– A Kovács-Csupor-Lente-Gunda négykezese, a Száz kémiai mítosz – Tévhitek, félreértések, magyarázatok című könyv a Kémia nemzetközi évében, 2011-ben látott napvilágot. Miért és hogyan ír ismeretterjesztő könyvet két, a Szegedi Tudományegyetem két különböző karán oktató és kutató vegyész?

Kovács Lajos (SZTE Általános Orvostudományi Kar Orvosi Vegytani Intézet): – A történelemhez kötődik a Száz kémiai mítosz című mű históriája. A 100 történelmi tévhit című ismeretterjesztő kiadvány adta az ötletet a Száz kémiai mítosz megírásához. Mindez 2010-ben a Kémia nemzetközi éve előtti esztendőben jutott eszembe. Nyilvánvalónak tartottam, hogy a terv megvalósításához társak kellenek. Először Csupor Dezsőt kerestem, akiről egy 2008-beli konferencia óta tudom, hogy ismertterjesztéssel is foglalkozik. A másik két szerző – Lente Gábor és Gunda Tamás – munkatársa annak a Debreceni Egyetemnek, ahol az ottani diplomaszerzés után húsz évig dolgoztam.

Csupor Dezső (SZTE Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet): – Mi „csak” összeírtuk azokat a problémákat, kérdéseket, amelyeket érdekesnek és magyarázatra szorulónak tartottunk. A szerzőket, a kiadót, az illusztrációkat is Kovács Lajos „hajtotta föl”, és a könyv megírásában is oroszlánrészt vállalt. Szerkesztőként ő fésülte össze a különböző stílusú szövegeket. Az ő kitartásán múlott, hogy 2011-ben megszületett az 596 oldalas könyv.

Kovács Lajos és Csupor Dezső a sikerkönyvvel.

  Tudományos és olvasmányos

– Egy ismeretterjesztő mű sikerének kulcsa, hogy miként építette föl a szövegét a szerző, hogyan kívánta segíteni az olvasót a szerkesztő?

K. L.: – Menet közben bővült az esszé-ötletek sora, amit végül 100-ra növeltünk. A szerzők összetételéből adódott, hogy mely témákra fókuszáltunk. A magyar kiadásban minden esszé mögött olvasható, hogy ki a szerző, vagy kik szerzők. Kifejezi ezt, iránytűt ad a fejezetek címe: Kémiai tévhitek általában; Élelmiszerek; Gyógyszerek; Katasztrófák, mérgek, vegyszerek. Ezt kiegészíti A könyvben használt szakkifejezések magyarázata című fejezet. Egy-egy itteni szakkifejezést – például: drog, életerő-elmélet, metaanalízis – abban az esszében is kiemeltük jól látható betűtípussal, amelyben először fordul elő. Ugyanakkor az esszék közötti kereszthivatkozások jelzésével is az olvasót kívántuk segíteni. Fontosnak tartottam, hogy minden bőséges forrásanyagot megtaláljon az az olvasó, aki el akar mélyedni egy-egy témában. Ezért lett terjedelmes – több mint 60 oldal – a Felhasznált és ajánlott irodalomjegyzék. A Név- és tárgymutató, az indexelés is a szerkesztőre maradt, mert meggyőződésem szerint ez is segíti annak a könyvnek a használatát, amely valójában 100, önmagában is egész esszéből áll, így akár novellaként is olvasható, például lefekvés előtt.

– Az átlagember ismereteinek bővítésén túl a szakember számára is kínál újdonságot a Száz kémiai mítosz? Kiknek szánták a művüket a szerzők?

Cs. D.: – Egy sor történelmi, tudománytörténeti vonatkozást is földolgoztunk. Egy tanár bizonyos, hogy hasznosítani tudja az oktatásban, az órái színesebbé tételében, amit itt elolvasott. A 2011-ben az Akadémiai Kiadó által megjelentett műből 2015 végéig összesen 5696 példányt adtak el. A lektorunk, Tóth Zoltán, a Debreceni Egyetem Szervetlen és Analitikai Kémiai Tanszék egyetemi docense írta: „Hézagpótló ez a könyv. Nem elsősorban tudományos ismeretterjesztés. Annál több: az élet dolgaiban történő eligazodásunk, végül is az életben maradásunk segítője, támogatója. Ezért ajánlom mindenkinek, azoknak is, akikben a ’kémia’ szó rossz emlékeket ébreszt, azoknak is, akik eddig sem tartották illő dolognak, hogy kémiai ismereteik hiányosságával kérkedjenek, és legfőképpen ajánlom a könyvet a tanároknak: tegyék óráikat színesebbé, tanítványaikat problémaérzékenyebbé a könyvben található írások feldolgozásával.”

