– A kitüntetések kapcsán elhangzó laudációk dióhéjba foglalják a díjazott életútját, kiemelik legfőbb érdemeit. Dr. Varró András professzor élettörténetében 2019 a díjeső miatt is kivételes esztendő, hiszen három rangos elismerést is megkapott. A Szegedért Alapítvány 30. díjátadó gáláján átvehette a Szőkefalvi-Nagy Béla tudományos díjat; március idusán a Magyar Érdemrend Tisztikereszt polgári tagozat állami kitüntetésben részesült; majd májusban a Szeged Emlékérmet kapta meg a város születésnapján…

– Sokakkal ellentétben, általánosságban, soha nem nagyon vágytam kitüntetésekre. Ennek ellenére nagyon jól esett a Szegedért Alapítvány és a város elismerése. A Tisztikeresztet mint fontos állami kitüntetést egy adott életkor után sokan megkapják, akik „valamit csináltak” az egyetemen. Ezek közé tartoztam én is. Nagy megtiszteltetésnek tartom, viszont és örömmel tölt el, hogy Prof. Dr. Lázár György dékán úrtól átvehettem 2022. április 27-én alma materem, a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar egyetlen, kifejezetten a tudományos pályafutást elismerő kitüntetését, a „Jancsó Miklós Emlékérem és Jutalomdíj” elismerést.

A KITÜNTETÉS RANGJA

– A „Jancsó Miklós Emlékérem és Jutalomdíjat” 1968-ban alapította a Szegedi Orvostudományi Egyetem. Először az SZTE SZAOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet alapítója, Issekutz Béla vehette át a kitüntetést. A 42 kitüntetett között felfedezhetjük az MTA korábbi elnöke, Vízi E. Szilveszter; a díj névadójának egyik tanítványa, Szolcsányi János, illetve a névadó fia, Jancsó Gábor, valamint az ön édesapja, Varró Vince nevét. Mi adja ennek az szegedi egyetemi emlékéremnek a rangját?

– A magyar tudományos élet legkiválóbbjainak a neve szerepel az orvosbiológiai kutatásokat elismerő szegedi egyetemi kitüntetést bemutató listán. Egy kitüntetés rangját – többek között – az adja meg, hogy kik adják és kik nyerték már el a díjat. Már csak ezért is különösen örültem a Jancsó Miklós Emlékéremnek és az is büszkeséggel tölt el, hogy én magam is Jancsó Miklós tanszékvezetői követője lehettem.

– Az is fontos szempont a kitüntetések rangsorában, hogy kiről nevezik el a kitüntetést?

– Igen! Kiemelkedően rangos professzori gárda dolgozott a háború előtti és utáni szegedi Ferenc József Tudományegyetem Orvostudományi Karán, majd az ötvenes években önállóvá lett Szegedi Orvostudományi Egyetemen. Elég csak Szent-Györgyi, Rusznyák, Ivanovics, Hetényi professzorok nevét említeni. Az intézmény 1930-1965 között erős periódusa rangos professzori karának az egyik legjelesebb tagja volt Jancsó Miklós farmakológus professzor. Rendkívüli tehetségnek számított. Egyesek szerint, ha nem jött volna közbe a második világháború és a hidegháború, akkor Nobel-díjjal jutalmazhatták volna kutatásait. Tudomásom szerint Issekutz Béla fölterjesztésére szerepelt is a Nobel-díjra jelöltek között. Ám Jancsó Miklós kutatásait megakasztották a Magyarországot érintő világpolitikai események…

– Az is kérdés, hogy egy díj mikor érkezik a díjazotthoz. Hallottam olyan véleményt, hogy önnek, ideális esetben, a Jancsó Miklós Emlékérmet – mint neves tanszéki utód és kutató – sikerei illetve pályafutása csúcspontján, kellett volna inkább megkapnia. Mit gondol, miért mondhatták ezt?

