– A tapasztalatok alapján, mit mondana, mi az, ami miatt a középiskolások nem, vagy nem feltétlenül tudják eldönteni, hogy merre is induljanak tovább középfokú tanulmányaik befejezése után?

– Egyrészt azért nem tudják eldönteni, mert nincs elegendő információjuk az egyes szakokról, és a szakok széles skálája nem könnyíti meg a választást. Emiatt legtöbbször abból indulnak ki, hogy mely tantárgyakból teljesítenek jól a középiskolában, vagy pedig olyan szakokat választanak, amelyekről esetleg több ismeretük van, (ilyenek azok a klasszikus pályák, amelyekre általában mindenkinek nagyobb a rálátása) netalán „trendinek” minősülnek. A munkaerő-piaci lehetőségek ebben a korban még kevésbé átláthatók, vagyis, hogy mindazt a tudást és kompetenciakészletet, amit egy-egy képzés során elsajátítanak, pontosan milyen területeken, és mely pozíciókban tudják majd hasznosítani a munka világában. Ezeket az alternatívákat – a képzések és a gyorsan változó munkaerőpiac útvesztőjét, legalábbis ők legtöbbször így érzik – hozzá kell illeszteniük saját személyiségükhöz, motivációikhoz, ami valóban nem könnyű. Másrészt a legtöbbjük azt gondolja, hogy egy életre szóló döntést kell meghoznia ilyenkor, pedig pályamódosításra, a pálya rugalmas korrigálására mindig van lehetőség, ha a realitás mást mutat, mint amit előzetesen elképzeltek.

– Hogyan igyekszik segíteni rajtuk az SZTE Karrier Iroda?

– Az SZTE Karrier Iroda a dél-alföldi régió középiskolás diákjai számára két-három alkalomból álló pályatervezési tanácsadást biztosít az SZTE Junior Akadémia szervezésében, térítésmentesen, de korlátozott óraszámban. A tanácsadás teljesen személyre szabott, a diákok részéről felmerülő kérdések, igények mentén alakul. A tesztektől az információgyűjtés hatékony módszerein át a pontszámításig, sok mindent érintünk velük ilyenkor. Leginkább az önismeret fejlesztését emelném ki. A döntéshozatalokban ez kulcskérdés, ahogyan fontos a diákok személyes preferenciáinak körbejárása is, hogy megtaláljuk a hozzájuk leginkább illeszkedő képzési területeket, szakokat. A résztvevők visszajelzései is ezzel csengenek össze: vagyis a folyamat végére mindig tisztábban látják, mi is illik hozzájuk, mire szeretnének fókuszálni az érettségire felkészüléskor. Erősödik az önbizalmuk, az útmutatásoknak köszönhetően lendületet kapnak, és jobban átlátják a felsőoktatást, illetve a későbbi elhelyezkedési lehetőségeket. A tanácsadáson túl szívesen ellátogatunk a középiskolák pályaorientációs napjaira is, ahol a kéréseknek megfelelően interaktív előadást vagy pályatervezési workshopot tartunk.

Fazekas Melinda

– Szakértői szemmel, mit gondol, milyen szempontok mentén kell, hogy karriert válasszon egy középiskolás, aki egyetemre készül, vagy egy végzős egyetemista, aki munkába állás előtt van? Hogyan segít nekik az SZTE Karrier Iroda?

– A középiskolások esetében kiemelkedően fontos az önismeret és az információgyűjtés. A jelentkezőnek fel kell tennie magának néhány kérdést. Pontosan mit is fogok tanulni? Azok, akik már a képzésben vannak, milyen véleménnyel vannak az adott szakról (ezt a kutatómunkát kitűnően támogatják a nyílt napok)? Milyen egyéb szolgáltatásokat nyújt az egyetem? Mennyire áll kapcsolatban a munkaerő-piaci szereplőkkel az adott intézmény? Hogyan nyújt lehetőséget a gyakorlati tapasztalatszerzésre, és a külföldön való tanulásra? - és így tovább. Lényeges az is, hogy a jelentkezők mit várnak leendő munkájuktól, hivatásuktól, milyen értékeket, milyen fizetést. Az adott szak elvégzése mennyire támogatja ezek teljesülését? Egyszóval, egy középiskolás esetében az a legfontosabb, hogy lásson fantáziát a választott szakban, és legyen kapcsolódása hozzá.

