A hazai izotópdiagnosztikai laboratóriumok létesítésében a magyar belgyógyászat nagy egyéniségei Rusznyák István, Hetényi Géza, Gömöri Pál jártak az élen. Szegeden Hetényi professzor már 1957-ben kezdeményezte az Új technika bevezetését. Hetényi a klinika röntgen laboratóriumában dolgozó Sövényi Ervin tanársegédet választotta a vezetői feladatra és abban az időben nem könnyen, de megszervezte, hogy Sövényi Hamburgban Prevot klinikáján a nukleáris medicina akkori lehetőségeit tanulmányozhassa. Mivel Sövényit elsősorban a hagyományos röntgen diagnosztika vonzotta, ezért 1959-ben a Szenes professzor által létesített Radiológiai Klinika állományába távozott, ahol később Szenes professzor utóda tett. Az izotóp laboratórium létrehozását Hetényi korai halála évekkel hátráltatta. Az 1961-ben megindult – harmadik emeleti födémcserével súlyosbított - építkezés elkészültével 1962 kora őszén Hetényi utóda, Julesz professzor a klinikai kémiai laboratórium vezetőjét dr. Faredin Imre adjunktust bízta meg az elkészült izotóp laboratórium vezetésével. Faredin Imre kérdést intézett Csernay és László tanársegédekhez, akik előző évben izotóp tanfolyamot végeztek, hogy közülük ki vállalja a tevékenység tényleges megindítását, mert Ő ehhez nem érez vonzódást. László Ferenc nemet, Csernay igent mondott. Julesz professzor elfogadta Faredin javaslatát és Csernay László irányításával 1962 novemberében megindult a munka. Akkoriban még ritkaság számba ment, hogy egy júniusban szakvizsgázott, “éppen-tanársegéd” legyen egy kutatólaboratórium vezetője a klinikán.

Először a radioaktív izotópokkal folytatott kísérletes munka indult meg. Csernayt Julesz professzor még ugyanezen évben a Rusznyák klinikára küldte rövid tanulmányútra, ahonnan visszatérve elkészítették az első pajzsmirigy radiojód felvételi görbét, és a Gamma Művekben gyártott, első szcintigráfok egyikével az első szegedi pajzsmirigy szcintigramot is. A ma már teljesen primitívnek tartható kép csodálatot váltott ki a klinikán és az egyetemen. A munka dandárját ettől függetlenül mégis az experimentális kutatások tették ki, különösen azután, hogy már l963-ban sikerült bevezetni patkányok különböző szervein átfolyó vérmennyiség objektív meghatározásának Sapirstein által kidolgozott, 86-Rb-al végezhető technikáját. Az endokrin és a gasztroenterológiai team profitált elsősorban az elvégzett kísérletek eredményeiből. (l. irodalom I.)

Az 1964-es év sorsdöntő változást hozott. A Szegedről második hullámban Humboldt ösztöndíjjal Nyugat-Németországba utazók közé egyéni pályázattal Csernay is bekerült. Így 1964 őszén már az erlangeni Belklinikán dolgozhatott, amelyet a Gasztroenterológiai Világ Társaság akkori elnöke prof. Henning igazgatott. Ösztöndíjának elnyerését Varró Vince, és Julesz professzor a klinika igazgatója egyaránt lelkesen támogatta. Csernay Erlangenben egy produktív, a német gasztroenterológiában vezető szerepet betöltő kollektívába került. Az izotóp laboratóriumban, ahová Henning professzor beosztotta, hogy kísérletes gasztroenterológiai kutatásait végezhesse, először találkozott a klinikai izotópalkalmazás, azaz a nukleáris medicina akkori tényleges lehetőségeivel. Ez a találkozás meghatározta későbbi pályáját. Miközben a Szegeden elkezdett, a vékonybél keringési regulációjával foglalkozó patkánykísérleteit végezte, megízlelte a nukleáris medicina szépségeit. Ebbe az élvezetbe - később is hű barátja -, az izotóp laboratórium, majd az erlangeni nukleáris medicinai tanszék vezetője, a német Nukleáris Medicinai Társaság 12 éven keresztüli elnöke, Friedrich Wolf vezette be. Hazatérése után Julesz professzor egyetértésével a klinikai alkalmazás bővítésén munkálkodott, miközben az experimentális munka - főleg Kovács Kálmán, Dávid Margit, Tiboldi Tibor külföldre távozásával, illetőleg László Ferenc és felesége értekezéseinek elkészültével lassan háttérbe szorult. Hazatérése után találkozott Csernay Budapesten dr. Maschek Tivadarral, a Gamma Művek akkori fejlesztési osztályvezetőjével. A gyár abban az időben szakosodott az izotóptechnika orvosi műszereinek KGST-én belüli gyártására. Így kapóra jött, hogy felvehették a kapcsolatot egy olyan személlyel, aki több mint egy éven keresztül Nyugat-Németországban korszerű méréstechnikával dolgozott. A találkozást tartós együttműködés követte. A laboratórium a Gamma Műveknek köszönhetően jutott hozzá új fejlesztésű műszerekhez, Csernay és munkatársai számos külföldi kongresszusra utazhattak, ez elősegítette nemzetközi kapcsolatok fokozatos kiépítését, később fenntartását. A Gamma Művek a szegedi intézettel együttműködve a KGST-én belül az orvosi izotópdiagnosztikai műszerek gyártása terén vezető szerepre tett szert.

