– Rituálé ez: miközben magamra öltöm a fehér köpenyt, kívül-belül ráhangolódok az órára.meg praktikus is köpeny nélkül krétaporos lenne a ruhám, mikor a táblára írva magyarázok – indokolja Kosztolányi József, miért viseli minden óráján „a” tanárok klasszikus „egyenruháját”, immár 25 éve. Korábban szegedi Radnóti Miklós Kísérleti Gimnáziumban matematikát tanító pedagógus a Szegedi Tudományegyetem Természettudományi és Informatikai Karán a Bolyai Intézet Analízis Tanszékének docenseként a módszertan rejtelmeibe vezeti be a mesterszakos hallgatókat.

– Kibernetikai rendszerként nézem az oktatási folyamatot: a tanár ismeretet nyújt – a diák befogad. Ez alá-fölérendeltségi viszonyt is jelent. De nem ez, hanem a szakmai tudás és az emberség hozza maga után a tekintélyt – magyarázza a pedagógusoknak készülőket oktató tanár. – Ha a tanuló frusztrált, ha csak passzív elszenvedője a rá zúduló ismerethalmaznak, nem tudja kihozni magából a legjobbat. Ezért olyan légkört kell teremteni, ami motiválja és befogadóvá teszi a diákot. Ez szakmai biztonságot és folyamatos kommunikációt igényel a tanár részéről. Ugyanakkor nyitottságot, képességet arra, hogy a tanár tanulni tudjon a diákjaitól is. A tudás átadása számomra öröm, és ennek az örömérzésnek a képességét szeretném átadni tanárszakos hallgatóimnak. Persze ez alkati kérdés is. Aki katedrára áll, annak hagyományos kötelessége a szemléltetés, a száraz tényanyag színes demonstrálása, az ehhez használható eszközök folyamatos megújulásának követésével.

– A matematika absztrakt, igen sok tétele nem köthető a mindennapi élethez. De a hétköznapokban alkalmazható fogalmakkal, tételekkel kapcsolatban is komoly motiváló feladatunk van. Nekünk kell meggyőznünk arról a diákot, hogy például a szögfüggvényekre szükség van. Gyakorlati problémákat kell fölvillantanunk: például a házunk tervezésében, vagy a különböző, napilapokban megjelenő statisztikák értelmezésében is hasznosíthatjuk a matekot. És persze meg kell tudni mutatni a matematikában a gondolat szépségét és tisztaságát. Amit Csokonai Vitéz Mihály, aki elkötelezett híve volt a matematikának, így fejezett ki: „A mathesis, Uraim, minden vallásba, minden országba, minden rend és gondolkodás formájába egy”. A természettudományi modellek alapja a matematika, de bölcselet is, ha ez alatt azt értjük: logikailag tiszta. A matematika szép is, a gondolat szépsége katarzist okozhat. Órai magyarázat közben én is megéltem már, hogy megborzongtam a gondolat mélységét érzékelve.

– Megtanítható-e a matematika mindenkinek? – kérdez vissza elgondolkodva Kosztolányi József. – A fölsőbb matematika nem mindenki számára elérhető. De az a gondolkodási séma, amelyet a matematika absztrakt fogalmakon keresztül közvetít, megtanítható. És megtanítható a kételkedés, a bizonyítani akarás igénye is.

Kömal, a hungarikum

Jó kérdései, megérzései vannak, vagy éppen jó a problémaérzékenysége, képes absztrakt fogalmakat képileg kezelni – sorolja a matematikai tehetség néhány jellemzőjét Kosztolányi József. Szerinte a közoktatás tantárgyai közül matematikából a lehető legjobb a tehetséggondozás. Ennek alapja az 1893-ban alapított Középiskolai Matematikai és Fizikai Lapok, a „KöMaL”, ami igazi hungarikum. Hasonlóképpen egyedi az alsó tagozat 3. osztályától induló, és a Nemzetközi Matematikai Diákolimpiáig terjedő versenyrendszer. A szegedi természettudományi képzés hagyományos része a tehetséggondozás: a régió középiskolás diákjai közül néhánnyal külön is foglalkozik – csütörtök délutánonként, az egyetemen, az úgynevezett olimpiai szakkörön.

Újszászi Ilona
Forrás: Délmagyar.hu