A Semmelweis-napon - július elsején - ünnepeljük a magyar egészségügyet. Az idei járványhelyzet milyen mértékben hangolta át ennek a jeles napnak a jelentőségét?

Természetesen van okunk az ünneplésre, mert a pandémia okozta kihívásra az egészségügyi ellátórendszer mellett a társadalom részéről is megfelelő volt a válasz. Az egészségügy ünnepéről beszélünk, és fontos hangsúlyozni, hogy ebbe a körbe nemcsak az orvosok és a szakdolgozók tartoznak, hanem mindazon dolgozók összessége, akik ezt a rendkívül komplex rendszert működtetik. Tehát ide sorolhatók még a műszakiak, a számítástechnikai, a humánpolitikai és a jogi szakemberek, a logisztikában és igazgatásban résztvevők is, és még sorolhatnám, akik mind óriási felelősséget vállaltak magukra, hogy a covid járvány kitörésekor együttesen egy olyan feladatot oldjanak meg, amire ezidáig még soha nem volt példa. Nemcsak szakmai felkészültségre és lelkierőre volt szükség, hanem nagyfokú kreativitásra is. Rendkívül rövid alatt kellett olyan megoldásokat találnunk, ami döntő jelentőségű volt a járványhelyzet sikeres kezelésében.

A járványhelyzet fokozódásának megfelelően gyorsan változó jogi és igazgatási környezetben hogyan jelenhetett meg a kreativitás?

Nagyon gyorsan és sokféle módon kellett kreatívnak lenni. A Szegedi Tudományegyetemet nagyszámú hallgató, ezen belül jelentős számú külföldi hallgató látogatja, ezért itt a fertőzésveszély nagy volt. A járvány megelőzésének a kezelését, a logisztikáját és a kommunikációját éppúgy meg kellett szervezni, mint a klinikai központ felkészítését egy esetleges válsághelyzetre, hogy a betegek mellett az egészségügyi dolgozók is biztonságban lehessenek. Ki kellett építenünk egy nagy méretű fertőző egységet, amely minden szempontból megfelel a járványügy leszigorúbb szabályainak. Az új Járványügyi Ellátó Központnak rendelkeznie kellett megfelelő zsilipekkel, intenzíves és képalkotó háttérrel, a szükséges oxigénellátással, valamint biztonságos megközelíthetőséggel. Mindez a járvány kitörése előtt nem állt rendelkezésre, és ennek megteremtése óriási erőket mozgatott meg.

Az egészségügyben dolgozók – a klinikai központon belül közel 4500-an – hogyan viselték a járványhelyzet megkövetelte gyorsreagálást, a feladattöbbletet és az ehhez társuló feszültséget?

Én a covidhelyzet pozitív oldalát láttam, ugyanis a dolgozók többségéből a legjobbat hozta ki. Nagy öröm volt számomra, hogy a kollégák olyan tulajdonságait, képességeit ismerhettem meg, amire egy ilyen kiélezett helyzet nélkül soha nem lett volna lehetőségem. A járványhelyzetnek megfelelő új betegutak megszervezésére éppúgy gondolok, mint a megfelelő munkabeosztáshoz szükséges tartalékosok megszervezésére, a folyamatosan jelentkező nehézségekre való szupergyors reagálásra, a rezidensek példamutató lelkesedésére. Büszke vagyok dolgozóinkra, akik az országos szűréshez kapcsolódóan a régiós, több ezer embert érintő koronavírus szűrést, a laboratóriumi kiértékelést, a logisztikai és minőségbiztonsági követelmények kialakítását gyakorlatilag pár hét alatt megoldották. Mindenkinek köszönöm a munkáját!

A sikeresen elvégzett munka örömén túl milyen pozitív hozadéka volt a járványhelyzetnek?

Kétségtelen, hogy a klinikai központon belül a koronavírus járványhelyzetnek csapatépítő és racionalizáló hatása is volt. Gyorsabbá és egyszerűbbé tudtunk tenni bizonyos folyamatokat, és olyan eszközök használatára is rákényszerültünk, amik ugyan évek óta rendelkezésre álltak, de nem szántunk rájuk kellő figyelmet. A telemedicinális eszközök, a telekommunikációs csatornák olyan formái nyíltak meg, amelyeknek hosszútávon lesz hatásuk és szerepük a betegellátás rendszerében, energiát, pénzt és időt tudunk megspórolni velük. Általánosságban elmondható, hogy a társadalom egészét érintő kataklizmák hordoznak magukban valamilyen szintű pozitív hatást. A középkori járványok is képesek voltak alapvetően átformálni a társadalmi struktúrát és mobilitást. Bizonyos mértékben ehhez hasonló folyamatnak vagyunk most is tanúi, egyrészt új eszközök és lehetőségek nyernek teret, másrészt ezek fejlesztése felgyorsult éppen az ilyen helyzetekre való felkészülés jegyében.

