Az emberiség történetével egyidős a küzdelem a gyógyító, a gyógyulásra váró ember és a fertőző betegségeket okozó kórokozók között. A védőoltások, az antibiotikumok felfedezése és alkalmazása eredményeként számos fertőző betegséget sikerült visszaszorítani az utóbbi évtizedekben.

Eltűnt fertőző betegségek

Az Egészségügyi Világszervezet 1974-ben elindított Kiterjesztett Immunizációs Programja eredményeként eltűnt a világról a magas halálozással járó himlő és a járványos gyermekbénulás eradikációja is közelségbe került - a világ népességének 80%-a megerősítetten gyermekbénulás-mentes régióban él. Emellett más védőoltással megelőzhető fertőző betegségek - diftéria, rubeola, meningitis és a hepatitis B fertőzés, veleszületett tetanusz – drámai csökkenése is megfigyelhető. A védőoltások következtében számos fertőző betegség visszaszorult, szinte már ismeretlenné vált, így az a vélemény alakulhat ki, hogy a továbbiakban nincs szükség védőoltásokra. Ugyanakkor, a napjainkban újonnan vagy ismételten felbukkanó - régi-új fertőző - betegségek új kihívásokat generálnak.

Immunológiai memória

A kórokozók az örökítőanyaguk megváltozása révén olyan menekülési stratégiákat, trükköket fejleszthetnek ki, amelyek a gazdaszervezet védekező mechanizmusaival szemben biztosítják a túlélésüket, szaporodásukat és terjedésüket. Az ilyen menekülési útvonalakat használó kórokozók nagyon súlyos, akár halálos kimenetelű fertőzéseket is okozhatnak az emberi szervezetben. Az immunrendszerünk rendelkezik azzal a csodálatos képességgel, hogy egy fertőzés leküzdése során egyre jobbá tudja tenni a „fegyverkészletét”, és ha ugyanaz a kórokozó újra bejut a szervezetbe, sokkal gyorsabban és sokkal hatékonyabban tud fellépni ellene, így meg tudja akadályozni a súlyos tünetek kialakulását. Ezt a jelenséget hívják immunológiai memóriának.

A vakcinák lehetővé teszik az immunológiai memóriának a kialakulását, anélkül, hogy az egyén megfertőződne a kórokozóval és szenvedne az általa okozott betegség súlyos tüneteitől. A vakcinák minden esetben hosszú fejlesztési és ellenőrzési folyamatokon mennek keresztül, amelyek önkéteseken tesztelik a biztonságosságukat, a hatékonyságukat és az esetleges mellékhatásaikat. A COVID-19 megbetegedést okozó koronavírus elleni vakcinák a védőoltások olyan típusaihoz tartoznak, amelyek kifejlesztése igen hosszú múltra nyúlik vissza. Az RNS vakcinákat 1989 óta fejlesztik, de a szaporodásra képtelen, vagy legyengített vírusokat tartalmazó vakcinák más vírusfertőzések ellen már több évtizede forgalomban vannak és biztonságosan, hatékonyan alkalmazhatóak.

Vakcina: immunrendszerünk edzője

A vakcinákra tehát úgy tekinthetünk, mint az immunrendszerünk edzőire, amelyek felkészítik, és ugrásra készen tartják testünk védekező mechanizmusait arra a pillanatra, amikor a veszélyes kórokozó megfertőz bennünket.

A tudomány mai állása szerint megkérdőjelezhetetlen tény, hogy az oltások előnyei messze meghaladják az általuk esetlegesen okozott oltási reakciók kockázatát, és a védőoltások, az immunizációs programok jelentik a leghatékonyabb módszert bizonyos fertőző betegségek megelőzésére.

SZTEinfo