Én csak egyfajta „védőhálóként” segítettem a kollégáimnak. Ők voltak az igazi hősök, és jelenleg is azok, ezért minden elismerést megérdemelnek! – szabadkozott dr. Töreki Annamária adjunktus, az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Sürgősségi Betegellátó Önálló Osztály (SBO) közel 200 egészségügyi dolgozójának szakpszichológusa, akit az egyetemről egyedüliként jelöltek a Nők Magyarországért díj úgynevezett „egyéb” kategóriájában. (A beérkezett 500 jelölésből kiválasztott négy kategória öt-öt jelöltjére szeptember 30-ig lehet szavazni a szavazas.nokmagyarorszagert.hu címen.) A díjat Novák Katalin család- és ifjúságért felelős államtitkár (október 1-jétől tárca nélküli miniszter) kezdeményezésére a Nők Magyarországért Klub alapította meg azzal a céllal, hogy olyan nőket állítson reflektorfénybe, akik példaértékű módon látják el feladatukat. Idén többek között a járványhelyzet frontvonalában szolgálatot teljesítők között is keresték a jelölteket.

A szükségesnél kevesebb szó esik arról, hogy a frontvonal hátországában is lehet nagyot alkotni, kiapadhatatlan energiával másokért küzdeni. Azokért, akik tavasszal mindennap megvívták csatájukat az ismeretlen vírussal, a stresszel, a védőöltözet viselésének nehézségeivel, saját esendőségükkel, a fáradtsággal, és félelmükkel, hogy otthon szeretteiket is megfertőzhetik. Dr. Töreki Annamária – alkalmazkodva a covid elleni sikeres védekezés diktálta feladatokhoz – telefonján díjcsomagot váltott, és a nap 24 órájában speciális „lelki ügyeletet” tartva pszichésen támogatta az SBO-n dolgozó – óriási nyomás alatt élő – kollégáit. Ott és úgy segített, ahol kellett és tudott. Minden vasárnap egy olyan munkatárs kapott tőle ebédmeghívást, aki valamilyen okból (például határlezárás) hátrányt szenvedett, így annak nem telt magányosan a hétvégéje. Pszichológusként a mindennapi logisztikai feladatok megoldásában is szerepet vállalt, saját autójával fuvarozta munkatársait ahová éppen kellett, szállította az adományokat, segített a szétosztásban, vagy a munka melletti mindennapi dolgok megoldásában. – Mert ők nagyon nagy hősök voltak. Sokszor kértek a kollégáim, hogy rajzoljak mosoly jelet a maszkomra – idézte fel a mindennapi apróságban is megtalált lelki muníciót.

A másokon való önzetlen segíteni akarás a koronavírus-járvány előtt is jellemezte dr. Töreki Annamáriát. Miután 2005-ben pszichológus hallgatóként a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán adott életet gyermekének (azóta két gyermek édesanyja), önkéntesnek jelentkezett a klinika igazgatójánál, dr. Pál Attila professzornál, hogy szeretné segíteni, pszichésen támogatni a kismamákat. Emellett engedélyt kért, hogy a IV. éves orvostanhallgatókkal együtt járhasson szülészet, nőgyógyászat kurzusokra, majd gyakorlatra, hogy még hatékonyabban tudjon segíteni az édesanyáknak. 2009-ben, miután megkapta a pszichológus diplomáját, közel nyolc évet már kinevezett pszichológusként dolgozott a klinikán. Korábban már megszerezte a francia szakos középiskolai, valamint bölcsész diplomát, mellette elvégezte a testnevelés szakot, majd a felsőfokú kereskedelmi szakot. 2012-ben a Klinikai Orvostudományok Doktori Iskolában megszerezte a Phd-ját, a kismamák várandósság alatti és szülés utáni hangulatzavarát kutatta, ebből írta a disszertációját. A Szegedi Tudományegyetem BTK Pszichológia Intézet és az Orvostudományi Kar közös egészségpszichológusi szakképzését 2016-ban az első évfolyamon végezte el, ahol azóta is tanít. Az SBO-ra három és fél évvel ezelőtt igazolt át, ahol az egészségügyi dolgozók kiégés prevenciójával, terápiájával foglalkozik.

Dr. Töreki Annamária a járványhelyzet előtt szabadidejében a szegedi Alsóvárosi Ferences Plébánián önkéntesként hetente több alkalommal ingyenes pszichológiai ellátást biztosított, a szegénykonyha munkálataiban is részt vállalt, valamint anyacsoportot vezetett. Mindezt a járványhelyzet némileg „átírta”, ez utóbbit online módon tudták működtetni. – A kereszténységemet a mindennapjaimban is maximálisan megélem – fogalmaz a szakpszichológus, aki a vírushelyzet alatt egy nagyon nehéz anyagi helyzetbe került ismerősének saját fizetésének egy részét havonta átutalta. Később ez az ismerős jelölte a Nők Magyarországért díjra. Az SBO szakpszichológusa a díjjal járó 5 millió forintot jótékony célra ajánlaná fel, egy nehéz helyzetben lévő családot támogatna vele.

És Annamáriának mi adott erőt ezekben a hónapokban? – tettük fel a kérdést. – Óriási szerencsém volt – mondja -, ugyanis a római katolikus papok között is volt egy törekvés, amolyan „Fogadj örökbe egy egészségügyi dolgozót!” mozgalom a covid idején. Büszkén mondom, hogy engem ketten is „örökbe fogadtak”, egy pálosszentkúti szerzetes, Mihály atya (Mátyás János Mihály OSPP) mindennap felhívott telefonon, meghallgatott és bátorított, valamint a pécsi Viktor atya (Dr. Nyúl Viktor, pasztorális helynök), aki mindennap kis lelket erősítő keresztény videókat küldött nekem. Engem ebben az embert próbáló időszakban ez a két pap tartott életben, amiért nagyon hálás vagyok. Ebből az erőforrásból merítettem a lelki energiámat, amit igyekeztem a környezetemnek tovább sugározni.

SZTEinfo-Lévay Gizella

Fotók: Bobkó Anna