Nyolc hónappal ezelőtt, 2019. november elsején kapott felkérést az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ elnöki tisztére, majd pár hónappal később már egy világméretű pandémiás helyzeten kellett úrrá lenni, a klinikum területén olyan döntéseket meghozni és a gyakorlati kivitelezést levezényelni, amire korábban nem volt példa. Jelenleg talán Magyarországon nyugvópontra érkezett a járványhelyzet, azonban sok egyéb feladat is megoldásra vár. Ezek közül mit tekint elnöksége legfontosabb prioritásának, kijelölt feladatának?

Amikor elvállaltam az elnöki tisztséget, tudtam, hogy nem egyszerű feladatról van szó, hiszen nagyarányú fejlesztések zajlanak a 29 klinikai egységből álló klinikai központban. Ilyen például a radiológiai ellátás átalakítása, a Gyermekgyógyászati Klinika átépítése és fejlesztése, a Fül-Orr-Gégészeti és Fej-Nyaksebészeti Klinikai tömbjének kibővítése és megújítása, az egynapos sebészeti ellátások fejlesztése, az integrált Belgyógyászati Klinika létrehozása, és ehhez kapcsolódóan egy integrált belgyógyászati betegellátási rendszer felépítése, valamint a Szülészeti és Nőgyógyászati Klinika újszülött részlegének, az új PIC-nek a kialakítása. Számos olyan projekt futott és fut még ma is, ami önmagában sem teszi egyszerűvé a helyzetet. Ezek a nagyon szép feladatok és fejlesztések törvényszerűen mindig átmeneti szervezési problémákhoz, kapacitás beszűküléshez vezetnek, hiszen egy ilyen komplex építési folyamat – főleg, ha párhuzamosan több is fut – nagyfokú logisztikai előmunkálatokat igényel, és ezek a folyamatok a járvány idején sem állhattak le. Nagyon fontos hangsúlyoznom, hogy a jelen fejlesztések között kiemelt jelentőséggel bír az új Infektológiai Klinika és Oktatóközpont felépítése. A rendkívül korszerű, XXI. századi igényeknek megfelelő infektológiai központ több mint ötven beteg ellátására lesz alkalmas, de ez a szám – a járványhelyzet igénye szerint – száz fölé lesz emelhető.

Az új belgyógyászati profil integrációjának kialakításában milyen szempontok fognak érvényesülni?

A Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ a dél-alföldi régió belgyógyászati ellátásának központja. Az utóbbi 30-40 évben a belgyógyászati területen rendkívül komoly szélsőséges specializáció jött létre, gyakorlatilag a belgyógyászat egyes ágai külön szakmákká nőtték ki magukat. Ez egyrészt nagyon jó, mert rendkívül magas szintű betegellátásra ad lehetőséget, ugyanakkor azt is látni kell, hogy a kor kihívásainak megfelelően a belgyógyászati ellátást integrált rendszerben kell működtetnünk. Az ellátás fókuszában a beteg embernek kell állnia, akit a maga orvosszakmai komplexitásában kell kezelnünk. Eddig egy évtizedek óta kialakított rendszer működése során az egyes szubdiszciplinák közötti igazságos betegellátás és betegáramlás úgy valósult meg, hogy a sürgősségi ellátást területi elv alapján szervezték meg. Tudtuk, hogy a beteg lakóhelye szerint melyik klinika hányadik emeletén kerül ellátásra, függetlenül attól, hogy mi a betegsége. Mai szemmel nézve ez nem helyes. Törekednünk kell arra, hogy szakmaspecifikussá tegyük a rendszert, akár sürgősségi vagy akár elektív tercier ellátásról legyen szó. A cél az, hogy minden beteg kizárólag arra az orvosszakmai területre kerüljön, amit az állapota megkíván. A specializáció nem lehet a betegutak gátja, egy integrált rendszerben pedig az esélyegyenlőséget biztosítva lehet majd még magasabb színvonalú ellátást nyújtani. A belgyógyászati profil fejlesztése a jelenlegi betegellátó struktúrák komplex átalakítását fogja jelenteni. Reményeink szerint ennek köszönhetően rugalmasabb, hatékonyabb és jóval gyorsabb lesz a betegellátás rendszere, a minden szempontból egységes szakmai szempontok alapján kialakított új rendszerben javulni fog a betegek gyógyulási esélye, ezáltal pedig nő a betegellátás biztonsága és színvonala.