Az 1969-ben teljesen Új irány indítására került sor. Rómában egy váratlan találkozáson ifj. Hetényi Géza hívta fel a figyelmét Csernaynak a számítógépes képfeldolgozás kezdeti lépéseiben rejlő lehetőségekre és a szegedi helyzet felderítésére bíztatta. Tanácsát megfogadva vette fel a kapcsolatot boldogult emlékű Kalmár László professzorral, akit a magyar számítástechnikai oktatás és alkalmazás úttörőjeként tiszteltek már életében is. Kalmár professzor, akit a biológiai, orvosi alkalmazás különösképpen érdekelt, örömmel fogadta jelentkezését. Az akkor működésbe állított MINSZK-22 számítógépen gépidőt biztosított és munkatársként jelölte ki az abban az évben tanulmányait befejezett Csirik János matematikust. A közös, kezdetben primitív adatrögzítési móddal indított orvosi-képfeldolgozási munka nemcsak hazánkban, hanem Közép-kelet Európában is az első ilyen irányú tevékenység volt. A JATE Kibernetikai Laboratóriumában később az együttműködés gyümölcseként Kalmár professzor egy képfeldolgozó munkacsoportot szervezett, melynek irányítását Csernayra bízta. A kép feldolgozás kezdetben nagyon nehézkes volt: a szkenner által nyomtatott beütésszámokat először lyukszalagra kellett lyukasztani, a lyukszalag tartalmát mágnesszalagra írni, majd az így összegyűjtött anyagot a MINSZK-22 számítógépen lehetett feldolgozni. Az így nyert képeket a sornyomtatón kinyomtatva lehetett láthatóvá tenni.

1974-ben a Gamma Művek hozzákezdett egy orvosi diagnosztikai célú számítógépes gammakamera rendszer hardverének kidolgozásához, a szoftver tervezésével és kivitelezésével a SzOTE Központi Izotópdiagnosztikai Laboratóriumában alakult munkacsoportot bízta meg. Csernay a Kibernetikai Laboratóriumban frissen megalakult Képfeldolgozási kutatócsoport bevonásával vállalta a feladatot. Még nem volt teljesen kész a TPAi számítógépen működő rendszer (SEGAMS) első változata, amikor a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség által meghirdetett versenyen Los Angelesben a SEGAMS-szal világviszonylatban harmadik helyezést értek el.

Az 1975-ben alakított kutatócsoport a 70-es évek végén, a 80-as évek elején dolgozta ki a SEGAMS (Szegedi Gammakamera System) szoftver család egymást követő változatait, melyből több mint 300 darabot a GAMMA Művek értékesített a KGST-ben. A szegedi rendszer ezenkívül Brazíliába, Törökországba, Thaiföldre is eljutott.

A munka vezetője, koordinátora Prof. Csernay László (SzOTE Központi Izotópdiagnosztikai Laboratórium). A hardver a Gamma Művek Nukleáris Osztályán készült, vezető tervező: Dr. Billing Ádám és Dr. Kári Béla.

