– A mese sosem csak a gyerekeknek szól. A mese rendkívül fontos erkölcsi tanításokat tartalmaz. E történetek ugyanolyan tanulságosak lehetnek egy felnőtt, mint egy gyermek számára – fogalmaz Ivanics Mária, a Szegedi Tudományegyetem Altajisztika Tanszékét korábban vezető turkológus professzor. – A mese rendkívül fontos műfaj, mert a gyerekek ezen keresztül tanulják meg azt, hogy miként győzhető le a gonosz, hogyan kell kitartani a jó mellett minden nehézségen át. Mindaz, amit a mesékből megtanulható a gyerekek számára, az segíti az embert felnőttként is.

Törökről magyarra

Különböző török nyelvekből fordítanak szövegeket magyarra az SZTE BTK Altajisztika Tanszéke vonzáskörébe került hallgatók.

– Nemrégiben jelent meg a kazah-magyar kétnyelvű mesegyűjteményünk. Ezért is érdekes, hogy egy más által fordított mesegyűjteményt vehettek most kézbe a hallgatóink. Ezeket a szövegeket össze fogjuk hasonlítani az azerbajdzsán eredeti meseszövegekkel. Tehát a későbbi órákon is foglalkozunk még az azerbajdzsáni mesékkel – indokolta Ivanics Mária professzor, mi a jelentősége annak, hogy altajisztika és néprajz szakos hallgatókkal beszélgetve mutatták be a keleti népek irodalmának az újabb gyöngyszemét, a Százegy azerbajdzsáni népmese című 3 kötetes gyűjteményt.

Ilyen mennyiségben török mese még nem jelent meg Magyarországon, mint a Százegy azerbajdzsáni népmese I-III. A jeles kiadványról a Török-Magyar Baráti Társaság összejövetelén a Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság elnökétől hallott Ivanics professzor asszony. Ennek a Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság által gondozott kötetnek és más, Azerbajdzsán mai arcát is megmutató kiadványok szerkesztőjeként hívták szegedi beszélgetésre Abdullajeva Szvetlanát.

– Ki és milyen körülmények közepette gyűjtötte össze az azerbajdzsáni meséket? – kérdeztük a másokkal egyetemben a magyarra fordításba is bekapcsolódó szerkesztőt.

– Tilos volt a néprajzi gyűjtés a Szovjetuniónak ezen a területén. A múlt században született mesegyűjtő, Zejnalli Henefi börtönbe is került, ahol 1937-ben meghalt. Így több mint hetven évet várt az azerbajdzsáni mesegyűjtemény arra, hogy 2005-ben 5 kötetben megjelenjen. Az így napvilágot látott 165 mese többségét Zejnalli Henefi gyűjtötte. Ezek közül válogattam – az ezeregy éjszaka meséi cím ihletésére – 101-et a magyar fordítás számára – jelentette ki Abdullajeva Szvetlana.

– Milyen elvek alapján válogattam? – kérdezett vissza mosolyogva a fordító-szerkesztő. – A három kötetünkbe beválogatott minden mese jól végződik.

  Bendegúzra hasonlít Dzsirtdan

Bakuban szerzett bölcsész diplomát Abdullajeva Szvetlana. A bakui Tanárképző Főiskola oktatójaként az orosz gyermekirodalommal kezdett foglalkozni. – Vizsgáltuk a mesék tematikus sajátszerűségét, az egyes témák kölcsönös előfordulását különböző népek folklórjában, az úgynevezett vándortémákat, a szereplők megszemélyesítését és nyelvét, a mesék filológiai aspektusait.

– Milyen üzenete lehet az azerbajdzsáni mesének egy magyar olvasó számára?

– Ha a padisah egyszerű ruhában megy a piacra, akkor erről a mesefordulatról Mátyás király juthat eszünkbe. A mesében az erkölcsi példák, így a testvéri szeretet vagy irigység, a megbocsátás vagy a bosszú rajzolódik ki plasztikusan – magyarázta Abdullajeva Szvetlana. Példaként említette, hogy a mi Bendegúzunk hasonlít az azerbajdzsán Dzsirtdanra: ő a furfangos fiúcska, aki érvényesül. Másik példája a lányoké, akik elmentek a forráshoz, vizet ittak és énekeltek. Ám az egyiket elrabolta a „Gyív”, vagyis a Szörny, akitől a nőnek félig ember és félig szörny gyermeke született… Ez a Szépség és Szörnyeteg alaptörténet azerbajdzsáni változata az anyai szeretet erejéről is sokat elárul – tette hozzá a mesekötet szerkesztője. – A furcsa szerzet ugyanis anyatejen nőtt föl, írni-olvasni is megtanította az anyja… Így tették jobbá a világot.

– Hogyan lehet ezeket a távoli kort és vidéket idéző meséket eljuttatni a mai gyerekekhez?

– Színházi darabokban, rajzfilmekben újjászületik a mese Azerbjadzsánban is. A mi 101 mesés kötetünkhöz pedig CD is készült, melyen Béres Ilona színművésznő tolmácsolásában hallhatók a szebbnél szebb mesék. Régen faluhelyen a felnőttek meséltek felnőtteknek. A gyermekmese és a felnőttnek szóló történet között nem volt különbség. A felnőtteknek szóló mese, ha megkapja a hozzá tartozó információkat, a gyerek számára is tanulságos – hangsúlyozta Abdullajeva Szvetlana, aki példaként említette a Micimackót vagy A kis herceget.

  Karabah térképen és könyvben

Leningrádban, a mai Szent-Pétervárott is dolgozott Abdullajeva Szvetlana, akit a szerelem hozott Budapestre, ahol oroszt tanított. A nyolc tankönyv szerzőjeként is ismert Abdullajeva Szvetlana elmondta: a 90-es évektől, amikor a karabahi események eldurvultak, sokat kellett beszélnie a térségről. Egy idő után már nemcsak a térképen mutatta a helyszíneket, hanem a kultúráról is beszélt. Így mi sem volt természetesebb számára, mint hogy bekapcsolódjon az azerbajdzsáni irodalomnak az addigi cirill-betűs formájáról a latin betűs írással történő „átmentésébe” az azerbajdzsáni elnök, Illham Alijev 2004-beli rendelete nyomán.

A mesegyűjtemény mellett a XX. századi azerbajdzsán irodalmat is népszerűsíti Magyarországon Abdullajeva Szvetlana. Szerkesztésében, a Magyar-Azerbajdzsán Baráti Társaság gondozásában látott napvilágot a szegedi altajisztika szakos hallgatók körében nagy tetszést arató kétnyelvű elbeszélés gyűjtemény, Günel Anargizi: Karabahi elbeszélések című kötete, illetve Alija Ali: A szerelem nevében című novella gyűjteménye.

Három összetartozó, mégis más és más kötetét is bemutatta a szerkesztő Szegeden, az egyetemen. Az első, A fa című könyv azerbajdzsán és magyar nyelven ad közre elbeszéléseket és verseket. A második könyv címadója Anarnak, az ismert írónak A kemancsa csudatevő hangja című esszéje. Ez a könyv rövid áttekintést ad Karabah történetéről, miközben 5 szerző 10 különböző műfajú szövegét adja az olvasónak. Míg a harmadik könyv, a Bakui udvar című irodalmi mozaik, amelyben Azerbajdzsánból elszármazott szerzők műveit kötötték csokorba.

SZTEinfo – Szöveg és kép: Újszászi Ilona