Sok olvasata lehetséges egy-egy történelmi ténynek. A folyamatosan fejlődő tudomány új módszerekkel új eredményekre jut a 495 évvel ezelőtti mohácsi csatával kapcsolatban is.

Rektori vizit a tömegsírnál

A Mohácsi Nemzeti Történelmi Emlékhely területén lévő tömegsírok régészeti feltárására és a csontleletek antropológiai vizsgálatára vállalkozott a Duna-Dráva Nemzeti Park, a pécsi Janus Pannonius Múzeum és a Magyar Természettudományi Múzeum. Ám a feladat nagyságrendje megkívánta, hogy e munkába bekapcsolódjon a Szegedi Tudományegyetem is. Az erről szóló négyoldalú keretmegállapodást 2020 őszén írta alá az SZTE rektora. Prof. Dr. Rovó László egy évvel később meglátogatta a Mohácsi Nemzeti Történelmi Emlékhely III. számú tömegsírjánál dolgozó pécsi régészeket és az SZTE kutatóit.

– Utoljára gyerekkoromban jártam a mohácsi emlékparkban. Nagy hiánynak tartottam az életemben, hogy a magyarság léte és Magyarország históriája szempontjából fontos történelmi helyszínt felnőttként még nem látogattam meg – magyarázta az SZTE rektora, Prof. Dr. Rovó László, hogy a feltárómunka utolsó munkanapján miért utazott a mohácsi tömegsírhoz. – Örömmel állapítottam meg, hogy a Szegedi Tudományegyetem Embertani Tanszéke kiemelkedő szerepet játszik a kutatómunkában.

A mohácsi csata tömegsírjai közül a III. számú leleteinek vizsgálatából levonható következtetéseit az SZTE Embertani Tanszék vezetője, Dr. Pálfi György fejtette ki kérdéseink nyomán. A mohácsi csata egyik tömegsírjának a feltárásába kapcsolódtak be az SZTE antropológusai című, 2020. december 4-i interjú óriási visszhangot váltott ki.

– A lelőhelyet 2020. december 2-án téliesítettük. Öt-öt kutatóból álló csapatunk dolgozott ott 2021 júniusától – nézett naptárába a tanszékvezető, aki a szegedi egyetem képviseletében részt vett a mohácsi csata 495. évfordulós ünnepségén is. – A 2021. augusztus 29-i koszorúzásig be szerettük volna fejezni az antropológiai feltárást, de nem sikerült. Mert több ember földi maradványait rejti a tömegsír, mint azt feltételeztük. Ráadásul az alsó rétegekben egy-egy csontváz kibontása és azonosítása kétszer-háromszor több időt vesz igénybe, mint gondoltuk. Sokkal töredékesebb és kevertebb a csonthalom, mint amire számítottunk – magyarázta Dr. Pálfi György. A csontok kiemelését a marokkó-pálcikás játék műveleteihez hasonlította.

A III. számú tömegsír feltárása nagyjából 80 százaléknál tart. A befektetett munkaórák alapján az SZTE Embertani Tanszék munkatársai, doktoranduszai és külsős munkatásai – a múlt évhez képest – dupláztak: eddig összesen legalább ötezer órát dolgoztak, több száz ember sok tízezer csontját azonosították és emelték ki. Ezeket dátum és sorszám szerint is segít azonosítani a régészek által használt 3D-s számítógépes szoftver.

– Előfordul, hogy négy-öt különböző szám alatt kiemelt és azonosított csontvázrészletet egy évvel később illesztenek egymáshoz virtuálisan egy valaha élt személy csontvázává a régészek szoftverével a szegedi antropológusok – mutattuk meg a kollégákkal az SZTE rektorának is.

A régészettől az antropológián át a történettudományig

– Tudományos szenzációnak számított, amikor néhány éve megtalálták az utolsó Plantegenet király, III. Richárd csontvázát. Ezt a Leicesteri Egyetem kutatói a családfa, DNS-vizsgálat és antropológiai vizsgálatok alapján azonosították, miközben az 1485-ben csatában elesett király nyughelyeként ismert templom eredeti helyét nem sikerült megtalálni… – hozott példát a különböző tudományterületek együttműködésére Prof. Dr. Rovó László, a történettudomány iránt érdeklődő orvosprofesszor a mohácsi vizitjén.