A tovább fejlesztett Segams-80 volt az első olyan nukleáris medicinai rendszer a világon, amely lehetőséget adott arra, hogy a felhasználó anyanyelvén „társaloghasson” a rendszerrel. Csak a rendszer szövegkönyvtárának lefordítása volt szükséges egy újabb nyelvi változat elkészítéséhez. A standardizált rutinvizsgálatok előre definiált felvételi módként voltak beépíthetők a rendszerbe, így elvégzésüket rövidített beszélgetéssel lehetett kezdeményezezni. A vizsgálatok kiértékeléséhez „orvos-barát” komplex programozási lehetőség is rendelkezésre állt. 1987-ben kezdtük meg az Amiga alapú microSEGAMS fejesztését. A rendszer biztosította a nukleáris medicinai vizsgálatok – többek között tomográfiás vizsgálatok – elvégzését és komplett klinikai programokkal való kiértékelését. (l. irodalom II.)

Mindezen eseményekkel egyidejűleg a Gamma Művek és az Országos Atomenergiai Bizottság támogatásával a laboratórium műszerezettsége folyamatosan emelkedett, a bevezetett diagnosztikai eljárások és az elvégzett vizsgálatok száma exponenciálisan növekedett Julesz professzor az eredményeket értékelve a munkához fokozatosan egyre több helységet és egyre több munkatársat biztosított. A képfeldolgozási kutatás, mint fő profil mellett ebben az időben indult a radiofamakológiai, a kardiológiai, a neurológiai és folytatódott az endokrinológiai és a gasztroenterológiai tudományos tevékenység is. Az egész időszak alatt jelentősen növelte az intézet lehetőségeit, hogy előbb Bánfalvy Gáspár, majd Láng Jenő a Gyógyszerész Karral együtt működve saját laborunkban állított elő illetve jelzett Technétiummal különböző vegyületeket, amelyek jelentősen bővitették diagnosztikus kapacitásunkat. 1972-ben a Budapestre érkezett első gamma kamerával egy időben a szegedi laboratórium egy Nuclear Chicago gammakamerát és egy gyors Picker scannert kapott, ez a tény már az országos elismerés kézzelfogható bizonyítéka volt. Julesz professzor sajnálatos halálát követően, aki több mint 10 éven keresztül kiemelten támogatta az izotóp laboratórium működését, Varró Vince került a klinika élére. A belklinikai átszervezést követően Csernay László be látta, hogy a betegellátó tevékenységet, a kísérletes gasztroenterológiai team vezetését, a klinika pénzügyeinek, gazdálkodásának intézését, az izotóp laboratórium irányítását és fejlesztését, a izotóplaboratóriumban folyó kutatást egyidejűleg nem tudja végezni. Válaszút elé került és az útelágazásnál a nukleáris medicinát választotta. Választását Varró professzor korrektül tudomásul vette, és noha számára ez hátrányos volt, az addigi több mint 20 éves közös munka és az elért eredmények szellemében az 1. Belklinika izotóplaboratóriumának leválasztását és önálló intézetté (Központi Izotópdiagnosztikai Laboratórium) történő átszervezését aktívan támogatta. Ugyancsak egyetértést és hozzájárulást kapott Csernay az egyetem vezetése részéről.