– A hétköznapi élet sok-sok pillanatában ott a tudomány eredménye. Az átlagember összbenyomása mégis az, hogy a tudomány a hétköznapoktól távol működik, új eredményei kevéssé ismertek. A tudományt az átlagember számára is magyarázó kiadványuk ötletének a megvalósulását kik támogatták?

K. L.: – Az Akadémiai Kiadó gondozta a kiadvány magyar nyelvű változatát. E-book könyvként is forgalmazzák, ami hozzájárul ahhoz, hogy könnyebben elérjük a különböző olvasói rétegeket. A TVK anyagilag is támogatta. A szerzők különböző arányban járultak hozzá írásaikkal a kész szöveghez. A magyar változat címlapjára is mi tettünk javaslatot a dioxin, koleratoxin, taxol grafikus ábrázolásával. Hasonlóképpen a Springer kiadó által gondozott angol változat borítójára, ahol Gunda Tamás montázsa látható.

Cs. D.: – Az Új polihisztor könyvsorozat része lett a magyar nyelvű kiadvány. E sorozathoz csak a tudomány mint téma és a könyv borítója, külleme köti. A tapasztalatom szerint a kiadók a terjesztésért sokat dolgoznak, ugyanakkor jelentős mértékben támaszkodnak a szerzőkre, a szerkesztőkre a szöveg, a tördelés, az illusztráció véglegesítésében, sőt: a lektorálást, esetünkben az amerikai-angol szaknyelvi lektor megbízását és a kifizetését is a szerzőkre hárították. A kiadói tudományos háttércsapat hiányából következően mi, szerzők nagyon sokat tanultunk, miközben írtuk és gondoztuk a kémiai mítoszokról szóló könyvet. E kihívás miatt is érdekes volt számomra e vállalkozás.

  Heti Hetes-sztár kontra kutató

– Dalszöveg részletet, Zoránt is idézi: „Hogy értsd, egy pohár víz mit ér / Ahhoz hőség kell, ahhoz sivatag kell”. Majd arra a kérdésre válaszol Kovács Lajos, hogy „Megoldotta-e Erin Brockovich a mérgező krómsók rejtélyét?” Egy tudományos publikációhoz képest mennyire kell másként írni egy ismeretterjesztő művet?

K. L.: – Azért idéztem a dalszöveget, mert a magyarázatomban a kaliforniai Mojave-sivatagot – ahol az évi csapadékmennyiség 150 milliméter körüli – is beemeltem az esszémbe. Mint ahogy utalok a 2000-ben bemutatott Erin Brockovich című – magyarul Zűrös természet címmel forgalmazott – filmre is. Nagy kincs a víz, amit ilyen asszociációkkal is érzékeltethetünk. Próbáltunk izgalmasan, asszociációkra építkezve írni.

– A Széchenyi idézettel is színesített magyar könyvüket nagyon át kellett dolgozni az amerikai könyvpiac és olvasói ízlést maguk elé képzelve? ”… az igazságnak létbe hozására sok elmének sok ideigleni surlódása kívántatik mellőzhetetlen feltételül” – állítja Széchenyi. Ez nem olvasható angolul. A gondolatot nem értenék az amerikaiak?

Cs. D.: – Ugyanazok a tévhitek terjednek Amerikában és Angliában is, mint Magyarországon. Legfeljebb más médiaszemélyiség kapcsolódik egy-egy félreértés terjedéséhez. A Hajós Andráshoz hasonlóan „magyar szinten híres emberek” helyett az angol kultúrkörhöz kötődő asszociációkat kellett találnunk az adott probléma magyarázatához. De azon az arányon nem változtattunk, hogy a szegedi egyetem világhírű kutatójáról, Szent-Györgyi Albertről és a C-vitaminról nagyobb részletességgel írtunk, mint ahogy egy kívülálló, például egy angol szerkesztő tette volna.

K. L.: – A könyvünket kicsit át kellett dolgozni az angol fordítás előtt. Három esszé – például Hajós András-féle, vagy a szilikonos és szilíciumos sztori – kikerült az angol változatból, egyet, az arzénos történetet átalakítottuk. A vörös iszapról szóló részt pedig részletesebben kellett megírni, mint a magyar változatban, mert időközben megszülettek az első ítéletek.

– A kereskedelmi televíziók sztárja, a zenész Hajós hogyan kerül bele a kémiai mítoszokról szóló könyvbe?

