Szegedi Tudományegyetem

TUDÁSPORTÁL

A kolozsvári és szegedi felsőoktatás kezdetei egészen Báthory István 1581. május 12-én kiadott alapító okleveléig vezet vissza. Az erdélyi fejedelem a jezsuita rend számára öt teljes falut és jelentős kolozsvári egyházi épületeket (pl. kolozsmonostori bencés apátság, kolozsvári ferences és klarissza kolostor) adományozott a jezsuitáknak, hogy azok egy kétkarú egyetemet indítsanak be. Az intézmény a viharos történelmi és kusza vallási helyzetben többször kényszerült szüneteltetni a működését. 1603-ban például az épületeket is lerombolták a feldühödött protestáns polgárok. Az intézmény 1690 után mégis folytatta a bölcsész- és teológiai felsőfokú képzést. A kolozsvári akadémiát 1776-tól a piarista rend tartotta fenn, s ettől kezdve jogi és sebészképzéssel bővült az intézmény profilja. Figyelembe kell azonban venni, hogy a kolozsvári jogi és sebészképzés 1872-ig nem számított teljesértékű egyetemi képzésnek: aki jogi vagy orvosi doktorátust kívánt, az a pesti vagy valamelyik másik egyetemen volt kénytelen befejezni a tanulmányait. Ezért 1867 után széleskörű szervezőmunka indult a kolozsvári tanintézetek egyetemmé fejlesztéséért. Ennek eredményeképpen 1872-re négykarú tudományegyetem alakult a kolozsvári tanintézetek és a városban működő Erdélyi Múzeum-Egylet eredményeire és gyűjteményeire építve. Az egyetem 1881-ben vette fel Ferenc József király nevét, ezután jelentős építkezések indultak, s 1914-re egy új városrész épület fel a legmodernebb elvek szerint. Az egyetem épületeit és gyűjteményeit 1919. május 12-én a megszálló román hadsereg jogellenesen és erőszakkal foglalta el. A professzorokat elbocsátották, 1919 őszén erőszakkal kitoloncolták Magyarországra. A száműzött tanárok 1920 márciusától Budapesten folytatták tovább oktató–kutató munkájukat, s megkezdték az ideiglenes Szegedre kerülés előkészítését. Somogyi Szilveszter szegedi polgármester és a korabeli országos politikusok együttműködésének, valamint a szegedi lakosság áldozatvállalásának köszönhetően 1921. október 9-én tarthatták az első szegedi egyetemi tanévnyitót. 1922. június 29-én, vagyis alig 9 hónappal a szegedi egyetemi oktatás megindulása után már az egyetem fennállásának 50. évfordulóját ünnepelhették. Bár átmenetinek gondolták a szegedi elhelyezést, 1926-tól impozáns egyetemi építkezések kezdődtek meg a Dóm téren, a Tisza-parton és az egykori vasúti leszámítoló hivatal épületében. Szegeden is valóságos új városnegyed épület fel. A Szamos-parti egyetem új otthonra lelt a Tisza partján.

Előadónkról

Vajda Tamás 1976-ban született Kecskeméten. 1994–1999 között a szegedi József Attila Tudományegyetemen végezte történelem–földrajz szakos tanulmányait. 2004 óta a Szegedi Tudományegyetem Levéltárának igazgatója. A levéltár gyűjti, rendezi és kutathatóvá teszi az egykori kolozsvári és a mai szegedi egyetem történelmi dokumentumait. A gyűjtőmunka eredményeként a levéltár iratállománya 18 év alatt negyvenszeresére, 800 folyóméterre nőtt. A papíralapú iratok gyarapítása mellett az egyetemi levéltár eddig mintegy 800 ezer oldal 1919 előtti kolozsvári egyetemi dokumentumról készített digitális másolatot, ezek képezték alapját az idén májusban megjelent, egyetemünk 1872–1921 közötti időszakát feldolgozó kötetnek is. Ez a kötet mellett további hatvan egyetemtörténeti publikációja jelent már meg. Vajda Tamás a Történeti Intézet vendégoktatójaként 1999 óta levéltári, forrástani, kutatásmódszertani és egyetemtörténeti kurzusokat tart. 2015 óta a Karrier Irodával közösen meghirdetett önkéntes levéltári gyakornoki program mentora. A hallgatók bevonásával Budapestre, Kolozsvárra és Marosvásárhelyre irányuló tanulmányi gyűjtőutak vezetője. A hazai levéltárosok szakmai közéletében 2013 óta az egyetemi levéltárak szakmai szervezetének elnöke, a Magyar Levéltárosok Egyesületének választmányi tagja.

Szakmai önéletrajz