A klinikai központ betegellátási rendszere mekkora hányadának felel meg a belgyógyászati profil?

Az egyetemen több, mint 500 ágyon folyik belgyógyászati jellegű ellátás, ez országos viszonylatban egy kórháznak megfelelő ágylétszám. A klinikai központ betegellátásának több, mint 30 százalékát a belgyógyászat adja, számos olyan terület van, amely belgyógyászati jellegű profillal működik. Ha nem változtatunk a jelenlegi struktúrán, nem tudunk megfelelni a kor kihívásainak. Célunk, hogy a XXI. századi követelményeknek megfelelő, modern integrált belgyógyászati ellátást hozzunk létre, ahol az új struktúrán belül mind a belgyógyászat egésze, és külön a szubdiszciplinák is, mint például a kardiológia különböző ágai, a gasztroenteorológia, az operatív endoszkópia, a nephrológia, az endikronológia, a diabetológia is kiválósági központként működhessen. Tágabb értelemben nemcsak az országos, hanem a nemzetközi ellátás színvonalát tekintve is az élvonalba tartozzon.

A Semmelweis Egyetem rektora, Prof. dr. Merkely Béla a sajtóban azt nyilatkozta, hogy az influenzával szemben a Covid-19 el fog tűnni. „Ez egy egyszeri történet lesz, mert nem történnek lényeges mutációk a vírusban.” Ön hogy látja, a járványhelyzet miatt szükséges védekezés fenntartása mellett a vírusterjedés szempontjából milyen nyárra számíthatunk?

A cseppfertőzések általában tavaszi és őszi halmozódást mutatnak, nyáron többnyire nem annyira intenzív a fertőzések terjedése, vagy akár le is állhat. Magyarországon szerencsére egyelőre alacsony a vírus reprodukciós rátája, de ha globálisan nézzük, akkor sajnos látjuk, hogy a vírus terjedése nem szűnt meg, még nagyon komoly pandémiát jelent a világban. A határok kinyitásával és a nyári utazások megindulásával pedig a járvány terjedésének kockázata ismételten nőni fog. Az átgondolt és sikeres víruskezelésünk egyelőre lehetőséget ad arra, hogy időben felkészülhessünk egy esetleges második hullámra is. Vagyis továbbra is fent kell tartanunk azokat a biztonsági intézkedéseket, amelyek garantálják, hogy az egyetemen és a klinikákon ne alakulhasson ki járványhelyzet. Mindez nagyfokú fegyelmezettséget és türelmet igényel mindenkitől, aki az egyetemmel, klinikákkal kapcsolatba kerül. Ugyanis továbbra is a kötelező maszkhasználat és a pretriázs, vagyis a koronavírus-gyanút kiszűrő állapotfelmérést követő beléptetési rendszer mellett törünk lándzsát, azaz a betegek mellett a dolgozókat és hozzátartozókat, látogatókat is folyamatosan monitorozzuk. Beláthatatlan következményekkel járna, hogy ha az ország egyik legnagyobb oktatási és egészségügyi ellátó centrumában fertőző góc alakulna ki. A Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ természetesen továbbra is covid ellátásra kijelölt intézmény, felelősségünk teljes tudatában kell eljárnunk a továbbiakban is.

A Kálvária sugárúton, az egykori II-es Kórházban kialakított Járványügyi Ellátó Központ helyéről korábban elköltöztetett klinikák hol és mekkora kapacitással folytathatják tovább a betegellátást?

