Osvay Károly tudománytörténeti tablót mutat. Ötven éve, 1960. május 16-án sikerült Theodore Harold Maiman amerikai fizikusnak elsőként lézerműködést megvalósítania egy általa megépített rubinlézerrel. Fotó: Frank Yvette

– A lumineszcenciával kapcsolatos kutatást már Budó Ágoston az 50-es években elkezdte a Szegedi Tudományegyetemen. E fluoreszencia lényege, hogy ha az anyagot fény éri, akkor az vagy elnyelődik, vagy másik fényt bocsát ki, s ennek alapján lehet jellemezni az anyag tulajdonságait. Ketskeméty István professzor tanszékvezetése idején, a hatvanas évek második felében már kezdeményezte a lézerkutatásokat. Rácz Béla vezetésével a 70-es évek elejétől vett lendületet ez a kutatási irány – mutatja be a szegedi műhely kialakulását Osvay Károly, az SZTE Optikai és Kvantumelektronikai Tanszékének egyetemi docense.

Szegedi „leg”, hogy Magyarországon először – a 70-es évek közepétől – itt építettek ipari körülmények közt is jól működő gázlézereket. Sőt a szegediek által épített berendezésekkel dolgoztak több hazai kutatóhelyen is. További „leg”, hogy Bor Zsolt akadémikus fejlesztette ki a 80-as évek elejétől kezdve – Rácz Béla és Szabó Gábor közreműködésével – az úgynevezett elosztott visszacsatolású festéklézereket, amelyekkel a maguk idejében a legrövidebb fényimpulzusokat lehetett előállítani. Ezen túlmenően a rövid impulzusok fókuszálásával és terjedésével kapcsolatos, 80-as évek végén kezdődött kutatások, amelyekbe Horváth Zoltán és Osvay Károly is bekapcsolódott, tovább öregbítették a szegedi csapat nemzetközi elismerését: például néhány akkori publikációra a mai napig hivatkoznak. A nyolcvanas évek második felétől kezdve göttingeni állomáshellyel Szatmári Sándor olyan nagy intenzitású femtoszekundumos excimer lézerrendszert dolgozott ki, amely ipari termékké vált, a világ számos rangos laboratóriumában alkalmazzák. Ma Szegeden a lézer ipari felhasználásán is dolgozik Szabó Gábor akadémikus és Bozóki Zoltán csoportja. Az alkalmazott fotoakusztikus spektroszkópiai módszerek arra alapoznak, hogy ha a fény áthalad a gázon, apró nyomásváltozás alakul ki, ami emberi füllel nem hallható hangváltozást is okoz, s ez a kiadott hang a gáz összetételére utal. A világ nem köti Szegedhez, pedig szegedi fizikusok ötlete és részben szegedi fejlesztés a lézer szemészeti alkalmazása. – Diplomamunkámat Bor Zsolt témavezetésével írtam. Az ultrarövid időtartamú és nagy intenzitású lézerekkel és alkalmazásaikkal foglalkozom. Több éven át külföldön – többek között az angliai Rutherford Laboratóriumban, a svédországi Lundban, Berlinben és Párizsban is – dolgoztam – mesél saját pályájáról Osvay Károly. Az egyetemi hallgatókat is számítva tizennégy fős kutatócsoportja, a Tewati nemcsak nemzetközi, hanem hazai kutatóintézetekkel is szorosan együttműködik. A legfrissebb, ilyen együttműködésből született eredményt az SZBK-val érték el. Az Ormos Pál és Dér András vezette biofizikus csoport hozta a szemben is megtalálható bíbormembránt és természetesen az azzal kapcsolatos tudásukat, a Tewati adta az ultragyors lézert és a kapcsolatos mérési tudományokat. Együttes munkával igazolták, hogy a bíbormembrán a gerjesztés hatására megváltoztatja törésmutatóját, és így felhasználható optikai kapcsolásra. Az ötlet továbbfejlesztésével az optikai távközlésben az adatátvitel sebességét a jelenlegi tízezerszeresére lehet sokszorozni. Az eddig közel háromszáz tudományos közleménye is hozzájárult ahhoz, hogy Osvay Károly projektmenedzserként készítheti elő az ELI, a szuperlézer Szegedre telepítését.

Újszászi Ilona

Forrás: Délmagyar.hu