A belklinika izotóplaboratóriumának 14 évig tartó fennállása után 1976. július l-én Szegeden létesült az első önálló hazai egyetemi nukleáris medicinai intézet. Az alapok, a kutató munka irányai adottak voltak. Csernaynak csapatot kellett szerveznie, cl kellett hitetnie eddigi munkatársaival, hogy a nukleáris medicinának jelene és jövője is van. Ez könnyebben sikerült a nem orvos diplomások körében, akiket az első 14 évben, majd az azt követő húszban egyenrangú munkatársként tekintett az intézet minden dolgozója. Az intézet későbbi sikereinek záloga az igen kiváló erőkből szervezett interdiszciplináris team működése volt. Kissé vonakodva, de néhányan lelkesedve csatlakoztak az új intézethez a laboratóriumban dolgozó belgyógyászok közül is. Közülük került ki a későbbi években Nemessányi Zoltán a pécsi, Galuska László a debreceni egyetem izotópdiagnosztikai intézeteinek vezetői. Az önálló intézetben törés nélkül folyt tovább a diagnosztikai és kutató munka. Az Akadémiai, az ETT, később OTKA tématámogatások biztosították a feltétlenül szükséges pénzügyi alapokat. Az intézet infrastruktúrájának kialakítása hatalmas energiákat emésztett fel. A későbbi évek során kiderült, hogy a kísérletes kutatómunkában elért előző sikereket a klinikai kutatásban - főleg egy technikaigényes szakmában - nem sikerült reprodukálni. Ehhez hiányoztak és ma is hiányoznak az objektív feltételek. Az intézet munkája zömmel a hazai úttörő tevékenységre koncentrált, de az energia-befektetést ugyanakkor kevéssé sikerült látványos impaktfaktor és idézettségi mutatókká transzformálni. Az előrejutást a hazai vezető szerep elismerésén kivül a kibontakozó nemzetközi elismertség jelezte. Az un. szocialista országok mellett az Intézet német, osztrák, svájci, angol kapcsolatai bővültek. Az 1982-ben Budapesten rendezett nemzetközi nukleáris medicinai kongresszuson megjelent külföldiek viszonylag nagy száma már biztatást jelentett, jelezte, hogy kutató munkánk iránya megfelel a korszerű nemzetközi irányvonalnak. Az I. Belklinika izotópdiagnosztikai laboratóriumának 1962. évi indításától, Csernay professzor 1996 évi intézetvezetői megbízásának lejártáig a szegedi Intézet a klinikai nukleáris medicina külföldön is ismert és elismert hazai vezetőjévé vált. Ezen idő alatt a laboratóriumot 19 országból 88 külföldi szakember és 84 hazai kolléga látogatta hosszabb, rövidebb tanulmányúton. (l. irodalom III.)

Az intézet és vezetőjének legnagyobb sikereként 1986-ban Csernay professzort az SNME (Society of Nuclear Medicine – Europe) elnökévé választották, ennek többek között az lett az eredménye, hogy 1987-bcn a MONT (Magyar Orvostudományi Társaság) Budapesten rendezhette meg az addigi legnagyobb számú résztvevővel (3600 fő) lezajlott Európai Nukleáris Medicinai kongresszust. Másfél évet töltött Csernay a szervező munkával, melyhez az intézet tagjai, sőt minden felkért hazai kolléga maximális odaadással járult hozzá. A siker elsöprő volt. A résztvevők évek multán is emlegették a kongresszus tudományos és kulturális színvonalát. A sikerhez egészen biztosan hozzájárult az olvadó politikai légkör, hiszen Kelet és Nyugat izotópdiagnosztikai szakembereinek ez volt az első nagyformátumú találkozása. Az addig kiélezett konkurencia harcot folytató két európai társaság, az SNME és ENMS (European Nuclear Medicine Society), hosszú évekig folyó tárgyalások után Budapesten egyesült és itt alakult meg az újonnan alapított EANM (European Association of Nuclear Medicine). Időközben az intézet kinőtte a Belklinikán, ugyan folyamatosan bővülő elhelyezését. Az új műszerek elhelyezése, a munkatársak leültetése fizikai korlátokba ütközött. A terület bővítésért, és új elhelyezésért folytatott lobbyzás az első időkben csupa vereséget eredményezett. A panelekből csupán két emeletesre épített laboratóriumi épületből, majd az épület nagyságának csökkentése következményeként az új, akkor még 400 ágyasnak nevezett klinikából is kiszorult az intézet. Petri Gábor rektor rekompenzációként hozzájárult egy földszintes új épület építéséhez. Az épület nevetséges összegből - 15 M forintból - már úgy épült, hogy három év múlva a diagnosztikai munka zavarása nélkül, külső állványozással tetőtér beépítést kaphatott. Az így nyert további, közel 600 négyzetméter tette lehetővé, hogy most már kedvezőbb körülmények között, de sajnos a hatékonyság szempontjából hátrányosan, két elkülönített helyen folytatták a munkát.