Ugyanez igaz a végzős egyetemistákra is, akik ugyancsak tisztán kell, hogy lássák saját motivációikat. Esetükben a motivációkhoz illeszkedő munkaerőpiaci lehetőségek felkutatása a cél, ami eltérő változatosságot mutat. Az egyes szakokból adódóan és a diákok eltérő irányultságából fakadóan mások a hangsúlyok. Rendszerint az adott munkakörökhöz szabott CV elkészítésében és a motivációs levél megírásában segítjük őket, valamint a kiválasztási folyamatra való felkészülésben, akár próbainterjú formájában, ahol a szimulációt követően hasznos visszajelzéseket kapnak tőlünk.

– Valóban csak azzal éri meg foglalkozni egy életen át, amit szeret az ember?

– Én ebben elég idealista vagyok, így azt gondolom, hogy többnyire igen. Ha jól választunk irányt, akkor jó eséllyel olyan feladatokat oldunk majd meg, amelyek örömet szereznek, amelyekben sikerélményünk van, és mindez hosszú távon inspirálóként hat majd ránk. Ez persze nem jelenti azt, hogy a munkakörünk részeként nem lehetnek monoton, vagy kevésbé tetsző, adott esetben a komfortzónánkból kibillentő feladataink. Összességében mégis jó érzésünk lesz és élvezzük majd, amit csinálunk, nem utolsó sorban pedig értékelik, elismerik majd a munkánkat. Ez azonban nem egyenlő azzal, hogy egész életünkben ugyanazzal kellene foglalkozunk. Bármikor integrálhatjuk a munkánkba kapcsolódó határterületek ismereteit, válthatunk hasonló készségeket kívánó foglalkozásokra, akár egy addig hobbiként aposztrofált területre is. Fontos, hogy időről időre monitorozzuk magunkat, és a körülöttünk lévő lehetőségeket, valamint a kettő összhangját. Legyünk tisztában azzal, hogy a munkahelyi közeg, kultúra olyan célokat, értékeket képvisel-e, amelyekkel azonosulni tudunk, van-e lehetőség a fejlődésre, a folyamatos megújulásra, akár a szervezeten belül egy másik munkakörben. Ha nincs, annak is megvan a maga tanulsága, mert segít megfogalmazni, hogy mi az, amire a jelenlegihez képest vágynánk, mi az, amit biztosan szeretnénk elkerülni. Ekkor érdemes tovább kutatni, kisebb-nagyobb változásokat meglépni, de hosszú távon semmiképp ne ragadjunk le olyan munkahelyen, vagy pozícióban, amelyikben tartósan nem érezzük az elégedettséget.

A család, mint iránymutató

Ujhelyi Eszter, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Kar óvodapedagógus hallgatója, nagy családban nőtt fel. Többek között ez volt az, ami arra ösztönözte, hogy olyan hivatást válasszon magának, ahol gyermekekkel kell foglalkozni.

– Mikor és mi alapján döntött úgy, hogy óvodapedagógus lesz?

– Nagyon szeretem gyerekeket, és általában gyorsan és jól meg is találom velük a közös hangot, így a középiskola befejezése után, egyértelmű volt, hogy óvodapedagógus szeretnék lenni. Sőt, mindez már korábban, a húgaim és az öcsém születése idején körvonalazódott bennem a velük töltött sok időnek köszönhetően. Számomra a családom, az otthoni légkör volt az iránymutató.

– Egyértelmű volt, hogy a Szegedi Tudományegyetemre szeretne járni?

– Igen, szegediként nem is tudtam volna jobb helyet elképzelni az SZTE-nél.

Ujhelyi Eszter

– A második és harmadik helyen mit jelölt meg?

– A második, harmadik, sőt még a negyedik helyen is a Szegedi Tudományegyetem állt. Másodikként ugyancsak az SZTE JGYPK Tanítóképzőjét jelöltem meg, harmadik és negyedik helyen pedig az első két helyen megjelölt szakokat önköltséges formában.

– Mit javasolna azoknak, akik most felvételiznek, mi alapján válasszanak sorrendet?

– Először is azt javaslom mindenkinek, aki most felvételizik, hogy jöjjön Szegedre, a Szegedi Tudományegyetemre. Másodjára pedig azt tanácsolom, hogy merjenek bátrak lenni, és jelöljék meg az adott szakot, ami valóban érdekli őket, állami finanszírozott formában.

Pósa Tamara

Fotó: Pexels, Sahin-Tóth István, Zentai Péter