megszületett magyar alkotmányt, amely a „keresztségben” az Alaptörvény tulajdonnevet kapta. A régi magyar alkotmányfejlődésben ismert volt az alaptörvény kifejezés, de rendre kisbetűvel kezdve. Az az alaptörvény nem az alkotmánynak volt a szinonimája, hanem a sarkalatos törvényeknek. Például 1868-ban, amikor a horvátokkal kiegyeztünk, akkor maga a törvénycikk nevezte magát alaptörvénynek. Az alkotmány szavunknak nem volt szinonimája. Nagy kezdőbetűvel az Alkotmányt az 1949. évi 20. törvénytől kezdve kezdtük írni, mert addig úgynevezett történeti alkotmányunk volt. Az Alkotmány tartalmát tekintve sztálini és szovjet mintát követett, míg formailag az európai trendbe illeszkedett. Ez a törvény deklarációként működött. Tehát az Alaptörvény az a modern magyar alkotmány, amelyet azért írunk nagy kezdőbetűvel, mert az erre felhatalmazott magyar parlament ilyen nevet adott neki a „keresztségben”.

 

Balogh_E


Az alkotmány és az Alaptörvény, vagyis e kifejezések jelentése, illetve a kis vagy nagy kezdőbetűvel való írásmódjának a históriája és magyarázata arra is bizonyíték, hogy mennyire képesek tömöríteni mondandójukat a jogtudósok?

– Kényszeresen meg akar mindent mérni a modern kor embere. Meggyőződésem: az emberi tudás nem mérhető, nem lehet mechanikus paraméterekben megragadni. A tudománymetriai gondolkodás szerint a természettudományos területeken dolgozók munkáját méri az információáramlás legnagyobb tekintélynek örvendő publikációs fórumain való megjelenés, e folyóiratbeli cikkekre való hivatkozás. A társadalomtudományok helyzetének jellemzésére mérvadónak tartom Thomas Mann mondatát: „csak az nem unalmas, ami alapos”. A tudomány persze más. Mert a jogászok, a bölcsészek is tudnak fontosat és komolyat írni 3-4 oldalas terjedelemben, de az igazán alapos tanulmányok terjedelmesebbek.


Mi a magyarázata, hogy a társadalomtudós többnyire hosszabban ír, mint egy természettudós?

– Nem egzakt tényeket közlünk, hanem inkább hangosan vagy írásban gondolkodunk. A gondolkodási folyamatot nehéz úgy röviden előadni, hogy érthető és szakmailag korrekt is legyen. Ezért marad az a verzió, hogy egy kicsit hosszabb lesz a társadalomtudományi tanulmány. Illetve e területen egy cikknél nagyobb jelentőségű a monográfia.


És mi a helyzet az Alaptörvény terjedelmével?

– Az alkotmány a szakmai világunkban egy tömörített file. Az alkotmány a mi tudományterületünk szempontjából egy végtelenül tömörített szöveg, néhány tucatnyi oldal, alig hosszabb szöveg, mint egy cikk a Nature magazinban.

 

Az 5 éves Alaptörvényt 51 szerző teszi nagyító alá. A Számadás az Alaptörvényről című, 672 oldala miatt is tekintélyes kiadvány egyik jellemzője, hogy az SZTE Állam és Jogtudományi Kar oktatóinak tollából származó tanulmányok gyűjteménye. Mitől „ünnepi” ez az egy intézményre fókuszáló kötet?

– Az 5 év sok és kevés is. A magyar alkotmánytörténet 1000 éves, amihez képest az Alaptörvény 5 éve pici szakasz. Viszont az egy kartába, vagyis viszonylag rövid normaszövegbe tömörített alkotmányaink történetéhez – például a tanácsköztársaság időszakában, majd az 1949-ben született szöveghez – képest tekintélyesebb időtartam az 5 év. És ha hozzátesszük, hogy a mai világban 5 év alatt több minden történik, mint a középkorban 100 esztendő alatt, akkor indokolt a fél évtizedre való visszatekintés. Az Igazságügyi Minisztérium felkérésre, az igazságügyi miniszter és a szegedi jogi kar oktatójának, Trócsányi Lászlónak az ötlete nyomán, az ország legjobb képzőhelyének is tekinthető SZTE ÁJTK tanszéki munkacsoportjai adtak tanulmányokat ehhez a kötethez, miközben mint akkori tudományos dékánhelyettes a kötet szerkesztésének az élére álltam. Így készült el a szegedi jogi kari látlelet a magyar alkotmányról.