1988-ban indult az Egészségügyi Minisztérium által vezényelt reform, amely sajnos máig sem ért véget. A reform alapvető gondolata volt, hogy a klinikai betegellátás terén a személyi és a dologi ráfordítások arányosak legyenek a teljesítménnyel. A szép gondolatot egyértelműen támogatva, sikerült Csernaynak elérnie, hogy az intézetben készített számítógépes rendszer és program felhasználásával, a járó beteg szakellátás referencia helyéül jelölték ki az intézetet. A reform előkészítésében vállalt szereplés tette lehetővé, hogy az intézet dolgozóinak munkájuk mennyiségével és minőségével arányosan, átlagosan 30 %-kal emelkedjék a jövedelme. A diagnosztikai vizsgálatokra költhető összeg, az intézet költségvetése is jelentősen nőtt. Ugyanebben az időszakban - elsősorban a pajzsmirigy betegeket ellátó - fekvőbeteg osztály kialakításának terve sajnos kudarcot vallott, mert az I. Belklinika tanterme fölé tervezett osztály, a nephrológiai osztállyal együtt nem épült meg. Az intézet munkáját ezért Csernay professzor a számítógépes infrastruktúra fejlesztésére koncentrálta. Megvalósult az intézet két távolfekvő részlegének hálózati összeköttetése a Humboldt Alapítvány támogatásának, valamint a kísérleti finanszírozásból származó extraprofit felhasználásával. Hazánkban egészségügyi intézmény két különálló épületét számítógépes adatátvitelre szolgáló optikai kábel először intézetünkben kötötte össze.

1992-ben a rektor felkérésére Csernay vállalta az eltávozott Vadon Gábor professzor helyett a Radiológiai Klinika ideiglenes vezetését. Feladatai jelentősen megszaporodtak, különösen akkor, amikor sikerült a Nemzetközi Egészségügyi Központ Kft. szegedi részlegének beindítása, ahol egy szatellita izotóp laboratórium is létesült. Csernayt megnyugtatta, hogy az intézet diplomás létszámának 50 %-át kitevő, tudományos fokozattal rendelkező munkatársaitól további színvonalas munkát remélhetett. Az intézetben végzett kutató munka eredményei alapján 1 MTA doktori (Csernay), 11 kandidátusi (Szabó Gy.; Csirik J.; Kuba A.; Máté E.; Láng J.; Szilvási I.; Varga Gy.; Mester J.; Pávics L.; Papós M.; Rajtár M.), 14 egyetemi doktori értekezés született. Öt munkatárs nyert el intézet vezetői megbízást (Nemessányi Zoltán, Galuska László, Pávics László, Csirik János, Kuba Attila), egy kolléga külföldön egyetemi tanári kinevezést (Mester János), két kolléganő főorvosi állást ( Rajtár Mária, Pusztai Györgyi) kapott. A régebbi tudományos témák folytatása mellett, a Radiológiai Klinikán szerzett tapasztalatok, igények figyelembevételével, új, projectként, egy oktatási célú egyetemi képtovábbító rendszer - PACS (Picture Archiving and Communication System) - kiépítése került napirendre.. Ehhez sikerült az intézetnek két egymást követő FEFA pályázatot nyernie, és a megvalósításhoz feltétlenül szükséges interdiszciplináris teamet létrehozni. A JATE Számítástudományi Tanszékeivel közösen a radiológiai és izotópdiagnosztikai digitális képalkotó eszközöket sikerült az egyetemi hálózatba bekapcsolni, illetőleg az analóg röntgenfilmeket digitalizálni. A kialakított oktató kabinetekben nagyméretű képernyővel ellátott számítógépek az országban, sőt Kelet-közép Európában elsőként szolgálták a képalkotó diagnosztika korszerű oktatását. (l. irodalom IV.)

1996-ban az Izotópdiagnosztikai Intézetben, 1997-ben a Radiológiai Klinikán elérve a Felsőoktatási törvény által szabott korhatárt Csernay professzor befejezte intézet vezetői tevékenységét. Csernay László távozását követően az Intézet további vezetésére tanítványa dr. Pávics László kapott egyetemi tanári rangban megbízást.