– Vezetői döntésen is múlik, hogy egy kari díjat ki és mikor nyer el… Így például az Európai Kardiológus Társaság Sejtelektrofiziológiai Munkacsoportjának 38. konferenciáján vettem át a Carmeliet-Coraboeuf-Weidman-díjat, amelyet Európában harmadikként kaptam meg. Ez a Sejtszíntű Szívelektrofiziológiai Európai Társaság legnagyobb elismerése. Ezt a nemzetközi rangú kitüntetést például én magam úgy érzem előbb kaptam meg, mint ahogy szerintem indokolt lett volna. Valószínűleg így ismerte el a szervezet a közép-európai viszonyok közepette nehezebben végezhető kutatómunkát, amiben akkor eredményes voltam. Az sem kétséges, hogy mindenki aki korábban a kapta meg a Jancsó Emlékérmet kiváló kutató volt és méltán nem érdemtelenül nyerte ezt el.

A NOBEL-DÍJ ELŐSZOBÁJÁBAN

– Jancsó Miklós eredményei jelentőségét mutatja, hogy a tavalyi Nobel-héten is elhangzott a neve. „A 2021. évi orvosi Nobel-díjjal elismert kutatások kötődnek a Szegedi Tudományegyetemhez” – adtuk hírül 2021. október 4-én, az elismerés bejelentésekor.

– A Nobel-díjat elnyert David Julius, az Egyesült Államokban élő kutató előadásában, a kapszaicinkutatások magyar gyökereiről szólva, kiemelte Jancsó Miklós eredményeit, de szólt Jancsó Gábor – a család harmadik generációját képviselő, az SZTE SZAOK Élettani Intézete kötelékében dolgozó kutató – témájáról is. Ugyanis Jancsó Gábor 1977-ben a Nature magazinban, még mint a SZOTE Anatómiai Intézet munkatársa, publikált egy olyan jelentőségű közleményt, amely ugyancsak szerepelt a 2021-es Nobel-díjas előadó, David Julius előadásának egyik diaképén.

– Minderről ön is beszélt a legújabb díja ceremóniájához kötődő emlékelőadásában.

– Ezt a kitüntetésemmel járó lehetőséget arra használtam fel, hogy azt is megmutassam: a Jancsó-tanítvány Szolcsányi János, aki a SZOTE kutatójaként megismert témát a Pécsi Tudományegyetemen folytatta, ugyancsak olyan eredményeket ért el, amelyek alapján, évekkel ezelőtt, 2015-ben őt és David Juliust együtt jelölték Nobel-díjra. Szolcsányi professzor 2018-ban elhunyt… Az időben visszatekintve úgy tűnik: ha nem halt volna meg, könnyen lehet, hogy 2021-ben Szolcsányi kapott volna Nobel-díjat Juliussal együtt…

– Ez az összefüggés visszavezet a Jancsó-iskolához. A Jancsó-család három generációja is erősítette a szegedi orvostudományt, hozzájárult az itteni kutatómunka elismertségéhez. Ennek jelentőségét és hatását például az SZTE Klebelsberg Könyvtár digitális kurzusa is részletezi, miközben bemutatja – többek között – idősebb Jancsó Miklós (1868-1930) életútját is.

– Kolozsvári belgyógyász professzor az onnan száműzött magyar tudományegyetemmel együtt menekült Szegedre idősebb Jancsó Miklós, aki az I. számú Belgyógyászati Klinika első igazgatójaként maradandót alkotott, emlékét azzal is őrzi az SZTE SZAOK, hogy róla nevezték el az „id. Jancsó Miklós Kollégiumot”. A belgyógyász id. Jancsó Miklós – többek között – malária-kutatással és kemoterápiával is foglalkozott.

ORVOSCSALÁDOK KAPCSOLATAI

– Az „első Jancsót” a szegedi belklinika élén – többek között – követte az ön édesapja, Varró Vince is. Tőle mit tudott meg a Jancsó-féle kutatói módszerről?

