Okostelefonunk magasságunk, súlyunk, életkorunk és nemünk alapján különböző edzésprogramokat kínál, ha erősödni, vagy fogyni szeretnénk. Okosóránk sportolás közben folyamatosan méri pulzusszámunk és az elégetett kalóriák mennyiségét, ami alapján még pontosabb, személyre szabott edzésprogramokat kínál számunkra. Vajon a technológia hogyan járulhat hozzá az oktatás személyre szabásához, annak meghatározásához, hogy a kitűzött cél elérése érdekében milyen típusú feladatok és tevékenységek lennének a leghasznosabbak a különböző diákok számára. Hol tartunk ma? Milyen a ma digitális oktatása? Milyen lehetőségek rejlenek a digitális oktatás és a felsőoktatás megújítása területén?
A technológia és az oktatástechnológia elmúlt évtizedekben történő gyors fejlődése következtében ma már nem kérdés, hogy a technológia alkalmazása hatással van-e a tanulás hatékonyságára, sokkal inkább az, hogyan lehet használatát a tanulás hatékonyságának növelése érdekében maximalizálni, a differenciált tanítást támogatni, a diákok figyelmét fokozni, kitartásukat növelni, motivációjukat fenntartani. Ugyanakkor a COVID távolléti oktatással kapcsolatos tapasztalatok egyértelműsítették, hogy komoly erőfeszítéseket kell tenni a szemtől-szembeni és a technológiaalapú tanulás hatékony ötvözéséhez, kihasználva a technológia, mint eszköz adta lehetőségeket a tanulás minőségének fokozására, az egyre heterogénebb hallgatói csoportok változó igényeinek kielégítésére. A frontális oktatás "digitalizálása" nem azonos az oktatás digitalizálásával és a digitális oktatással. A digitális transzformáció nem csak egy technológiai, hozzáférési, infrastrukturális kérdés, sokkal inkább egy pedagógiai, módszertani kihívás.
Az utóbbi évek fontos eredménye, hogy a technológia adta lehetőségek kihasználásával mind mennyiségében, mind minőségében megváltozott a tanulás komplex jelenségéről rendelkezésünkre álló adathalmaz. Ez a változás a korábbi elméletek, gyakorlati módszerek fejlődését, minőségi változását, új elméletek és módszerek kidolgozását indukálta, új kutatási kérdések megfogalmazását és megválaszolását, a tanulási folyamatok alaposabb megértését tette lehetővé. Komoly lehetőségek rejlenek a mobileszközök, a „smart education” illetve a MOOC-ok felsőoktatási elterjesztésében, valamint a big data és a tanulási analitika lehetőségeiben. Ugyanakkor nem szabad, hogy a technológia cél legyen, vagyis ne a technológia határozza meg a változtatások irányát, hanem ezen eszközök legyenek a változtatások katalizátorai. A minőségi változás elején vagyunk, még egyáltalán nem egyértelmű, milyen irányban módosítják az előadásban felvázolásra kerülő lehetőségek a jövő oktatását.
Előadónkról
Molnár Gyöngyvér intézetvezető egyetemi tanár, a Neveléstudományi Doktori Iskola vezetője, az MTA-SZTE Digitális Tanulási Technológiák Kutatócsoport vezetője. Egyetemi tanulmányait Szegeden a JATE-n, illetve akadémiai ösztöndíjasként Heidelbergben és Münsterben végezte. 2004-ben szerezte meg PhD fokozatát, 2010-ben habilitált az információs és kommunikációs technológiák oktatási alkalmazása területén, 2017-ben kapta meg MTA doktori címét. Fő tudományos érdeklődési köre közé sorolható a technológia alapú mérés-értékelés; a gondolkodási képességek fejlődése és fejlesztése, az iskolában elsajátított tudás minőségének vizsgálata; az információs és kommunikációs technológiák alkalmazási lehetőségei az oktatásban, mind a tudás minőségének fejlesztését célozzák. A világ több országában alkalmazott eDia rendszer fejlesztésének szakmai vezetője. Széles körű hazai és nemzetközi publikációs tevékenységgel rendelkezik. Tudományos közleményeinek, tanulmányainak száma meghaladja a 350-et, munkáira való független hivatkozások száma pedig az 1500-at. Számos hazai és nemzetközi tudományos szervezet tagja, illetve tisztségviselője, többek között 2014-től az MTA Szegedi Akadémiai Bizottságának Neveléstudományi és Pszichológiai Szakbizottsága elnöke, 2020 óta MTA Közoktatási Elnöki Bizottság tagja, 2022-től MTA nem akadémikus közgyűlési képviselő. Eddig 11 PhD hallgató védte meg témavezetése alatt disszertációját. Munkája elismeréseként 2007-ben elnyerte az Akadémiai Ifjúsági Díjat, ami az első volt a neveléstudomány területén. Szintén 2007-ben innovatív tanár oklevélben részesült Párizsban az Innovatív tanárok fórumán, 2009-ben elismerő oklevelet kapott a Bolyai János Kutatási Ösztöndíj Kuratóriumától. 2015-ben a U.S. Department of State IVLP programjában képviselte hazánkat. Kiemelkedő hatású oktatási munkájáért, valamint a pedagógiai gyakorlatot segítő kiemelkedő tudományos tevékenysége elismeréseként Apáczai Csere János-díjat vehetett át 2016-ban, 2020-ban pedig SZTE Innovációs díjban részesült. Férjezett, három gyermek édesanyja.