Pávics László kinevezését megelőzően 1993-94 között Humboldt ösztöndíjasként a Bonni Egyetem Nukleáris Medicina Intézetében dolgozott. Az eltöltött időszak alatt és azt követően a kialakított nemzetközi kapcsolatokon keresztül jelentősen bővültek azok a lehetőségek, melyeken keresztül az intézet számára a megfelelő jövőképet, a fejlődés irányait meghatározhattuk.

Ambrus Edit PhD, Pávics László MTA doktora fokozatot szerzett.

A központi idegrendszer kutatásai tekintetében a receptorszicntigráfiás vizsgálatok bevezetése jelentette a továbblépést. A Neurológiai és a Psychiátriai klinikákkal való együttműködés eredményeként a dopamin receptor (pre és postsynaptikus) vizsgálatokat vezettük be. A Gyógyszerészeti Kémia Intézettel együttműködve 99mTc-vel jelzett dopamin transzporter készítményt fejlesztettünk ki, illetve a vizsgálatok kvantifikálásának módszerén dolgoztunk. A demencia kutatásokat is tovább folytattuk. Az Orvosi Vegytan Intézettel amyloid affin radiofarmakon kifejlesztésén dolgoztunk. A Nukleáris Medicina Intézet munkatársai közül Árgyelán Miklós, Kanyó Balázs PhD hallgatók, Toth Gyula radiofarmakológus, Neszt Tibor informatikus végezte a munka dandárját. A munkához később Besenyi Zsuzsanna doktornő is csatlakozott. Árgyalán Miklós megszerzett ismereteit tovább hasznosította, és néhány év múlva az Amerikai Egyesült Államokban folytatta kutatásait, ahol jelenleg is kutatóként és psychiáterként dolgozik.

Popós Miklós doktor folytatta megkezdett munkáját a gyulladások radioizotópos kimutatásának tanulmányozásával. Elmélyedt a monoklonáris ellananyagok tanulmámyozása terén melyek nukleáris medicinai vonatkozásait a daganatdiagnosztikában és gyulladásos betegségek igazolásában hasznosította. IAEA ösztöndíjasként az Erlangeni Egyetem Nukleáris Medicina Intézetében Prof. Dr. Becker vezette munkacsoportban fejlesztette ismereteit. Hazatérését követően gastroenterológiai eljárások továbbfejlesztésén illetve uj onkológiai módszerek tanulmányozásával foglalkozott.

A társintézetek közül igen szoros együttműködést alakítottunk ki az I. Belgyógyászati klinikával is. A kutatási módszerek elsajátítására (Csernay professzor kezdeményezésének folytatásaként) fiatal orvosokat vettünk fel az intézetbe akik eredményes diagnosztikai tevékenységüket követően később munkájukat belgyógyászként folytathatták. Több PhD fokozat megszerzése alapult a két Intézet közös közleményein illtve PhD munkájukban a belgyógyászati klinika munkatársai közül is sokan eredményesen használták az izotópdiagnosztikai módszereket (Madácsy László, Velősy Borbála, Róka Richárd, Várkonyi Tamás, Molnár Tamás, Szepes Attila).

Az Országos Sugárvédelmi és Jelző Rendszer (OSJER) kialakítása jelentős esélyt nyújtott a sugárvédelmi kutatások megkezdésére és fejlesztésére. Séra Teréz fizikus munkája nyomán a minisztériumi források célszerű felhasználásával,.ujabb és ujabb sugárvédelmi eszközt sikerült beszerezni és használni kutatásainkban. Séra Teréz tanulmányutat nyert el a Barkeley Egyetemre ahol a sugárvédelmi szolgálat működését tanulmányozhatta. Hazatérve az Európai Nukleáris Medicina Társaság (EANM) munkájába kapcsolódott be ahol több nemzetközi study aktív résztvevőjeként öregbítette Intézetünk hírnevét. Séra Teréz jelenleg az Egyetemi Sugárvédelmi Szolgálat vezetője az Országos Atomenergia Hivatal és az EANM munkatársa.

