Gálfi Márta és kutatócsoportja a szervezetünk belső egyensúlyáért felelős rendszert vizsgálja – laboratóriumi állatkísérletekkel, modellezéssel. Fotó: Frank Yvette

– Alapkutatásként az élő rendszerek egyensúlyi folyamatait szabályozó mechanizmusokat vizsgáljuk. Tanulmányozzuk még a különböző, környezetünkben is előforduló veszélyes vegyületeket és azok biológiai egyensúlyokra gyakorolt hatásait – közli Gálfi Márta, az SZTE Juhász Gyula Pedagógusképző Kar (JGYPK) környezetbiológiai kutatócsoportjának vezetője. Modellként halogénezett (klórozott), aromás (gyűrűs) szénhidrogéneket alkalmaznak. A kutatócsoport is hozzájárul ahhoz, hogy az ilyen, például kémiai oldószerként is ismert, de hatásukban veszélyes anyagokról sok információval rendelkezzünk.

Mekkora dózis

Állatkísérleteket is végeznek a környezetre veszélyes anyagok táplálkozási útvonalát szimulálva. Alapkérdésként tanulmányozzák, hogy a zsírban oldódó és nehezen bomló, ezért például az emberi szervezetben is felhalmozódó vegyületekben miként határozható meg a „törvényes” környezet terhelési dózis.

A kutatóegyetemi projekthez kötődve az élő szervezet belső egyensúlyáért (homeosztázisáért) felelős rendszereknek a környezetszennyező anyagok hatására történő változásait követi nyomon Gálfi Márta kutatócsoportja.

A tudósok közötti munkamegosztásban Dombi András professzor, a TTIK Anyagtudományi Intézete vezetőjének a munkacsoportja a vízterhelésekben jelentős szennyező ágensek semlegesítésével, például az ivóvíz javítását szolgáló innovatív eszközök (nagy hatékonyságú, kombinált oxidációs reaktorok) kutatásával foglalkozik. Olyan szennyező ágenseket – így például a mezőgazdasági művelésből, gyógyszeriparból származó maradék anyagokat – semlegesítenek, amelyek jelentős környezeti problémát okozhatnak. A JGYPK környezetbiológusai pedig – a mérgező anyagok szabványokhoz igazodó mennyiségének (dózisának) kimutatása mellett – arra keresik a választ, hogy a szervezetben tapasztalható finom változásokat okozhatják-e az említett eljárás során kialakuló melléktermékek és/vagy végtermékek. Kutatásuk középpontjában áll a még nem ismert hatások feltárása is.

A klór reagálhat

– Ismert tény, hogy a klórozás az ivóvíz mikrobiológiai tisztításának legolcsóbb módszere. Viszont a klór a különböző szerves törmelékekkel kémiailag reagálhat, és ilyen módon is kialakulhatnak klórozott szénhidrogének. Ezek mennyisége a vázolt rendszerben ugyan elhanyagolható, de mégis érdekes vizsgálati téma, mert a nehezen bomló, felhalmozódó klórozott szénhidrogén-vegyületek a hosszú, például az emberi élettartam (50–70 év) alatt már kiválthatnak olyan biológiai rendszerválaszokat, amelyek a belső egyensúlyt eltolják – magyarázza Gálfi Márta.

Hozzáteszi: a kemizáció a legnagyobb jóindulattal zajlott, hiszen kezdeményezői nem tudták, hogy az milyen káros következményekkel járhat. Olyan akut problémákat kívántak megszüntetni, mint például a szúnyoginvázió, mert a szúnyog terjeszti többek között a maláriát. Ma már tudjuk, hogy az érintett területeken e betegségben hamarabb meg lehet halni, mint a szúnyogirtó szer káros felhalmozódásának (deponációjának) következményeként.

Jön a trópusokról

A klórbenzolok igen olcsó felhasználási lehetősége miatt engedélyezi a WHO, hogy ezzel gyérítsék a szúnyogokat a fejlődő államok. Noha tudott: ez az anyag a táplálékláncban felhalmozódik, hatására például eltolódott a nemi arány az érintett krokodilpopulációban, vagy az amerikai nagy tavak mentén a sok halat fogyasztó családok gyermekei orientációs zavarokat mutattak. Márpedig mivel az áruk mozognak, például a narancs, s minden más, zsíros fázist tartalmazó élelmiszer a Föld távoli pontjaira is eljut, így benne pici dózisban ugyan, de a trópusi maláriaszúnyog ellen használt szer is. Ezért az ilyen anyagtartalmú trópusi gyümölcs az ember számára egy falat méreg.

Újszászi Ilona

forrás: delmagyar.hu