- Egy éve kezdtem versírással foglalkozni. Sok minden kavargott bennem, és mikor eljutottam oda, hogy érzéseimet már prózai formában sem tudtam megfogalmazni, életemben először versbe foglaltam őket. Attól, hogy kiírtam magamból az indulatokat, sokkal nyugodtabb lettem. Legjobban a természetben szeretek alkotni, de sokat utazom Budapest és Szeged között, így a vonaton is születnek írások – mesélte Hegedűs Anna.

Szójátékok és ritmusosság

A budapesti lány mielőtt Szegedre költözött, Spanyolországban tanult teológiát és filozófiát, így érthető, hogy legtöbbször a léttel kapcsolatos témákról, az élet-halál kérdéséről, az ember végtelenségéről ír. Keresi az ember alapvető magányából kivezető utat, versei tükrözik az ember küzdelmét, hogy valahol, valaki mellett megnyugodjon, szabadságra leljen – mindezt a világmindenség gyűrűjében.

- Eddig 10-15 verset írtam. Néha egymás után születnek a művek, de van, hogy hónapokig semmit nem írok. Általában az érzéseimet, rendezetlen gondolataimat próbálom leírni, épp a pillanatnyi hangulatom inspirál. Eszembe jut egy verssor és abból kiindulva kezdem el a témát körbejárni. Sokszor egy szóból indulok ki, ahhoz rendelek jelzőket, végül egyre hosszabb és hosszabb sorok alakulnak ki. Szeretek szójátékokat használni, sőt, néha azon kapom magam, hogy párbeszéd alakul ki a versen belül „én” és „valaki más” között. A fő hangsúly a ritmusosságon, a dallamosságon van – talán mert zenész családból származom.

A cél, hogy az élet végső kérdéseit mások is végiggondolják

- Nekem is jól esik, ha írhatok, de fontos, hogy legyen értelme a verseimnek, hogy másoknak örömet tudjak szerezni. Célom másokban is elindítani olyan gondolatokat, amikkel eddig nem foglalkoztak, hogy az élet végső kérdéseit mások is végiggondolják – fogalmazott az amatőr író.

- Sokszor a család, barátok biztatására születnek a versek. Előfordult, hogy este nem tudtam elaludni, mert kavarogtak a fejemben a gondolatok, így felkeltem és papírra vetettem az érzéseimet. De ha nem jön az ihlet, nem erőltetem az írást. A verseim annyira még nem kiforrottak, de utólag beleírni, átdolgozni a művet nagyon nehéz. Amiről úgy érzem, hogy igazán jól sikerült, azon inkább csak finomítani próbálok.

Anna legjobban a természetben szeret alkotni.

A fordító-tolmács szakos lány egyik kedvence Fésűs Éva A lényeg című verse. - Közös vonásunk, hogy elég tömören fogalmazunk és a mondanivalónk is hasonló, a végtelenség témaköre – magyarázta a választást. Anna másik nagy kedvence Kosztolányi Dezső Hajnali részegség.

Megerősítés a folytatásra

- A versírásban nehéz felmérni, hogy egy mű tényleg jó, vagy csak a barátok vélik így. A visszajelzésekből lehet tanulni, fejlődni, így javulhat a versek minősége is – vallja Anna, aki több amatőr író barátjának is kikéri a véleményét műveiről. Gondoltam, hogy blogot indítok, de attól félek, hogy túl sokat adnék a visszajelzésekre, és azokhoz mérten írnám a verseket.

- Sokan mondják, hogy jók a verseim, de a kétség mindig bennem van. Nem számítottam rá, hogy nyerek az egyetemi versíró pályázaton, és nagy örömmel töltött el, hogy rám esett a zsűri választása. Ez a díj egyfajta megerősítés számomra, hogy folytassam az írást. Ha elég versem összegyűlik, szeretném kiadni egy kötetben. Fordítónak tanulok, így versfordítással is szívesen foglalkoznék, de akár a dalszövegírást is kipróbálnám – sorolta terveit Anna.

Hegedűs Anna nyertes verse:

NEM VÉLETLEN

Aznap ott térdelve elgondolkoztam.

Hány forró egyesülés,

elhidegült kötődés,

férfiakarat,

női fondorlat,

makulátlan szerelem,

meddőnek hitt könyörgés

eredménye vagyok én...

Évszázadok, évmilliók láncolata

hátam mögött,

előttem a légüres tér,

de egy valamiben ma biztos vagyok:

nem véletlen,

bizony sehogy sem lehet véletlen,

hogy én itt vagyok!

(Szeged, 2016. március 21.)

Gajzer Erzsébet

Fotó: Bobkó Anna