Hogyan tudja meg az ember, ha egyik pillanatról a másikra „Kiemelkedő akadémiai mű” minősítéssel rendelkező könyv szerzőjének vallhatja magát? Kovács Lajostól, a Száz kémiai mítosz – Tévhitek, félreértések, magyarázatok című könyv ötletgazdájától megtudhattuk: e-mailben értesítette az amerikai elismerésről az angol nyelvű kiadás szerkesztője. Ő pedig, amilyen hamar csak tudta, szerzőtársaival – Csupor Dezsővel, Lente Gáborral és Gunda Tamással – osztotta meg az örömhírt.

Magyar kutatók amerikai sikere

A díj több szempontból is jelentős – egyrészt elmondható, hogy nem osztogatják minden sarkon. Az Amerikai Egyesült Államokban a becslések szerint évente körülbelül 25.000 akadémiai mű jelenik meg, amelyből csupán átlagosan 600 kerül be a „kiemelkedő akadémiai mű” kategóriába. E csoportba csupán 3 kémiai témájú könyvet választottak be. Ezek egyikét ismerhették meg az olvasók a 87. Ünnepi Könyvhét szegedi programjában. Értékes az elismerés abból a szempontból is, hogy a minősítés egyfajta iránymutatónak tekinthető, amely segít eldönteni az amerikai könyvtárosoknak, hogy mely könyvek, kiadványok érdemesek a beszerzésre.

A Száz kémiai mítosz című könyv nemcsak külföldön, de Magyarországon is sikeres lett: 2015-ig több, mint ötezer példány fogyott a műből.

Csupor Dezső – akit a Ködpiszkáló blog szerzőjeként is ismerhetünk – szerint a hétköznapi emberhez egyszerre van közel, mégis távol a tudomány: amellett, hogy napi szinten használunk olyan dolgokat, amelyek bonyolultsága gyakran meghaladja a képességeinket, az ezekről való tájékozódás mára kimerül abban, hogy kérdésünket beütjük egy internetes keresőbe, és az első találat alapján „okosodunk” – amivel számtalan tévképzetet ültethetünk el a fejünkben.

A Száz kémiai mítosz című könyv egyik eredménye, hogy egy hasonló témájú egyetemi kurzus is indult az SZTE-n. A szerzők emellett fontosnak tartják hangsúlyozni a könyv által nyújtott tudást, amely egyfajta „kritikus, de nem kemofób” gondolkodásmódot igyekszik támogatni.

A kulisszák mögötti „számmisztika”

Megtudhattuk, hogy az Amerikában sikerkönyvvé lett mű szerzőgárdáját két magyarországi felsőoktatási intézmény – a Szegedi Tudományegyetem és a Debreceni Egyetem – adta.

Könyvötletével az SZTE oktatója, Kovács Lajos két debreceni kollégáját, valamint a szegedi egyetemről Csupor Dezsőt kereste fel, majd miután mindannyian jóváhagyták az ötletet, elindulhatott a brainstorming: ki milyen témához ért, ki az írásból mit vállal.

A mű eredetileg csupán 60 tévhitet tartalmazott volna, de lassacskán, egyfajta szerves fejlődéssel e szám felduzzadt: nem korlátozták a szerzőket, és bő háttéranyagot is hozzáadtak a könyvhöz, az olvasó támogatására. Így jutottak el a jelenleg is a könyv címében szereplő kerek számig. Az angol nyelvű kiadásban, a magyartól eltérően, a címben számmal írták ki a mítoszok nagyságrendjét: 100 Chemical Myths - Misconceptions, Misunderstandings. Ez a „trükk” a hagyományos, betűrenden alapuló listázások miatt praktikusnak is bizonyult – tudhattunk meg egy kulisszatitkot.

Csupor Dezsőnek nehéz egy kedvenc fejezetet kiválasztania a könyvből, de a leggyakrabban talán a vízről szóló téma köszön vissza számára. Kovács Lajos legjobban azokat a részeket szereti a könyvből, amelynek több vonatkozása van, vagy nagy horderejű a társadalmi hatása – ilyen például a „Katasztrófák, mérgek, vegyszerek” című fejezetben tárgyalt vörösiszap-katasztrófa.

Ugyanakkor elmondható: a szárazabbnak vélhető tudományosabb témák mellett, hogy a könyv gazdag kultúrtörténeti háttérrel, idézetekkel, dalszövegekkel is kiegészül – így találkozhat a gyanútlan olvasó két lapozás között akár Zorán dalának egyik sorával is.

Érdemes-e félni?

A könyv témája miatt szinte adja magát a kérdés: kell-e félnünk a vegyi anyagoktól? A szerzők szerint egyszerűen csak tudnunk kell a helyükön kezelni azokat, hiszen nincsen feketén-fehéren jó vagy rossz vegyszer. Példaképpen fel lehetne hozni a szén-dioxidot, amelyet sokan nagyon kedvelünk, amennyiben egy meleg nyári napon, egy hideg pohár üdítőben találkozunk vele, de egész másképp értékelnénk a vele való kapcsolatunkat egy zárt borospince levegőjének esetében.

Kovács Lajos, önmagát „botcsinálta pszichológusként” aposztrofálva úgy véli, az ilyen félelmek a biztonságérzetünkhöz járulnak hozzá, hiszen ezeknek a félelmeknek beazonosítható tárgyuk van – szemben egy tárgytalan, megfoghatatlan szorongással. Csupor Dezső hozzáteszi, hogy ez a félelem nem csupán az ember természetéből adódik, de gyakran üzleti érdekből is terjesztik, hogy segítségével egy másik termék irányába terelhessenek bennünket.

A szerzőknek tanácsuk is van a fogyasztók számára: érdeklődjenek, és ha az ösztöneik valami rosszat súgnak, keressenek egy hiteles forrást, egy szakértőt – valakit, aki megbízhatóbb a Facebook hírfolyamában keringő weboldalaknál.

A siker titka és egy ajánlás

Minek köszönhető a siker a szerzők szerint? Csupor Dezső megjegyzi: amellett, hogy régen jelent meg ilyen típusú könyv Magyarországon, az írók ügyeltek rá, hogy a mű az átlagolvasó számára is érdekesen legyen tálalva. Abban mindkét szerző egyetértett, hogy az emberek manapság nehezen veszik rá magukat egy nagyobb lélegzetű mű elolvasására – és ezt szerencsére nem is igényli a könyv, ugyanis inkább több, viszonylag rövid terjedelmű írással találkozhatunk benne.

Minden könyvbemutató végére kívánkozik a kérdés: kinek ajánlanák szerzői a művet? Csupor Dezső úgy véli, a természettudományok iránt némileg érdeklődő, és egy középiskolás szintű kémiai műveltséggel rendelkező olvasó sokat meríthet belőle. Kovács Lajos hozzáteszi: a könyv legjobb helyen a kíváncsi, világra nyitott, azaz a gondolkodó ember kezében van.

SZTEinfo – Balogh Réka

Fotók: Ú. I.