A csata térbeli lefolyása is érdekelte az SZTE rektorát. A régész Dr. Bertók Gábor, a pécsi Janus Pannonius Múzeum megbízott igazgatója számára újabb információt jelent az a puskagolyó, amelyet az SZTE adjunktusa, Dr. Bereczki Zsolt talált a tömegsírban, egy lábszárcsont mellett. A csata jelenleg valószínűsített helyét Dr. Bertók Gábor mutatta meg az SZTE rektorának az emlékhelytől 5 kilométerre, Majs és Nagynyárád határában.

– A százéves háború időszakában, az 1415. október 25-i azincourt-i csata helyszínét és tömegsírjait máig sem tudják pontosan azonosítani a történészek. Ezzel szemben a mohácsi tömegsírt egyszer már megtalálták és feltárták, de visszatemették. Meggyőződhettem arról, hogy új metodikával, a múltat részleteiben jobban föltáró tudományos kutatómunkával jobb és új eredmények érhetőek el. Az archeológiai genomikával, a különböző nyomelem kutatásokkal messzire jutott a tudomány – összegezte mohácsi tapasztalatait az SZTE rektora.

Továbbra is megállja a helyét a szegedi kutatók tavaly ősszel felvetett tömeges kivégzés teóriája. Erre a 495 évvel ezelőtt bekövetkezett kegyetlen eseményre utalnak a 2021 nyarán tett újabb antropológiai megfigyelések is.

– Az esetek túlnyomó többségében azoknak az embereknek, akiket lekaszaboltak, nem vágták le szándékosan a fejét, elsősorban az élet kioltása volt az elkövetők célja a letérdeltetett áldozatok nyakára/fejére mért többszörös szablyavágásokkal. A vérengzés hevében pedig többször újra lesújtottak az áldozat halála után is. De találtunk test nélküli fejet, s akadt olyan csontváz is, amelyikről a koponya hiányzott – árulta el az SZTE Embertani Tanszék vezetője.

Brodarics István váci püspök, II. Lajos magyar király kancellárja „Igaz történet a magyarok és Szulejmán török császár mohácsi ütközetéről” című művének a kor politikai helyzetével összefüggő, esetenként téves következtetései most szembesíthetők a tényekkel.

– Komoly európai összefogásról is üzen ez a tömegsír. Az akkori török inváziót együttes erővel – többek között magyarok, csehek, horvátok, lengyelek, németek összefogásával – próbáltuk megállítani – hangsúlyozta Prof. Dr. Rovó László. – A Szulejmán vezette hadigépezet megállításához – amire akkor Európában önállóan senki sem lett volna képes – azonban sokkal több pénzre, több katonára, szélesebb összefogásra lett volna szükség – hangsúlyozta Prof. Dr. Rovó László. – Ez a történelmi példa a jelenben arra irányítja figyelmünket, hogy mennyire fontos a megfelelő időben megtenni a szükséges lépéseket. A geopolitikai törvényszerűségek évszázadoktól függetlenül érvényesek.

„Időkapszula” is a tudomány legújabb eszközeivel vizsgált mohácsi tömegsír. Közép-Európa férfilakosságának 1526-os keresztmetszetét adja a vizsgálat, amelynek az antropológiai és genetikai kérdéseken túl táplálkozás-biológiai, életmódbeli, egészségügyi, s közvetve még fegyverzetkutatási kapcsolódási pontjai is lesznek.

Öt év és rengeteg feladat

– Egymáshoz nagyon közel található a III. és a IV. számú tömegsír. A két szomszédos sírgödörnél mintegy 6-7 hónapnyi feltáró munka vár még ránk. Egyetlen tömegsír vizsgálata nem elegendő – hangsúlyozta az antropológusok vezetője. – Nagyon fontos, hogy legyen összehasonlításra alkalmas anyagunk. Csak így lehet majd értelmezni a megfigyeléseket, a tömegsír szerkezetét, az ott található áldozatok demográfiai adatait. Így lehet megfelelően tipizálni és összehasonlítani a sérüléseiket is.

Igazságügyi orvosszakértőt is bevont a munkába az SZTE Embertani Tanszék. Az SZTE Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ Igazságügyi Orvostani Intézet főorvosa, Dr. Szabó Árpád igazságügyi antropológiai témájú doktori kutatásra készül, hogy 2026-ra, az 500. évfordulóra valóban egyértelmű legyen, kik és hogyan kerültek a feltárt tömegsírokba.