– Otthon apám, természetesen, mesélt egyetemi történeteket. Medikusként ő még hallgatta a belgyógyász Jancsó fiát, a farmakológus Jancsó Miklós előadásait. Apám zseninek tartotta Jancsót, a fiatal kutatót. Igaz, hozzátette, hogy nem „csapatépítő”. Jancsó Miklós ugyanis csak két-három személlyel tudott együttdolgozni. Az államtól érkező ellátmányból részesítette a kutatócsoportja többi tagját is, de a szűkebb körön kívüli munkatársai előrehaladásába nem avatkozott bele.

– A Varró családra kitüntetések irányítottak reflektorfényt, hiszen a Szegedi Tudományegyetem centenáriumi évében, 2021-ben, a november 11-i egyetem napjához kötődő ünnepségen az ön testvére, a Liverpooli Egyetem professzora, Varró Andrea az SZTE díszdoktora lett, ön pedig megkapta az „Év Kutatója Elismerő Oklevelet az „Élő természettudományok” tudományterületen. Édesapjuk, Varró Vince a 100. születésnapja alkalmából vehette át az SZTE SZAOK Szent-Györgyi Albert Jubileumi Emlékérmet – Prof. Dr. Lázár Györgytől, az SZTE SZAOK dékánjától…Önt milyen személyes emlékek kötik a 2022-ben elnyert díja névadójához?

– Tanszéki elődöm volt a farmakológus Jancsó Miklós. 1966-ban hunyt el, én akkor 12 éves voltam. Nem találkoztunk. Ellenben diákkoromban, tíz évig, német nyelvórákra Herta nénihez, Jancsó Miklós első feleségéhez jártam. A szoba tele volt családi képekkel. Akkorra, már elváltak, de Herta néni sokat mesélt nekem arról, hogyan találkoztak a berlini laboratóriumban, ahol Jancsó Miklós asszisztenseként dolgozott. Eljött vele Magyarországra. A család például a mai, az SZTE SZAOK Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet professzori szobáját is magába foglaló szolgálati lakásban lakott… A ’70-es évek végén, amikor felépült a SZOTE új kollégiuma, mi gyakran arra sétáltunk Herta nénivel, németül beszélgetve. Ilyenkor is mesélt a fiatal Jancsó Miklósról és arról, hogyan szakította ketté a családot a háború.

– Tehát a „Jancsó Miklós Emlékérem és Jutalomdíj” 2022. májusi átadó ünnepségén tartott előadásában megemlékezett a három „Jancsó-generációról”.

– Kiemeltem: a szegedi orvosegyetemi kutatói témák közül az egyik legnevezetesebb a kapszaicin-kutatás. Az eredmények a háborút követő időszakban a farmakológus Jancsó Miklós és második felesége, a kutatótársaként dolgozó Gábor Aranka, valamint a tanítványok közös munkájának az eredménye. Az ő egyik gyermekük az imént említett Jancsó Gábor, aki engem tanított: anatómiából népszerű gyakorlatvezetőnk volt. Ő később átkerült az Élettani Intézetbe, innovatív kutatóként, majd az intézet vezetőjeként. Tőle is kaptam néhány fényképet a Jancsókra is emlékező előadásomhoz.

FARMAKOLÓGUS A SZÍVHALÁLRÓL

– Az ikonikus Dóm téri egyetemi épületben, a lépcsőház falán a Szegedi Tudományegyetem Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Kar Farmakológiai és Farmakoterápiai Intézet történetét meghatározó vezetők – id. Issekutz Béla, ifj. Jancsó Miklós, Szekeres László, Papp Gyula – portréja idézi az elődöket. A „Jancsó Miklós Emlékérem” díjátadóján tartott előadásában saját munkásságát is vázolta. Hogyan került az itteni intézet élére?

