A levegőt vizsgálták a szegedi tudósok Devecserben. Fotó: DM/DV

– A fotoakusztikus mérési elv lényege, hogy a levegőben lebegő szállópor- (más néven aeroszol) részecskék a lézeres gerjesztés során elnyelt energiát a környezetnek (a körülötte lévő levegőmolekuláknak) átadják, ami a részecskék közvetlen környezetében hőmérséklet- és nyomásnövekedést okoz. Ha a megvilágítás fénye szaggatott, akkor a nyomásnövekedés periodikus lesz. A periodikus nyomásnövekedés hangja pedig mikrofonnal észlelhető. A mikrofonjel nagysága arányos a szálló por fényelnyelő képességével – magyarázza Bozóki Zoltán, a Fizikus Tanszékcsoport MTA Lézerfizikai Tanszéki Kutatócsoport tudományos főmunkatársa.

– Kutatócsoportunkban kifejlesztettünk egy világviszonylatban is újdonságnak számító, széles hullámhossztartományban négy hullámhosszon (266, 355, 532 és 1064 nm) működő fotoakusztikus rendszert, amely képes a légköri aeroszolok összetételének és az összetételben bekövetkező változások azonosítására, illetve nyomon követésére – teszi hozzá Filep Ágnes a csoportban dolgozó PhD-hallgató.

– A kifejlesztett mérőműszerrel november 5–7. között tesztméréseket végeztünk a vörösiszap sújtotta területen, Devecserben. A mérésekkel a mért fényelnyelő képességén keresztül beazonosítottuk a napszakokra jellemző szálló por összetételt. A nappali időszakban a közlekedési aeroszolok, míg a délutáni és esti időszakban a fűtésből származó aeroszolok voltak jellemzőek. A területet lefedő vörösiszapból származó, erősen egészségkárosító szálló por csak nappal, szélcsendes időben és alacsony forgalom mellett volt kimutatható – folytatja Ajtai Tibor, az SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszék tudományos ügyintézője. – Ebből arra következtettünk, hogy a mérés időtartama alatt a vörösiszap kiszáradása során a levegőbe került (felporzott) aeroszolok csak viszonylag kis mennyiségben voltak jelen a mintavételezett levegőben.

Újszászi Ilona

forrás: délmagyar.hu