A 2004-es év gyökeres változásokat hozott az Intézet életében. Már az ezt megelőző időszakban is, miközben jelentős forráskivonások történtek az egészségügyből az egyetem gazdálkodása is egyre szigorodott. A tervezett műszerfejlesztésekre remény sem látszott. A legnagyobb elmaradás a radiológia területén mutatkozott. Elsősorban az elavult műszerek cseréjének elodázhatatlan szükségessége miatt az egyetem külsö magánbefektető bevonása mellett döntött a képalkotó diagnosztika továbbfejlesztésének biztosítására. Grandiózus tervek születtek integrált diagnosztikai központ létrehozására az északi és a déli telephelyen egyaránt. A nukleáris medicina vonatkozásában egy korszerű integrált pajzsmirigy ambulancia létrehozása, PET berendezés beszerzése, a SPECT műszerpark korszerűsítése, PACS rendszeren keresztüli kommunikáció megteremtése, és egy cyclotron és hozzá tartozó radiofarmakológia helyének kialakítása szerepeltek a fő tervek között. A közbeszerzés eredményeként a közreműködő cég átvette a dolgozókat, az Intézet B részlegének földszintjét felújították és egy a korábban már az egytemen üzemeltett néhány éves két fejes SPECT készüléket a részlegbe áthelyezték. Az in vitro diagnosztikai tevékenységünk az időközben felfejlesztett alternatív assay gépparkkal együtt kezdetben az Önálló Endokrinológiai Osztály Laboratóriumába majd a Laboratoriumi Medicina Intézetbe került. A radioizotópos terápiás tevékünységünket is az Endokrinológiai Osztállyal együttműködve végeztük az A részlegünkben de a személyi állomány átvételre került, a Nukleáris Medicina Intézet csak tanszéki funkcióját tartotta meg illetve szakmai felügyeletet gyakorolt a radioizotópos tevékenységek felett. Mintegy öt hat év elteltével már látszott, hogy az együttműködések kudarcba fulladnak, a grandiozus építkezések elmaradnak és a nukláris medicinai műszerfejlesztések is elmaradnak a nemzetközi kivánalmaktól. Az Endoktinológiai Osztályt beintegrálták az I. sz Belgyógyászati klinikába, a tervezett terápiás osztályt az időközben endoszkópos laboratóriummá átalakitott A részlegünk 3. emeleti részén nem építették meg, ezért Pál Attila elnök úr segítségével az ambuláns terápiás ellátás visszakerült az Intézethez a megfogyatkozott személyi állománnyal együtt. Újabb fordulatot a közreműködő szeződés felülvizsgálata és az Európai Uniós pénzügyi források megynyílása az egészségügyi beruháázások támogatására jelentette. A munkát Majó Zoltán gazdasági főigazgató úr irányította. Bari Ferenc Dékán Úr és Pál Attila klinikai központ elnökének segítségével a Sbeészeti klinika alagsorában az időközben uj helyre költözött haemodinamikai laboratorium helyiségeinek felhasználásával egy PET/CT részleget alakítottun ki. A képalkotó diagnosztikát szolgáltatási szertődés keretében működtető DIAGNOSCAN Magyarország kft a részlegbe kölcsönbe egy PET/CT berendezést telepített. 2015-ben. Az Európai Uniós forrásokból onkológiai pályázat keretében a II. belkinika magasföldszintjén mintegy 600 m2-en 6 ágyas radioizotópos terápiás osztály épült. A sugárvédelemhez és a radioaktív szennyvíz kezelésére a pincében alakítottuk ki a szükséges infrastruktúrát. Az informatikai rendszert is jelentősen korszerűsítettük megfelelő munkaállomások és hálózati kapcsolatok kiépítésével, ami az elmaradt PACS rendszerrel történő kommunikációt fogja javítani. Műszerbeszerzési forrásokból a terápiás részlegen egy diagnosztikai egységet is kialakítottunk korszerű SPECT-PET-CT berendezéssel és modern UH készülékekkel. A pályázatokkal összefüggésben a személyi állomány is bővült, 2 rezidenssel, fizikussal és a szükséges szakdolgozói állománnyal. Az európai uniós források felhasználásával több mint 1,2 milliárd forintot ruházott be az Egyetem a Nukleáris Medicina Intézetbe.