– Megrendítő volt látni, hogy a többszörös túlerővel szemben és reménytelen helyzetben is helyt álltak azok az emberek, akik az ország érdekében 495 éve föláldozták az életüket. Merjük kimondani, hogy hősök voltak – jelentette ki Prof. Dr. Rovó László. – Elgondolkodtató volt látni, amiről a III. tömegsír csontjai „üzentek” – például arról, hogy micsoda kegyetlenséggel végezték ki a csata utáni 300-400 hadifoglyot Szulejmán előtt. A hátrakötött kezű, egymásra dobált holttestek méltatlan elhantolása, a látvány fölidézte bennem a térség közelmúltját, például a Srebrenyicában történteket… Mohács arra is ráirányítja a jelenben élők figyelmét, hogy mennyire fontos „jó irányba” lépnünk.

Rendkívül összetett a kutatási feladat. A résztvevő intézményeknek a legjobb szakembereit kell mozgósítaniuk, például a csata helyszínének pontos meghatározására.

– A III-as tömegsírból kiemelt csontok további vizsgálata, összerendezése nagy helyet igényel. Rektor úr javaslatára, talán az egykori I. számú kórház Kossuth Lajos sugárúti épületében, vagy más egyetemi ingatlanban végezhetjük 2021 telén és 2022 tavaszán a Mohácsról a szegedi egyetemre kerülő csontmaradványok vizsgálatát – fogalmazta meg reményét Dr. Pálfi György.

Ötéves költségvetési és feladattervet készített az SZTE Embertani Tanszék az antropológia és társterületei számára. Például archeogenetikai (DNS), és egyéb igazságügyi orvostani, antropológiai vizsgálatok szükségesek a személyek csontmaradványai egyesítéséhez. A sérülések és aktivitás-markerek vizsgálata nagy számú microCT vizsgálatot, a földrajzi eredet- és táplálkozás-elemzés különböző izotóp-vizsgálatokat igényel. Folytatódik a paleopatológiai módszerekkel kimutatható fertőző betegségek – például tuberkulózis, szifilisz – kutatása. A radiológiai klinika CT-alapú koponyavizsgálatai alapján készülhetnek az egykor élt hősök arcvonásait megelevenítő arcrekonstrukciók. Mindeközben tovább folynak a régészeti kutatások, halad a csatatérkutatás és reményeink szerint azonosításra kerül újabb antropológiai feladatokat adó tömegsír a csatatér közelében. Az öt év összes régészeti-, antropológiai- és társ-tudományterületi feladatainak költségigénye több milliárd forint.

– Ezekből a feladatokból a Szegedi Tudományegyetemnek is részt kell vállalnia. Nem szeretnénk úgy járni, mint Szapolyai, aki lekésett a főbb eseményekről – fogalmazott Prof. Dr. Rovó László. – Azt szeretném, ha a mohácsi csata körüli kérdések tisztázásában az SZTE a saját és a téma súlyának megfelelően kapna szerepet. Ezt a szerepvállalást egyetemünk vezetése segíti.

A „Mohács 500” projektet a kormányzat is támogatja. Így remélhető, hogy ezek a hősök Mohács 500. évfordulójára megkapják a méltó nyughelyet, illetve új kiállítási terekkel egészül ki a látogatóközpont, ahol az SZTE kutatási eredményei is helyet kapnak majd.

– Mindenkinek el kell mennie a 2026-ra megújuló Mohácsi Nemzeti Történelmi Emlékhelyre – hangsúlyozta Prof. Dr. Rovó László, az SZTE rektora. – Nem a 6-8 éves gyerekek, hanem a 18 esztendős és azon túli felnőttek számára tanulságos emlékhely Mohács. A politikai szerepre vagy más döntéshozó posztra vállalkozó vezetők zarándokhelye lehet. Itt szembesülhet mindenki az összefüggéssel: a döntéseknek következményei vannak. Itt arra az örök emberi kérdésre is választ kapnak, hogy egy hazafinak mikor mit kell tennie. Mély üzeneteket hordoz Mohács.

SZTEinfo – Újszászi Ilona

Fotók: SZTE Embertani Tanszék, JPM Régészeti Osztály

További információ:

Real Pictures Production: Mohács 500

Real Pictures Production: Mohács 500 /2. rész