 

Milyen keresztmetszetei vannak ennek a 39 tanulmányból álló kötetnek?

– A szerzőgárdára pillantva jól mutatja a hozzáállást: a fiatalabb nemzedéktől kezdve az idősebb professzorokig minden tudósgeneráció képviselteti magát. A tartalmát illetően megközelítőleg tárgyilagosságra, nem apologetikára, vagyis az alkotmányszövegnek nem a minden áron való védelmére törekszenek a tanulmányok. A mi megközelítésünkben az alkotmány normaszöveg, amelyet munkaanyagként használ az Alkotmánybíróság.

 

A fejezetcímek – Alapjogvédelem; Alkotmányelmélet, alkotmánybíráskodás; Büntetőjog és közhatalom; Jogtörténelem – arra is utalnak, hogy milyen elvek alapján rendezte a kéziratokat a szerkesztő?

– Nem egy általam előre kigondolt struktúrához kértem föl szerzőket. Inkább bevártam a tanulmányokat és azokból alakítottam ki az egyedi alakzatot. A mi jogi gondolkodásunknak néhány fontos jogi szegmense került így csokrokba, amelyek minősítik a szegedi jogi kari szakmai munkát is. Például az első, az Alapjogvédelem című fejezetben a modern alkotmányosság kvintesszenciájaként az egyén, az ember jogainak jogi védelme kerül középpontba. Az ide tartozó olyan témákat, mit például a lelkiismereti szabadság nem lehet röviden kifejteni, csak terjedelmesebb tanulmányban. A záró, a Jogtörténelem című fejezet pedig azt igazolja: az Alaptörvénynek nevezett új magyar alkotmány nagy hangsúlyt helyez a történetiségre. Ez magas labda a jogtörténeti stúdiumokat gondozók szempontjából. Tehát a történeti dimenzió a jelentőségéhez mérten kerül fókuszba a kötetet záró 6 tanulmányban.

 

A támogató és a kritikai vélemény milyen arányban lelhető fel a kötetben?

– Egy állami egyetem állam- és jogtudományi karának oktatói nem adnak megsemmisítő kritikát a nemzeti alkotmányról. Ám a sorok között vagy a sorokban tetten érhető a kritika. Például az egyik tanulmány szerint a nemzetközi és emberjogi kötelezettségvállalásban messzebb mehetett volna az Alaptörvény. Több szerző kritizálja az alkotmánybíráskodást, ami indikátor, mert mutatja, hogy az államhatalom mit gondol az adott állam jogrendszeréről, illetve reprezentálja, hogy a rendkívüli jogi hatalommal felruházott Alkotmánybíróság mekkora méltósággal és szakmai hozzáértéssel végzi a munkáját.

 

A szerkesztő milyen sorsot szán a Számadás az Alaptörvényről című kötetnek? Kik olvassák majd ezt a könyvet? Milyen hatás érhető el ezzel a kiadvánnyal?

– Az Igazságügyi Minisztérium megrendelésére készült a tanulmánykötet, amelyet pár száz példányban nyomott ki a Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó Kft. A Számadás az Alaptörvényről című kötet a könyvtárakba kerül, szemináriumokon és a doktori iskolákban használatos kiadvány lehet. Az alapképzésre nem hat, mert nem a tanulmányokra, hanem tankönyvekre alapozzuk a szegedi jogi karon az egyetemi oktatást.

 

SZTEinfo – szöveg és kép: Újszászi Ilona

Cikk nyomtatásCikk nyomtatás
Link küldésLink küldés

Letöltés



SZEM_boritoSZEM_angol
AlmaMater_Magazin_2019_telAlma_mater
Szteminarium_2019SZEM_klinika_2020_01