K. L.: – Nekem volt afférom Hajós Andrással. A Heti Hetesben szerepelve ecsetelte, mennyire kínozta a kémia tanára a kálium-szulfáttal, holott neki erre és az egész természettudományra az életben sosem lesz szüksége. Erre egy kisebb zacskóban 10 grammnyi „fehér port” küldtem el neki egy levél kíséretében azt illusztrálandó, hogy egy embernek ennyi az egy heti kálium-szulfát szükséglete. Ezt és a kísérő levelemben írt magyarázatot kigúnyolta és lemosta az egészet a következő műsorban. Erre utalok az esszémben, mikor leírom: a levél tartalmi és formai értelmezése meghaladta a Heti Hetes műsor készítőinek a képességeit, majd hosszan ecseteltem, mi mindenre jó és mi mindent illik tudni a kálium-szulfátról. A történettel kapcsolatos néhány sor egyébként a mai napig olvasható Hajós András wikipedia oldalán: „Saját bevallása szerint természettudományos ismeretei nem túl magas szintűek, a kémiatanítással szembeni averziójának az RTL Klub Heti Hetes című műsorának 2007. december 23-ai adásában is hangot adott, amikor a kálium-szulfátról beszélt.”

  Ködpiszkáló blog és új kurzus született

– Ez a múlt. Ugyanakkor az erről a témáról tartott előadásaik megtekinthetőek például a YouTube csatornán. Például A tudomány határán című sorozatban Kovács Lajos előadására bukkantam: https://www.youtube.com/watch?v=NsqV6zqO4-w De a könyvbemutató is elérhető a közösségi hálóról: https://www.youtube.com/watch?v=XrU7cda9c6I Tehát a könyv mellett az előzménye és az utóélete is meglepetéseket tartogat?

Cs. D.: – Száz mítoszt megcáfoltunk, de újabb és újabb tévhitek születnek. Ebből a felismerésből lett a Ködpiszkáló blog. Mielőtt Kovács Lajos megkeresett a Száz kémiai mítosz ötletével, már akkor is kérdezgették az ismerőseim, hogy az egyik vagy másik a „csodaszer” körüli hírverésből mi igaz. Amikor lezártuk a könyvet, rájöttem: folytatni kell. Egyrészt azért, mert ugyanazt kérdezik sokan, s egyszerűbb egy blogban válaszolni, mint külön-külön levelet írni. Másrészt a régi a probléma, vagyis a tudatlanság és a féligazságok terjedése ellen új módszerekkel és műfajokkal is fel kell venni a harcot. E könyv katalizátora lett a folytatásnak, például előadás-sorozatoknak is

K. L.: – Kémiai tévhitek címen futó angol és magyar nyelvű kurzusom mint általánosan művelő tárgy is népszerű a Szegedi Tudományegyetemen. Idén 270 hallgató szeretné fölvenni a tanrendjébe, nekik az általam kidolgozott 31-34 kémiai mítoszról rántom le a leplet az előadásaimon. De e könyv következménye az is, hogy fölkértek minket az SZTE TTIK és BTK közös terve, a tudománykommunikációs kurzus programjának a kidolgozására.

  Nem elég igaznak lenni, érdekesség is kell

– Az amerikai olvasók hogyan fogadták a kémiai mítoszok cáfolatát?

K. L.: – A nemzetközi porondon is rangos Springer kiadó felkérése Lente Gáboron keresztül érkezett. Ő és a felesége szakfordítóként ültette át amerikai angolra az esszéinket. Fontos ez, mert kulturális és tudományos ismereteket is igényel egy ilyen téma idegen nyelvre való lefordítása. Az angol könyvpiacon nem fogadták túl lelkesen a kötetet, de az amerikaiaknak nagyon tetszik a keménykötésű borítós, színes ábrákkal közreadott művünk. Az előszót a tudományos ismeretterjesztésben rendkívül elismert, a magyar származású John Schwarz, a kanadai Montreáli Egyetem közkapcsolati munkatársa írta. Ez önmagában is elismerés. Az pedig nem várt siker, hogy az USA Főiskolai és Kutatói Könyvtárai Szövetségének, azaz az Association of College and Research Libraries mérvadó szakfolyóirata, a Choice Reviews Online 2015-ben 606 nyomtatott és elektronikus művet választott ki 54 szakterületről a Kiemelkedő Akadémiai Mű, azaz az Outstanding Academic Title, OAT minősítésre. Ezen művek között található a mi közös könyvünk, a Springer által 2014-ben piacra dobott 100 Chemical Myths: Misconceptions, Misunderstandings, Eexplanations című mű. A könyvünk elismerésének jelentőségét talán érzékelteti, hogy a Choice folyóirat ajánlásai döntően befolyásolják mintegy 22 ezer amerikai könyvtáros és akadémiai döntéshozó könyvtári beszerzéseit. A folyóirathoz évente nagyjából 25 ezer tudományos könyvet és elektronikus művet küldenek be recenzióra, amely kiadványok közül 2015-ben több mint 6500-ról írtak kritikát és az utóbbiak közül választották ki az említett 606-ot. Az amerikai listán fizikából 4, kémiából összesen 3 mű szerepel, köztük a mi könyvünk. Az elismeréssel pénzjutalom nem jár, de rang és presztízs igen.