A Járványügyi Ellátó Központ helyén nagyon sok betegellátó intézmény működött, ezeknek a klinikáknak vissza kell adnunk a lehetőséget, hogy minél nagyobb kapacitással fogadhassanak betegeket, illetve vissza kell adnunk a lehetőséget azoknak a klinikáknak is, amelyek a járványhelyzet idejére ideiglenesen befogadták ezeket az egységeket. Ezért a valamikori II-es Kórház helyén lévő épületben a betegellátó tevékenység újjászervezése megindult. Azonban mindez nagy körültekintést igényel, hiszen továbbra is „ugrásra készen” kell állnunk egy esetleges fokozódó járványhelyzet kezeléséhez. A Járványügyi Ellátó Központban a jelenlegi igényekhez alkalmazkodva szükséges kijelölnünk egy fertőző betegek ellátására továbbra is alkalmas központi részt, ami a többi egységtől, klinikától jól elkülöníthető módon lesz kialakítva. És mindezt úgy kell megoldanunk, hogy az anyagi lehetőségeink határait se feszegessük túlságosan. Rövid távon az Arc-, Állcsont-, és Szájsebészeti Klinika teljes mértékben, az Urológiai Klinika mérsékelten csökkentett kapacitással, de a műtői kapacitásának teljes spektrumát visszakapva fogja a betegeket ellátni. Visszaköltözik az épületbe a Reumatológiai Klinika és a krónikus belgyógyászati osztály is. Utána egy megfelelő koncepció kialakítása mentén döntünk arról, hogyan lehet majd optimális izolációs körülmények között, intenzíves háttérrel a fertőző egységet tovább működtetni.

Engedjen meg a végére egy személyes kérdést. A közelmúltban egy újságnak nyilatkozta, hogy 85 éves édesapja a mai napig aktívan dolgozik háziorvosként. Az ön pályaválasztására, elhivatottságára milyen mértékben hatott a családi minta?

Erősen hatott, úgy is fogalmazhatok, hogy „belenőttem az egészségügybe”. Édesapám valóban még a mai napig praktizál, édesanyám pedig gyógyszerészként dolgozott. Nyilvánvalóban alapvetően meghatározza egy gyermek életét, hogy a szülei rendszeresen ügyelnek. Ha becsengettek hozzánk, és rajtam kívül senki nem volt otthon, hét évesen már én írtam le, hogy édesapámnak hova kell mennie, mennyire sürgős az eset. Falun nőttem fel, és természetes volt, hogy ha egy beteg becsöngetett hozzánk, akkor azt el kellett látni, akkor is, ha szombat vagy vasárnap volt, ha éppen édesapám nem volt ügyeletes, vagy akár szabadságon volt, és nem utaztunk el. Édesapám száz százalékban orvos volt, és szerencsére még most is az. Úgy élte az életét, hogy orvosi kötelességeinek és esküjének minden körülmények között és mindenkor eleget tett. Ez egy olyan példa, ami meghatározó volt az életemben. Ennek ellenére, senki nem kényszerített az orvosi pályára, azonban nehezen tudtam volna elképzelni más életstílust. Az, hogy hol van a munkaidő eleje vagy vége, sohasem számított édesapámnak és nekem sem. Amikor valaki elvégezte a feladatát, akkor fejezte be a munkáját, ha a munkahelyén vagy esetleg már otthon, teljesen mindegy. Persze annak is megvan a nehézsége, ha valaki a munkaidővel együtt nem tudja letenni a feladatokat, azok súlya az otthonába is elkíséri, folyamatosan foglalkoztatja az éppen megoldandó probléma.

Korábban az I.sz. Belgyógyászati Klinika igazgatójaként gyakorta hajnali ötkor kezdte el a munkát, az osztályokon tájékozódott a betegek állapotáról. A klinikai központ elnökeként is vállalja ezt a tempót?

A tempó természetesen marad. Viszont rendkívül lényeges szempont, hogy egy ilyen nagy klinika minden esetben gördülékenyen működjön. Elsősorban az elődeim érdeme, hogy felépítették azt a betegellátási rendszert, amelyben a klinika minden egyes részlege olyan maximális felkészültséggel és lelkiismeretességgel működik, mintha önálló intézmények lennének az intézeten belül. Az elnöki teendőim ellátása mellett nagyon sokat jelent számomra, hogy teljes mértékben megbízhatom a munkatársaimban, és nyugodtan állíthatom, hogy az egyes specialitások képviselői a legmagasabb szintű ellátást nyújtják. Emellett elnöki munkám lényeges vezérelve, hogy az ember meg tudja tartani a régi barátait, számíthasson rájuk, és emellett új barátokat is találjon. Az elmúlt időszak mindkettőre lehetőséget adott. Egy felelős vezetői döntés azonban óhatatlanul is sérthet különféle érdekeket, és látatlanban is elnézést kérek mindenkitől, aki úgy érzi, hogy valamiben hátrányt szenvedett. Biztosan állíthatom, hogy mindig a legjobb szándék vezetett bármilyen felelősségteljes döntés meghozatalában, és a későbbiek során is ennek szellemében szeretnék eljárni.

SZTEinfo-Lévay Gizella

Fotók: Bobkó Anna