– A Jancsó-féle intézet profilját az utódja, Szekeres Gyula professzor teljesen átalakította: a szív került középpontba…. A Szekeres-féle Farmakológiai Intézetben Papp professzor diákköröseként ismerkedtem a tudománnyal. A végzés után, mivel apám a legbefolyásosabb professzorok közé tartozott, nem akartam Szegeden maradni. A budapesti Gyógyszerkutató Intézetbe kerültem, ahol a főnököm a szintén magát Jancsó-tanítványnak tartó Rablóczky György volt. Onnan ösztöndíjjal kikerültem az Amerikai Egyesült Államokba. Indianapolis, Cincinnati után Anglia, pontosabban Liverpool következett. A szegedi Szent-Györgyi Orvostudományi Egyetem Farmakológiai Intézetébe, az Elektrofiziológiai Laboratórium vezetésére Papp Gyula professzor hívott vissza. 1992 óta vagyok újra Szegeden.

– Világnagyságokkal – Angliában David Eisner élettanásszal, Amerikában Borys Surawitz kardiológussal – dolgozott együtt külföldön, de – saját véleménye szerint szegedi kutatásai tekinthetőek a legeredményesebbnek. Mit emelt ki „A repolarizációs rezervtől a hirtelen szívhalálig” című emlékelőadásában?

– A szív egyik káliumcsatornájáról, amelyik az aritmia-kutatások szempontjából fontos, a tankönyvi tudást megváltoztattuk. Megállapítottuk: nincs értelme fejleszteni a káliumcsatorna gátlására szolgáló gyógyszereknek azt a típusát, amelyet a ’90-es években terveztek. A szer feltehetően ártott volna a betegeknek. Az új antiaritmiás gyógyszerjelöltek fejlesztésével foglalkozó kutatás eredményességét 21 közlemény és 7 szabadalom jelzi. Az antiaritmiás gyógyszerek – köztük az Amiodaron – celluláris hatásmódjának elemzéséről 60 közlemény és 3 könyvfejezet született. Donorszíveket is vizsgáltunk, jellemeztük a szívizom káliumcsatornáit. Ezeket az eredményeket a Circulation, Cardiovascular Research és Journal of Physiology rangos nemzetközi folyóiratokban tettük közzé. Egyébként a káliumcsatorna-gátlás mint kutatási téma végigkísérte a pályámat. Ezeknek a későbbi kísérleteknek a lényegét mutattam be a Jancsó Miklós Emlékéremhez kötődő előadásomban.

– A szívizom vizsgálatakor, illetve a szívritmuszavarral kapcsolatos kutatásaikor alkalmazta a Nobel-díjas Bert Sakmann nevéhez kötődő patch-clam technikát. „Sakmann elektrofiziológiai módszere mérföldkőnek számít” – ismerette ön a felfedezés jelentőségét 2012 tavaszán, amikor a Nobel-díjas tudós először látogatott Szegedre. Ennek a kutatási módszernek az alkalmazása milyen eredménnyel járt az ön pályáján?

– Összefügg az SZTE Szabadegyetemen tartott „Az ioncsatornáktól a futballpályáig” című, a sportolók hirtelen szívhaláláról tartott előadásomon elmondottakkal… Ugyanis a repolarizációs rezervnek, vagyis a repolarizációs tartaléknak a sérülése kockázati tényező a kamrafibrillációra, hirtelen szívhalálra. E témával a mai napig foglalkozom az ELKH-SZTE Keringésfarmakológiai Kutatócsoport vezetőjeként.

AZ ÖTLETGAZDA SIKEREI

– Az egyik legeredményesebb kutatóorvosként vállalta 2011-2014 között az SZTE tudományos és innovációs rektorhelyettesi posztját. Akkoriban egy kilenc Nobel Díjas kutató részvételével lebonyolított tudományos konferenciát is rendeztek Szegeden. Ennek egyik későbbi eredménye, hogy 2022-re kialakult a Nemzeti Tudósképző Akadémia, amelynek új kollégiuma az először 2012-ben Szegedre látogató Bert Sakmann nevét viseli. A Sakmann-nal kialakult barátsága is hozzájárult ahhoz, hogy a német sejtfiziológust elkísérte Szegedre Erwin Neher is, akivel együtt Sakmann elnyerte a Nobel-díjat a sejtek ioncsatornáinak működését illető felfedezéseiért. Így aztán tovább növekedett a Szegedre látogató Nobel-díjasok száma. Mi az alapja a Nobel-díjas német sejtbiológus és a gyógyszerek hatásmechanizmusával foglalkozó magyar professzor barátságának?