– A hazai kutatói publikációs jegyzékükben milyen eredményt hoz az amerikai könyvpiacon sikeres ismeretterjesztő és tudománynépszerűsítő könyvük?

K. L.: – Nem érdekelt a magyarországi kutató az ismeretterjesztésben. Sőt! A publikációs jegyzékében a tudománynépszerűsítő könyv vagy cikk nem is szerepelhet. Ezért mondom, hogy a tudománymetriára is igaz, amit Richard Feynmann a tudományfilozófiáról mondott: „pont annyira jó a tudósnak, mint az ornitológia a madaraknak”. Mert a tudománymetria olyan, mintha a borokról úgy mondanánk véleményt, hogy ki se bontjuk a palackot, vagyis az üveg alakja, formája, a termelő vagy a címke alapján születik meg a minősítés, ráadásul egyes palackokról tudomást se vesznek.

Cs. D.: – Holott a kutató ezt, a tudománynépszerűsítést adhatja vissza, így „törleszthet” a társadalomnak azért, mert közpénzből támogatást kap a munkájához. Az alapkutatást végző kutatók közül ugyanis nagyon sokak élménye, hogy végigdolgozzák ugyan az életüket és nagyon sok értékes adatot gyűjtenek össze, de ezek közvetlenül nem lesznek hasznosíthatóak a társadalom számára. A tudományos eredmények népszerűsítése azonban közvetlenül hasznosul.

K. L.: – A tudomány három nagy feladatáról Berényi Dénes, a nemrégiben elhunyt atomfizikus fontos megállapítást tett. Szerinte a tudós dolga, hogy a valóságot megismerje, majd az így szerzett ismereteket valós problémák megoldására hasznosítsa, és közben ezeket az ismereteket másoknak átadja. Ez utóbbi feladatban a tudományos közlés mellett benne foglaltatik a tudománynépszerűsítés is. De idézhetem a Nobel-díjas Aaron Klug álláspontját is: a legnagyobb bűnünk, ha az eredményeinket nem magyarázzuk el az embereknek.

– Mit tekintenek a legnehezebbnek a tudományos ismeretterjesztésben mint a vállalkozásban?

Cs. D.: – A média: közeg, egy médium ahhoz, hogy az információ terjedjen. A professzionális újságírásnál sokkal nagyobb a hatása annak, aki nem professzionális, de ugyanazokkal az eszközökkel rendelkezik és él, mint a profik. A modell ismert: kis pénzzel indítható honlap, kevés pénzt kell áldozni arra, hogy ez a keresőben jó helyre kerüljön, aztán a hatásosnál hatásosabb című, de hülyeségeket tartalmazó szövegek elkezdenek pörögni, terjedni, majd hivatkozási alapul szolgálnak. Hosszan sorolhatnám a „tudás” szót érdemtelenül használó honlapcímeket, a „mindenegyben” blogokat. Az ilyen oldalak név nélküli írásaival kell hadakozni. Egyenlőtlen a harc, mert a butaságokat trükkösen terjesztő oldalakkal nem veheti fel a versenyt például a Száz kémiai mítosz című könyvünk. Mégis: ez a dolgunk. Ezt tudjuk tenni a tudomány védelmében.

K. L.: – Az igazság kiderítése nem egyszerű feladat. A hírekből nehéz kiszűrni a valóságot. Olyan ez, mint amiről Ibsen Peer Gyntje beszél, amikor egy hagymát a leveleire bont. Idézem is Áprily Lajos fordításában a könyvünk Bevezetésében: „Hű! mennyi burok van itt, töméntelen! /De hát a magját meg sosem lelem? (Az egész hagymát szétszedi.) Ez már fura! Hántogatom középig, s csupán réteg – kisebbedve végig”. Ehhez hasonlít az igazság felderítése is. Ugyanakkor azzal is szembesültünk, hogy egy tudománynépszerűsítő műnek nem elég igaznak lennie, érdekesnek is kell lenni.

Szöveg és fotó: Újszászi Ilona

SZTEinfo