– Barátságunk origója a történelem. Bert Sakmann 2012-ben, a Szent-Györgyi Albert Nobel-díja 75. jubileuma alkalmából Hegyi Péterrel együtt szervezett konferencián járt először Szegeden. Én is akkor találkoztam vele először, bár a nevéhez kötődő kutatási módszert alkalmaztam a szegedi laborbeli kísérletezéskor. Az utóbbi években sokszor találkoztunk. Ugyanis a konferencia nyomán megszületett a Szegedi Orvosbiológiai Kutatásokért Alapítvány, amelynek kuratóriumi elnöki tisztét elvállaltam. Nagy örömömre Hegyi Péter professzornak Bert Sakmannt sikerült megnyerni arra, hogy vállalja a tehetséggondozást szolgáló szervezet tudományos képzési igazgatói tisztét. Mivel Bert Sakmann élénken érdeklődik a magyar történelem iránt, a találkozóinkon élénk beszélgetések alakultak ki köztünk történelemről… Engem is diákkorom óta érdekel a történelem. Ennek mélységét jelzi, hogy szegedi középiskolásként, 1972-ben megnyertem a „Ki miben Tudós” TV vetélkedőt – történelemből. Elárulom: egy ideig történészként képzeltem el a jövőmet…

– A szegedi egyetem történetét is jól ismeri. Tudománytörténészként is fontosnak tartja, hogy a Nemzeti Tudósképző Akadémia tehetségei már diákkorukban találkozhassanak Nobel-díjas tudósokkal?

– Nem éltem át, nem tudom, mit jelenthet valójában a mai fiataloknak, hogy középiskolásként Nobel-díjas kutató előadását hallgathatják. Valószínűleg nem értik meg az ilyen szintű kutatásai eredményekről szóló előadások részleteit, de hatása lehet annak, hogy élményt szereznek arról, milyen ember a Nobel-díjas tudós. Például én jól emlékszem arra a találkozóra, amikor életemben először, Amerikában, ösztöndíjas fiatalként, először láttam Nobel-díjast.

– Mert egy jövőbe néző kutató számára ez a csúcs? A Nobel-díj? A többi kitüntetés és eredmény mit számít?

– A Nobel-díj jutalomösszege, különösen a presztízse önmagáért beszél, de csak elenyészően kevesek vehetik át ezt az elismerést. A többség, szintén kiváló kutatók, ebben a kitüntetésben nem részesülhetnek, de szerepük a tudomány előrehaladása szempontjából ugyanolyan fontos. Például kardiológiából az én kutatási területemen eddig Willem Einthoven kapott Nobel-díjat 1924-ben az EKG, vagyis „az elektrokardiogram mechanizmusának a fölfedezéséért”. Legutóbb 1998-ban Ferid Murad farmakológus – Robert F. Furchgott-tal és Louis Ignarróval megosztva – nyerte el a Nobel-díjat, mert felfedezték a nitrogén-monoxid szignáltovábbító funkcióját a szív-és érrendszerben. Tehát az általam legjobban ismert tudományterületen sok fontos felfedezés történt, de több mint két évtizede nem történt áttörés. A szívbetegségeket, amelyek a legtöbb halált okozzák – a hirtelen szívhalált, a szívelégtelenséget, a koszorús érbetegségeket, az aritmiát – nem tudjuk megelőzni, és kellő hatékonysággal gyógyítani. Tehát marad kutatni való és különböző kitüntetésekkel elismerésre méltó eredmény a kardiológiában, az orvosbiológia területén a jövendő tudósainak is.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotó: Kecse-Nagy Sándor, Molnár Dóra